A magasságot nem lehet tanítani

Hogy miért éppen e találkozókon járt? Mert DeLisha Milton-Jones, Nikki Teasley, Amra Dapo és Kaayla Chones személyében mindegyik mérkőzésen játszott kliense. De ez csak részben magyarázza a 40 éves, az arkansasi Little Rockban élő játékosügynök látogatását (Cound játékosait hazánkban partnere, az izraeli Oded Avni képviseli). A WNBA több "nagyágyúját" ügyfelei között számon tartó egykori spanyolnyelv-tanár szétnézett a magyar piacon.
– Elárulná, kiken akadt meg a szeme?
– A pécsi Fegyverneky Zsófia és Jekatyerina Liszina WNBA-sztár lehet! – mondta Mike Cound. – Előbbi huszonegy, utóbbi tizennyolc éves, előttük a jövő, és mindkettőnek olyan tulajdonságai vannak, amelyek fényes karrierre predesztinálják őket.
– Melyek e tulajdonságok?
– Zsófia esetében a gyorsaság, a ruganyosság, a küzdőképesség és az, hogy szerintem védőként a legnagyobb sztárok életét is meg tudná keseríteni az egyes és a kettes poszton.
– Liszinában mi ragadta meg?
– A legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy kétszázkét centi magas. Mifelénk az a mondás járja, hogy a magasságot nem lehet tanítani, és ha fakezű lenne az orosz hölgy, akkor is érdemes lenne szemügyre venni. No de minden, csak nem fakezű! Remek a csuklója, négy-öt méterről is életveszélyes, ha pedig a gyűrű közelében kap labdát, lefoghatatlan. Hallom, már a zsákolás is megy neki edzésen, és ha egy kis izmot raknak rá – azt hallottam Rátgéber Lászlótól, a Pécs edzőjétől, hogy addig tudatosan nem súlyzóztatja, amíg növésben van –, akkor WNBA-sztár lehet belőle.
– Látta a Brnót, a Sopront, a Pécset, e csapatok ott vannak földrészünk öt-hat legerősebb klubja között. Szerintem egyenrangú ellenfelei lennének a WNBA mindenkori bajnokának, az Euroliga címvédőjéről, az orosz VBM-SGAU Szamaráról nem is beszélve…
– Ne fogadjon erre nagy öszszegben. Jó, ha tízből egy meccset megnyernének, mondjuk az idei bajnok, a Sacramento Monarchs, netán a döntő vesztese, a Connecticut Sun ellen. Más sebességi fokozatban kosaraznak a tengerentúlon, fizikumban, gyorsaságban nincs egy kategóriában az amerikai és az európai kosarasnő.

– Egyébként kik a kliensei a már említetteken kívül?
– Yolanda Griffith a bajnok Sacramentóból, Swin Cash, Ruth Riley, Deanna Nolan, Cheryl Ford a Detroit Shockból – utóbbi kettő szintén járt Magyarországon, a BSE ellenfeleként –, Becky Hammon a New York Libertyből, Tangela Smith a Charlotte Stingből, Taj McWilliams-Franklin a Connecticutból. De sorolhatnám reggelig. Közülük most talán Deanna Nolan a legjobb, óriásit fejlődött. És mielőtt elfelejteném: Ujhelyi Petra is az ügyfelem, ő ugyebár a Detroittal bajnoki címet is nyert.
– Férfiakkal nem is foglalkozik?
– Dehogynem, leginkább spanyol és argentin játékosokkal. Tekintve, hogy spanyolnyelv-tanárként kezdtem pályafutásomat az Auburn és a Tennesse-Chattanooga Egyetemen.
– Úgy tudom, Luis Scola, a mi Dávid Kornélunk vitóriai klubtársa is az ön védence.
– Jól tudja. De én viszem több argentin válogatott ügyeit: a chicagói Andrés Nocioniét, a Portland által draftolt Federico Kammerichsét, és Walter Herrmannét, a Málaga rombolójáét. Luis Scola óriási tehetség, szerintem még Tim Duncan sem tudná lefogni. Kár, hogy kétezer-kettőben a San Antonio draftolta.
– Miért?
– Mert ott nem jutna szóhoz, mint ahogy a legjobb barátja, Fabricio Oberto is csak két-három perceket játszik Duncan árnyékában. Olyan megoldást kell kitalálnom, melynek keretében a Spurs elcseréli Scola játékjogát egy első körben draftolandó újoncéval, és akkor irány az NBA! A kivásárlását is megoldjuk, hiába szól kétezer-nyolcig a szerződése a Tauhoz. Luisnak minden vágya, hogy az NBA-ben játszhasson, és meg is érdemli a lehetőséget.
– Akkor tehát az ő tudása megüti az amerikai sztárokét?
– Azt azért nem mondanám, és Luis lenne az első, aki igazat adna nekem. Viszont jó kosaras lesz az NBA-ben, miként Nocioni is az: húszpontos átlagot is hozhat. José Calderón nagy jövő előtt áll, ő spanyol, és ugyancsak a Tauból repült át az óceán túlsó oldalára: 6.7 pont és 6.2 gólpassz az átlaga, utóbbi kategóriában ő a második legjobb újonc. De bármilyen jók is az európaiak, ha nem az NBA holt idényében lenne az olimpia vagy a világbajnokság, amikor formán kívül vannak a tengerentúliak, még most sem lenne esélye a győzelemre sem Argentínának, sem a csúcsformában lévő Szerbia-Montenegrónak.