A zebrák tavalyi gyalázatos hazai és BL-szereplése előrevetítette a nagy nyári átalakításokat: már május elején nyilvánvalóvá vált, hogy az egykori sikeredzőnek, Marcelo Lippinek mennie kell - o éppenséggel felfelé, az olasz szövetségi kapitányi székbe "bukott", így aztán meglepően csendes, nyugodt volt a távozása. Ezután az elnök és a technikai igazgató mindent elkövetett, hogy megerősítsék az összes csapatrészt, mert a védelem kórosan elöregedett, a középpálya színtelen, a csatársor pedig sérülékeny és finoman szólva is hektikus volt...
Először azok távoztak a klubtól, akikre a vezetőség már nem tartott igényt: a helyi legenda Antonio Conte, akinek s szerződését "hajlott kora" miatt nem akarták meghosszabbítani; az örök csere, Salvatore Fresit szokás szerint kölcsönadták, ezúttal a Perugiába; távozott a nemrég még nagy reménységnek tartott Christian Zenoni a Sampdoriába és némi meglepetésre a sokszoros U-válogatott, s tavaly már sokat és jól játszó Enzo Maresca is a Fiorentinába - érte legalább 5 millió eurót kaptak. Több mint kétszer ennyi bevételre tettek szert Marco di Vaio eladásából: a sokszoros válogatott csatár erre a nyárra unta meg, hogy stabilabb helye van az olasz válogatottban, mint a klubcsapatában. A Valenciában garantálta neki Ranieri a kezdőbeli helyet…
Közben persze érkeztek is Torinóba: a legfrissebb a francia védő, Zebina volt, aki nem hosszabbította meg lejáró szerződését a farkasoknál. Nem sokkal később kiderült, hogy miért: a Roma zseniális, de vasakaratú commandentéja, Fabio Capello elhagyta a süllyedő hajót, s aláírt a Juventushoz! S nem is jött egyedül: magával hozta kedvencét, a középpálya tengelyét, a brazil Émersont, aki majd egy hónapos huzavona után 14 millió euró és a fiatal Mateo Brighi játékjogáért cserébe került Torinóba - pedig nagyon csábította ot a Real Madrid és a Barcelona is! A középpálya teljes átalakítását a fiatal francia válogatott irányító, az Auxerre-t szerződése lejártával elhagyó Olivér Kapo érkezése tette teljessé. Tartogattak még két igazi meglepetést is: az Interből megvásárolták a 2004-ben rengeteget kritizált Fabio Cannavarót Cariniért és némi készpénzért cserébe; s kölcsönadták a stabil válogatott Miccolit a Fiorentinának.
Bár több tehetséges fiatal érkezett vissza kölcsönből, Vaio távozásával szükségessé vált még egy csatár is, hiszen Trezegól és Del Piero is roppant sérülékeny: erre a posztra kis híján nagyon olcsón, Mutu kölcsönvételével sikerült egy klasszist igazolni - közben elengedték az egykoron világklasszis matadort, Marcelo Salast végleg, ingyen a Riverbe... Két nap múlva Mutu már vissza is tért Londonba, majd bejelentették s svéd Ibrahimovics érkezését!
A várható kezdőcsapat: Buffon - Thuram, Montero, Legrottaglie, Zebina (Zambrotta) - Zambrotta, Appiah, Émerson, Nedved - Del Piero, Trezeguet
A kapusposzton nem nagy meglepetés, hogy a világ jelenleg legjobb portása, Buffon lesz most is atombiztos alaptag: ha hozza szokásos, világklasszisi formáját, rajta semmi nem fog múlni - ne feledjük, tavaly azért akadt egy-két "érdekes" mozdulata és kifutása...
