Teljes a trófeagyűjteménye

A játékosként szerény karriert befutó, önnön korlátait korán felismerő Udo Lattek vasárnap tölti be hetvenedik életévét, vagy ahogyan ő fogalmazott: egy újabb lépéssel került közelebb Matuzsálemhez.
Ha esetleg egy másik oldalát is meg akarjuk mutatni a XX. század egyik nagy trénerének, akkor barátjához, Max Merkelhez fordulhatunk. Ô a következőképpen jellemezte: "Udo Lattekből elfogyott a vér. Az eredmény: tiszta alkohol, némi vörösvértesttel piszkítva." Valóban, hajdan nem vetette meg az alkoholt, de fia tragikus halála (leukémia) óta végképp szakított vele.

Több nagy formátumú szakemberhez hasonlóan az eleinte az atlétikával próbálkozó Latteknél sem érdemes túl sok szót elvesztegetni a játékoskarrierjére, legismertebb csapata az Osnabrück volt, az Oberligában és a Regionalligában összesen 77 mérkőzésen lépett pályára, ha valamire büszke lehet, az a gólérzékenysége, hiszen majd minden második találkozón betalált (36 gólig jutott). Edzőként is egy kiscsapatnál, a Wipperfürthnél kezdte, azonban alig fél év után másodállást is kapott, hiszen Helmut Schön szövetségi kapitány őt választotta segítőjévé a Nationalelf élén. A közös munka egy világbajnoki ezüstérmet (1966) eredményezett, majd Lattek 1970 tavaszán belekezdett párját ritkító szólókarrierjébe.
Ars poeticájának - "A játékosaim a fontos mérkőzések előtt legyenek olyan motiváltak, hogy ha kell, a füvet is megegyék" - megfelelően az edzéseken nem csupán a fizikai és a technikai felkészülésre helyezte a hangsúlyt, hanem szerepet kapott a pszichikai rész is. A Bayern Münchennél eleinte tökéletesen bevált a munkamódszer, ennek jeleként három aranyérem, valamint a német klubok közül elsőként egy BEK-serleg került a vitrinbe. Csakhogy Lattek nem volt éppen simulékony természet (most sem az, erről a DSF-en elhangzott elemzéseiből, valamint a Die Welt című lapban olvasható kommentárjaiból meggyőződhetünk), többször bírálta Neudecker elnököt, illetve a vezérkart, így csak az alkalomra kellett várni, amikor okkal is el lehetett őt távolítani. Ez az 1974-75-ös idény felénél jött el, amikor az éppenséggel BEK-címvédő Bayern csak a 14. helyen fordult, ennyi pedig elég volt a felmondólevél átadásához.
Lattek egy évvel később már a kor másik német kirakatcsapata, a Mönchengladbach trénereként (a "csikóknál" egy másik legendát, Hennes Weisweilert követte a padon) adott fricskát a bajoroknak. A Gladbachhal a nemzetközi porondon "csak"
UEFA-kupa-diadalig jutott, az európai kollekciója pedig akkor lett teljes, amikor a Barcelonával 1982-ben megszerezte a KEK-et. Rajta kívül csak Giovanni Trapattoni tudta megnyerni mindhárom trófeát, az olasz mágus annyival jár előrébb, hogy neki bónuszként van egy európai Szuperkupája is.
Máig utolsó nagy edzői alakítását a Borussia Dortmund élén nyújtotta, amelyet 2000 tavaszán megmentett a másodosztálytól. Több mint hét évvel azután, hogy egyszer már mindörökre felhagyott az edzősködéssel.

Német edzői örökrangsor
1. Ottmar Hitzfeld 16 titulus
2x BL-győztes, Világkupa-győztes, 6x német bajnok, 2x svájci bajnok, 2x Német Kupa-győztes, 3x Svájci Kupa-győztes
2. Udo Lattek 15
BEK-győztes, KEK-győztes, UEFA-kupa-győztes, 8x német bajnok, 3x Német Kupa-győztes, Spanyol Kupa-győztes
3. Jürgen Bogs 12
10 NDK-bajnoki cím, 2x NDK-kupa-győztes
4. Hennes Weisweiler 11
UEFA-kupa-győztes, 4x német bajnok, amerikai bajnok, svájci bajnok, 3x Német Kupa-győztes, Svájci Kupa-győztes
5. Otto Rehhagel 8
Európa-bajnok, KEK-győztes, 3x német bajnok, 3x Német Kupa-győztes