Új vizeken a "tengeralattjáró"

A Villarrealról korábban még Spanyolországon belül sem igen tudtak sokat, noha az 1923-ban létrehozott egyesület jelentős múltra tekinthet vissza. Az alapító atyák elsősorban a labdarúgásra akarták építeni a klubot, ám ez tömegbázis hiányában - amelyet a szomszédvár Valenciának "köszönhettek" - sokáig elvetélt próbálkozásnak tűnt, és fenyegetett a veszély, hogy a futballisták sohasem jutnak fel az első osztályba. Igaz, a hetvenes évek elején a csapat felverekedte magát a második vonalba, ám a hirtelen jött dicsőség gyorsan el is múlt, és a Villarreal egyhamar ismét a negyedosztályban találta magát. A nagy felemelkedésre a kilencvenes évekig kellett várni: az 1992-1993-as évadot ismét a másodosztályban kezdhette a klub, amely akkor anyagilag már biztos lábakon állt, viszont az igazi alapozást a kerámiamogul, Fernando Roig érkezése hozta meg. A Roig név nem csengett idegenül a környéken, hiszen Valencia tartomány egyik leggazdagabb családját jelölte, Fernando testvére, Paco például egykoron a Valencia legnagyobb részvényese volt.

Az 1997-ben beiktatott presidente pénzt és időt nem kímélve reformálta meg a Villarrealt, erőfeszítései alig egy év alatt meghozták a sikert: a csapat története során először az 1998- 1999-es szezonban az élvonalban játszhatott, és bár a következő szezonban visszacsúszott a másodosztályba, 2000-ben már ismét a Primera Divisiónban vitézkedett. Az évad végén elért hetedik helyezés hatalmas hitet adott Roignak, aki még több pénzt pumpált a klubba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az európai porondon is letegye a névjegyét. Erre először 2003 nyarán került sor, amikor a holland Heerenveen ellenében megnyerte az Intertotó-kupa három döntője közül az egyiket, így elindulhatott az UEFA-kupában, és ha már ott volt, egészen az elődöntőig masírozott. A sors fintora, hogy a legjobb négy között a későbbi győztes, az első számú rivális Valencia állta a színe alapján "sárga tengeralattjárónak" becézett gárda útját. Egy évvel később - immár a chilei Manuel Pellegrini edzősködésével - a Villarreal megismételte sikerét az Intertotó-sorozatban, az UEFA-kupában azonban "csak" a legjobb nyolcig jutott. Ugyanakkor talán ez a korai stop segített abban, hogy a csapat megszerezze a bronzérmet a világ legerősebbnek tartott pontvadászatában, és szerencsét próbálhasson a Bajnokok Ligájában.

Mindez azt jelenti, hogy Roig befektetései mára megtérültek, igaz, ez legfeljebb a kívülállókat lepi meg, hiszen az elnök végig tudatosan és ésszel fektette be a pénzét, főleg az új játékosokat illetően. Szisztematikusan olyan klasszisokat igazolt, akik valamilyen okból a nagy európai klubokban nem tudtak gyökeret verni, illetve azokat a dél-amerikai ígéreteket hozta a csapathoz, akik helyi szinten már bizonyítottak, de a nagy kiugrásra még nem kaptak lehetőséget. Így került többek közt a Madridgal-stadionba Riquelme, Sorín, Forlán (aranycipős lett az előző szezonban), José Mari, Figueroa, Arruabarrena vagy az azóta már a Barcelonában játszó Belletti, de említhetjük a bocás Martín Palermót is.
A bajnoki cím ugyan még ábrándnak tűnik, ám nyolc évvel ezelőtt az első osztály is annak számított…

Aki még sokat érhet

A holland válogatottban már bemutatkozó védő a Villarreal első olyan igazolása, akiért az európai elittel futott versenyt a klub, a 25 esztendős bekket - aki végül hatmillió euróért váltott egyesületet - ugyanis nem csupán az örök rivális Valencia akarta szerződtetni, hanem a 2004-es BL-győztes Porto is. Kromkamp az előző szezonban nagyot produkáló AZ Alkmaartól érkezett, a holland gárda többek között a Villarrealt búcsúztatva elődöntős volt az UEFA-kupában, hazája pontvadászatában pedig a harmadik helyen végzett.

További érkezők: Tacchinardi (Juventus), Mariano Barbosa (Banfield), Valencia (Nacional)

Aki még hiányozhat

A Barcelonában nevelkedő hálóőr a Villarrealban lett jegyzett játékos, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Manuel Pellegrini csapatából hívták meg először a spanyol válogatottba. Specialitása lett a tizenegyesek hárítása, az előző szezonban hét büntetőt ártalmatlanított a "sárga tengeralattjáró" mezében. Nem csoda, hogy honfitársa, a Liverpoolt BL-győzelemre vezető Rafa Benítez kinézte magának, és alku nélkül megadta azt a csaknem kilencmillió eurót, amit érte kért a Villarreal.

További távozók: Armando Sá (Espanyol), Tena (Ejido) ---- Juan Román Riquelme 23 esztendős volt, amikor a Boca Juniorst először győzelemre vezette a Libertadores-kupában, és mindössze egy évvel idősebb, amikor másodszorra. Harmadjára már nem volt rá lehetősége, mert a világ egyik legtehetősebb egylete, a Barcelona lecsapott rá, és potom 12 millió euróért Európába hozta.

