A szív és az akarat világbajnokai

Persze aki azt hiszi, hogy a különgéppel hazánkba érkező, krőzusi gazdagságú klubvilágbajnok, az Euroligában is címvédő Szamara ellen feltett kézzel vezetné hadba seregeit Rátgéber László, az ebben a sorozatban 150. mérkőzését dirigáló baranyai edző, az nagyobbat nem is tévedhetne. A Lauber Dezső Sportcsarnok ismét dugig tömve, 5000 fanatikus szurkoló énekli – szokás szerint – a Himnuszt, s az sem ront a hangulaton, hogy a kezdés előtt Rózsa Gábor klubigazgató egy csokor virággal (talán éppen rózsával…) kedveskedik a vőlegénye révén pécsi kötődésű playboy-nyuszinak, a kategóriájában az esztendő legjobbjának megválasztott "Dundikának", azaz polgári nevén Hornyák Hajninak.

Ha már a sok szép lányról beszéltünk tudósításunk kezdetén, a továbbiakban se adjuk alább: bizony, a pályára lépő kosarasok között is volt szép számmal szemrevaló. Hogy hirtelenében csak a szamaraiak Leningrádból – a mai Szentpétervárról – elszármazott trióját, Marija Sztyepanovát, Szvetlana Abroszimovát és Ilona Korsztyint említsük (arról sem feledkezve meg, hogy a 202 centis Sztyepanova három és fél évvel ezelőtt, néhány hónap erejéig itt, a baranyai csapatban ontotta a kosarakat).

A meccs úgy indult, mint egy álom. Két perc elteltével 10–4-re elhúzott a Pécs, s Grugyin mester, aki nemcsak a Szamarát, hanem az orosz válogatottat is irányítja, máris lecserélte 200 ezer dolláros belga centerét, Ann Wauterst. Ebben az időszakban Albena Branzova ellenállhatatlan volt, négy perc alatt tíz pontig jutott, s a tíz pont között akadt tripla, büntető meg palánk alatti ziccer is. Rátgéber a tőle megszokott érzékkel csereberélte kulcsembereit, hamarosan Kátya Liszina, a jövő – de talán már a jelen – nagy centeregyénisége is parkettra lépett, s azonnal fejfájást okozott a vele egy magasságú kosarassal csak minden szökőévben találkozó Sztyepanovának. Ha már a cseréknél tartunk, Fegyverneky Zsófia is szépen hozzátette a magáét az összproduktumhoz, mégis a sok jó teljesítmény közül is talán Amra Dapoét kell a sor elejére citálnunk. A bosnyák-horvát bedobó pécsi légióskodása talán legpazarabb játékával rukkolt ki, de úgy, hogy semmi rendkívülit sem mutatott be – "csak" egyszerűen nem hibázott, és iskolát adott a nagynevű ellenfélnek a sportág alapfogalmaiból.
A nagyszünetre kétpontos pécsi vezetéssel vonultak a csapatok, s az újrakezdés előtt Rátgéber gondterhelten említette: "Félelmetes csapat a Szamara, a legkisebb hibánkat is azonnal kosárral bünteti. Csak akkor nyerhetünk, ha százszázalékos produkciót nyújtunk."

A száz százalékból nem lett semmi: tudniillik a hazaiak legalább 150 százalékon pörögtek. A harmadik negyedet iszonyatosan meghajtották, 26–14-re nyerték meg, s ekkor már érezni lehetett, újabb talpra állásra nem képes az ellenfél. A legapróbb részletekre is sasszemmel figyelő magyar mester patikamérlegen porciózta a játékperceket kosarasainak. Ha valaki csak szemernyit is lankadt, azonnal jött a legalább ugyanolyan remekül kosarazó helyettes. Még onnan is érkezett sorsdöntő tripla – 64–50-nél –, ahonnan aligha vártuk: a fiatal, de a lámpaláz leghalványabb jeleit sem mutató Bujdosó Nórától! Az utolsó két percet már örömmámorban tombolta végig a hazai publikum, repedeztek a falak a diadalordítástól, s teljes joggal, hiszen Rátgéber 150. – a csapat 151. – Euroliga-mérkőzésén minden idők egyik legjobb játékával kápráztatta el egész Európát a Pécs.

MESTERMÉRLEG
Rátgéber László, a Pécs edzője: Sokadszor talált egymásra a pécsi csapat és a közönség. Ha a kosárlabda csak akaratból és szívből állna, akkor biztos, hogy mi lennénk a világbajnokok.

Igor Grugyin, a Szamara edzője:Hihetetlenül jól játszott a Pécs, megérdemelte a győzelmet. Különösen a házigazdák szervezett csapatjátéka és védekezése gyakorolt rám nagy hatást.

További eredmény: USO Mondeville (francia)–Ros Casares (spanyol) 81–67