A hátvédsorban érdekes módon csak két ember posztja biztos: a francia, válogatottságtól frissiben visszavonult Lilian Thuram középhátvédként és jobb oldali védőként is képes nagyon jó teljesítményre, míg az emberfogó poszton - ha nem három középhátvéddel játszanak - az uruguayi mérges ember, Paolo Montero lehet biztos kezdő, aki a Serie A legdurvább, de egyben legjobb radírja, nem véletlenül tartja o a piros+sárga összetett rekordot... (Ráadásul ketten már 66 évesek.) Nagy kérdés, ki legyen a párja középen: talán erre a legtöbb esélye a fiatal tehetségnek, Nicola Legrottagliének van, ám ő tavaly egyértelműen csődöt mondott. De! Vetélytársa, a horvát Igor Tudor az EB-n csúfosan leszerepelt, a 2000-ben még csúcsformában játszó Iuliano sem volt valami nagy formában, emlékezzünk csak pl. a Depor elleni meccsre, ráadásul ő is jóval túl van már a 30-on... A bal szélen két ember is szóba jöhet: ha a világ egyik legjobbjának, az univerzális jobb és bal oldali hátvédnek és középpályásnak, Gianluca Zambrottának sikerül helyet szorítani a középpályán, akkor a mesterrel együtt Rómából érkezett Zebina lehet a 3-as számú poszton. A széleken Capello számíthat még a veterán-duóra: az elnyűhetetlen Pesottóra és az örök tartalékra, Ales Birindellire - ne feledjük, azért mindketten sokszoros olasz válogatottak!
A középpályán nincs ekkora nagy választék: a védekező páros viszont a világ egyik legjobbja ebben a minőségében, elvégre az Appiah-Émerson duónál nehéz lenne meccsenként többet futni és jobban védekezni. A kettősből a ghánai vízhordó lesz az untermann, aki hátrább helyezkedve összeszedi a lecsorgó labdákat és apró taktikai faultokkal akadályozza meg a lefordulásban az ellenfelet, míg a brazil válogatott csapatkapitánya előrébb játszva a karmesteri pálcát forgatja majd. Capello nem véletlenül hozta magával ot a farkasoktól: Émerson egyszerre világklasszis védekező középpályás és irányító! Az irányításba bal oldalon besegít az aranylabdás cseh Pavel Nedved, aki ugyan a tavaszt átaludta, de az EB-n már ismét remek formában játszott. Zambrotta mindkét szélen stabilan klasszis teljesítményre képes: napjaink egyértelműen legjobb szélsője hatalmas futómennyiségével, kitűnő cselezőkészségével és pontos beadásaival. A középső rész nagy vesztese lehet az argentinból olasszá lett Camonaresi, aki tavaszi gyengébb formája miatt nem csak a Juvéből, de az olasz válogatottból is kikerült; s bevetésre vár a Zidane utódjaként emlegetett Oliver Kapo, aki a keret egyetlen igazi irányítója; s akkor még nem is szóltunk az egyik legjobb olasz védekező középpályásról, Alessio Tacchinardiról, Lippi egykori kedvencéről vagy a nagy tehetségnek tartott Manuele Blasiról, aki tavaly a Parmában már bizonyított. Ha szükséges lenne a sérülések miatt, akkor Del Piero is játszhat a középpályán: vagy a bal oldalon, vagy a két csatár mögött irányítóként, fantasistaként, mint Totti a Románál - kérdés, hogy Capello importálja-e a sikeres taktikát Rómából vagy a keretre szabja a taktikát.
A csatársorban elméletileg biztos helye van a Tregól-Del Piero duónak, de mindketten "üvegtérdűek", azaz az elmúlt két évben csak ritkán voltak egyszerre egészségesek és egyszerre formában. Tökéletes helyettesük lehet Ibrahimovics - kérdés, az öntörvényű zseni képes lesz-e beilleszkedni a taktikát mindenek fölé helyező olasz futballba. A vésztartalék a kölcsönből visszatért uru Zalayeta lehet, aki immáron 6 éve várat tehetsége bebizonyítására, s minden bizonnyal ez lesz utolsó sansza.
S nézzük a mestert, Fabio Capellót, az Il Commandatorét! Nagy meglepetést okozott már azzal is, hogy elhagyta az örök várost - már három éve fenyegeti ezzel Sensi elnököt, de váratlanul ért mindenki e tette. Valószínűleg jó érzékkel hagyta el az anyagi csőd miatt süllyedő hajót, kérdés persze, hogy a parancsoláshoz, uralkodáshoz szokott természetéhez mit szólnak majd a zebrák menői - a vele állandóan harcban-haragban lévő Totti-Cassano duót "helyettesíti-e" a torinói kiskirály, az isteni Alex Del Piero és a néha sértett primadonnaként viselkedő Trezeguet. Mindenesetre nagyon bíznak benne, hogy némi játékosságot, könnyedséget csempészhet a zebrák finoman szólva sem éppen szemkápráztató játékába.