Riquelme azonban roszszul érezte magát a Camp Nouban, mert a Barca edzője, Louis van Gaal lesajnálta őt, és nem hitt a tehetségében. Az más kérdés, hogy a holland szakvezető csúfosan megbukott, ám a vezérkar részben Riquelmét okolta a csapat kudarcaiért, és kölcsönadta a Villarrealnak.

Itt kezdődött el a támadó legújabbkori sikertörténete, a Madrigalban ugyanis felismerték, hogy szabadjára lehet őt engedni, és mindenekelőtt bízni kell benne. A Riquelme köré épített csapat az első évadban nyolcadik lett a Primera Divisiónban, az UEFA-kupában elődöntőt játszhatott, a futballista pedig ismét megtalálta a kapuig vezető utat (8 gólt jegyzett a bajnokságban). Mégsem kellett a Barcának, így újabb egy évre kölcsönadták, mire az általa vezetett Villarreal bronzérmet szerzett a bajnokságban (Riquelme egyéni csúcsot jelentő 15 gólt vágott a pontvadászatban), az UEFA-kupában a negyeddöntőig jutott.

A nyáron már Barcelonában is arról pusmogtak a szurkolók, hogy Riquelmét talán mégis vissza kellene hívni, de már késő volt: a játékos kijelentette, nem vágyódik oda, ahol csak feltételekkel szeretik, és inkább a Villarrealban marad - annak ellenére, hogy egykori Boca-edzője, Carlos Bianchi az Atlético Madridhoz csábította.

Roig elnök nem volt rest leszurkolni érte hétmillió eurót, és abba is mosolyogva belement, hogy ha a Villarreal eljut a BL nyolcaddöntőjéig, további egymillió eurót utal át a Barca számlájára. ----

Amióta tavaly Manuel Pellegrini átvette a csapatot, gyakorlatilag csak arra törekedett, hogy biztos lábakon álló, állandó kezdő tizenegyet találjon. Azóta nagyot fordult a világ, a BL-ben rotálnia kell a játékosait, ám az nem valószínű, hogy lemond az előző szezonban tökéletesen bevált 4-4-2-es felállásról. A legszembetűnőbb változás kapusposzton várható, Reina távozása után a fiatal argentin Mariano Barbosa kap lehetőséget. A jobbhátvéd helyére is új játékos, Kromkamp a legesélyesebb, a többi poszton azonban az elmúlt évad hősei jutnak szóhoz. ---- Getafe (13.)
Az előző évad szenzációjának számított a Madrid-környéki kiscsapat, fennállása első élvonalbeli szezonját ugyanis "csont nélkül" tudta le Quique Sánchez Flores vezetésével. A sikeredző más vizekre evezett (a Valenciát gardírozza az új szezonban), mire a vezetőség a német Bernd Schustert szerződtette a helyére. A tréner az elmúlt idényben parádés rajtott vett a Levantéval, ám idő előtt távoznia kellett a végül kieső gárdától, miután mindig a játékvezetőket okolta a vereségekért. Schusternek ráadásul új csapatot kell építenie a 12 érkező, valamint a 10 távozó miatt.

Real Sociedad (14.)
Papíron alaposan meggyengült a baszk csapat, hiszen Karpin és Alkiza visszavonult, Arteta az Evertonhoz igazolt, miközben olyan nevek érkeztek az Anoetába, mint Garitano, Cifuentes és Oskitz az Eibartól. Emellett a nyáron új klubelnök, Miguel Fuentes vette át az irányítást, de neki sem sikerült megakadályoznia, hogy a klub egyik legnagyobb tehetsége, Iban Zubiaurre ne hagyja el a csapatot az Athletic Bilbao kedvéért. Még így sem célszerű leírni a Sociedadot, mert rendre bebizonyosodik, a baszk utánpótlás az egyik legjobb a világon.

Osasuna (15.)
Fekete lónak számít a pamplonai gárda, Javier Aguirre társulata képes a legjobbra és a legrosszabbra is. Az elmúlt években "óriásölőként" került a köztudatba, mivel rendre legyőzte a nagycsapatokat, sőt az elmúlt szezonban a kupa döntőjébe is beverekedte magát (a finálét ugyan a Betis nyerte meg, de a sevillaiak BL-indulása UEFA-s helyet jelent az Osasunának). Ugyanakkor 2005-öt 11 nyeretlen meccsel indította a gárda, és a szezon végére már a kiesés ellen küzdött. Emellett a csapat elvesztette vezérét, a Realhoz szerződő Pablo Garcíát.

Santander (16.)
A Racing az elmúlt évek talán legsúlyosabb anyagi mélyrepülését kénytelen átvészelni, ezért a nyáron könnyedén engedte el legjobb játékosait. Elment többek közt Regueiro, Benajun, Javi Guerrero és Juanma, míg az érkezők közül csupán Stéphane Dalmat neve ígér valamit az új szezonra. Igaz, a fiatal tehetségekben nagyon bíznak az egyesületnél, ám a csapathoz a nyáron szerződtetett edző, Manuel Preciado így is a bentmaradást jelölte meg elsődleges célként.