Bubka előtt és Bubka után

Helsinki, 1983. augusztus. Rá még senki sem figyelt. Egy volt a reménységként csapatba kerülők közül, azért jött, hogy tapasztalatot szerezzen. A selejtező alatt zuhogott az eső. A rúdugrás veszélyes sportág, a szervezők a versenyt másnap reggelre halasztották. Hajnali hatkor mind a 27 induló ott volt a pályán - az eső reménytelenül esett. A selejtező elmaradt. Mindenki indulhatott a döntőben. A finálét egy nappal később, reggel fél tízkor kezdték. Délután ötkor fejeződött be. A legtovább ő bírta a gyűrődést, 570 centiméterrel első lett. A világ ekkor tanulta meg Szergej Bubka nevét, aki ezt követően sorozatban még ötször győzött. Rajta kívül ez senkinek sem sikerült.

A sztár azonban ezen a vb-n Carl Lewis volt. A 22 éves amerikai győzött 100 méteren, távolban és 4x100-on. Négy évvel később Rómában ismét mind a három arany az övé lett, igaz, a százét utólag kapta meg, miután Ben Johnson lebukott a szöuli olimpián, s visszamenőleg is törölték az eredményeit. Az Örök Városban Sztefka Kosztadinova magasban 209 centimétert ugrott, azóta is ez a világrekord. A világbajnokság olyan nagy sikert aratott, hogy az IAAF úgy döntött, az 1991-es tokiói esemény után kétévente rendezik meg a versenyt.

A japán fővárosban fergeteges eredmények születtek. Carl Lewis 9.86 másodperces világcsúccsal nyerte meg a 100 métert, Mike Powell 895 centit ugrott távolban, Bagyula István pedig megizzasztotta Bubkát. Elsőre átvitte az 590 centimétert, amit a világcsúcstartó vert. 595-ön fordult a kocka, Bagyulának az ezüst jutott. Ugyanitt Horváth Attila bronzérmes lett diszkoszvetésben.

A kétévente megrendezett világbajnokság a menők számára már nem volt vonzó. Selejtezni és döntőt futni ingyen, amikor máshol ezért jól fizetnek? Ebből nem kértek. Sohasem bizonyosodott be, hogy a legjobbakkal az IAAF megegyezett, s különféle juttatásokkal csábította őket Stuttgartba. Pedig a győztes 1993-ban már egy Mercedest is kapott. Colin Jackson 12.91 másodperces világcsúccsal nyerte meg a 110 méteres gátfutást, a kínai hosszútávfutónők taroltak. Bubka dühösen levonult a pályáról. Bombaformában volt, győztesként 614 centiméterre emeltette a lécet, ám a bírók nem adták meg neki a szabályok szerint járó pihenőidőt. Egy ideig küzdött az igazáért, aztán csomagolt. Két magyar érem született, Ináncsi Rita hétpróbában, Gécsek Tibor kalapácsvetésben lett harmadik.
Göteborg a hármasugrók vébéje volt. Jonathan Edwards (18.29) és Inessza Kravec (15.50) 1995-ben elért világrekordját azóta sem javították meg. Gécsek ismét bronzérmes lett. A svéd városban a győztes újra Mercedest kapott, két évvel később, Athénban az első három helyezett már pénzdíjazásban részesült. Bubka azonban nem ezért jött az utolsó világversenyére. Decemberben megműtötték az Achilles-inát, sokáig csak bicegni tudott. Az újságok leírták őt, és maga sem volt biztos abban, hogy versenyezni tud. Nyáron csupán két viadalon indult. Aztán a döntőben mindössze négy kísérletre volt szüksége a győzelemhez. 601 centiméterrel lett első.

Még egy atléta van, aki egyéni számban hat aranyat gyűjtött a világbajnokságokon: Michael Johnson. Az amerikai futó 1999-ben, Sevillában hozta be Bubkát, éppen akkor, amikor 400 méteren 43.18-ra javította a világrekordot. Neki egyébként a váltókkal együtt összesen kilenc világbajnoki aranya van, ennél többet eddig senki sem gyűjtött. A spanyol városban újabb magyar ezüstéremnek örülhettünk, Németh Zsolt kalapácsvetésben lett második.

Edmontonban 2001-ben már a nyolcadik helyezettek zsebe sem maradt üres, s immár a világcsúcsokért is külön díjazás járt. Számunkra a legemlékezetesebb az utolsó, a párizsi rendezvény volt, amelyen a diszkoszvető Fazekas Róbert és a kalapácsvető Annus Adrián is ezüstérmet nyert.