Azért 28 évente nyernek a lilák

A történelmi múltat megtagadni akarván, nagy akarással kezdte a mérkőzést az Újpest, amely az első percektől kezdve támadó szellemben futballozott, bár ugyanez elmondható a Kaposvárról is, amely nemritkán három csatárral próbálta meg bevenni Vlaszák Géza kapuját. A lila-fehérek az első félidőben mégis valamelyest aktívabbak voltak, és alig több mint negyedóra alatt, két szép gólt szerezve, megnyugtató előnyre tettek szert.
Nézzük, mi lehetett a gyorsan jött vezetés titka?

Nos, az, hogy a hazaiak megpróbálták gyorsan bejátszani a széleket, és Rajczi Péter mellé Feczesin Róberten kívül Tóth Norbert és Hullám Attila is sűrűn felzárkózott. Jöttek is a beívelések a szélről, és ezek többször is gólveszélyt jelentettek a kaposvári kapu előtt. A félidő második felére felpörgött a vendégcsapat: Zsolnai Róbert és Szakály Péter többször is elszakadt a lila-fehér védőktől, és egy ilyen jó ütemű lefordulás eredményezte azt a büntetőt is, amelyből szépíteni tudott a zöld-fehér gárda. A szépítő találat után nagyobb sebességre kapcsolt az Újpest, de nem jelentett veszélyt Balajcza Szabolcs kapujára, s mivel a lila-fehérek egy-egy apró megingástól eltekintve jól védekeztek, a vendégek sem tudtak igazán kibontakozni. Dicsérendő, hogy az Újpest bátran támadott, és igen sokat tett azért, hogy újabb gólt szerezzen, ugyanis már a kaposvári térfélen megpróbálta megszerezni a labdát. A Kaposvár pedig hiába próbálkozott lelkesen, a fordulás előtt egyoldalú volt a csapat játéka, mivel a bal szélen csak elvétve fordult meg a labda.

A második félidőben az Újpest már nagy fölényben futballozott, s ez az eredményen is meglátszott. Tóth Norbert tizenegyesből szerzett két góljával tovább nőtt a vendéglátó együttes előnye, s a szervezetten, taktikusan futballozó újpesti csapat, mivel a középpályát egyértelműen uralta, esélyt sem adott ellenfelének. A lila-fehérek a letámadások után megszerzett labdát rendre gyorsan és pontosan játszották meg. Az Újpest középpályássorában különösen Tóth Norbert és Sándor György volt elemében, őket nem is tudták tartani a kaposváriak: a két futballista jól összefogta együttesét, és megszervezte csapata játékát – ha a helyzet úgy kívánta, gyors passzokkal, ha éppen arra volt szükség, előreívelt labdákkal hozták zavarba a kaposvári védelmet.

A legtöbb labdát talán Erős Károly és Böjte Attila szerezte, emellett ők többször is jól léptek fel a támadásokhoz, besegítve ezzel a középpályásoknak. Összefoglalva, az újpesti taktika igen egyszerű volt: labdaszerzés, pontos passzok, és széleken vezetett, gyors támadások. A Kaposvár mindent megtett azért, hogy megnehezítse a hazaiak dolgát, ám a zöld-fehér együttes erejéből csak arra futotta, hogy az első félidőben szorossá tegye az eredményt, a másodikban már nem sokat tudott hozzátenni a mérkőzéshez. ---- M ---- &