Szenvedély helyett szenvedés

S vajon Torino miként illik ebbe a sorba? Egyelőre nagyon úgy tűnik, sehogyan. Hat héttel a megnyitóünnepség előtt – melyre február 10-én, 20 órai kezdettel kerül sor a Stadio Olimpicóban – a világ mintha nem lenne tudatában annak, hogy hamarosan megkezdődik a XX. téli olimpia. Ha a Salt Lake City-i téli olimpiát a "biztonsági játékoknak" nevezték, az athéni nyári olimpia pedig az "Elkészülnek-e a megnyitóra?" ragadványnevet kapta, akkor a torinóit nyugodtan hívhatjuk a "lopakodó olimpiának", utalva a radarral felismerhetetlen, az ellenséget észrevétlenül megközelíteni képes amerikai bombázóra, a Lopakodóra (angolul a Stealthre).

A Newsweek hírmagazin legfrissebb számában publikált elemzés megállapítja: Olaszország 15 milliárd dollárt – több mint 3000 milliárd forintot – ölt a játékok megrendezésébe, valamennyi járulékos költséget beleszámítva. Az olasz kormány azt reméli a téli olimpiától, hogy az ország negyedik legnépesebb városát, ezt a szürke, unalmas gyárvárost, a súlyos válsággal küzdő FIAT-művek székhelyét, a "sötét Torinót" növekedési pályára állítja, aminek a játékok kapcsán és nyomán felpörgő turizmus lenne a motorja.

Tény, hogy Torino a hetvenes években még 1.3 millió lakost számlált, mára azonban olyan depressziós övezetté alakult át a piemonti agglomeráció, melynek lakossága három évtized leforgása alatt 900 ezerre olvadt.

A város balszerencséjére azonban az olimpiai költségvetést éppen a marketing rovatban kellett megnyirbálni, ezért a világméretű – és Itálián belüli – reklámkampány igencsak vérszegényre sikerült. Erre ékes példa, hogy amikor a cikk szerzői arról érdeklődtek római törzskávéházuk üzletvezetőjénél, Mariónál, hogy hol is lesz a téli olimpia, a derék férfiú visszakérdezett: "Nem Franciaországban?!"

Akár ott is lehetne, tudniillik a belépőjegyek felét még nem sikerült értékesíteni, s a már eddig gazdára talált 50 százalék szinte kivétel nélkül külföldi szurkolókhoz vándorolt. Az olaszokat gyakorlatilag hidegen hagyja a téli olimpia.

Alberto Tomba, a háromszoros olimpiai bajnok, kétszeres ezüstérmes alpesi síző legenda többé-kevésbé a torinói olimpia arca. Meg a hangja is, ha arról van szó…
"Ilyenek vagyunk mi, olaszok – mondta Alberto Tomba. – Amíg nincs látótávolságban az esemény, nem veszünk tudomást róla. De azt garantálom, hogy február elején már egész Itália a téli olimpia lázában ég majd."

Meglátjuk. Mindenesetre amikor december 8-án Rómába érkezett az olimpiai láng, s XVI. Benedek pápa megáldotta, egy pillanatra minden olasz tudatára ébredt, hogy nem is olyan sokára téli olimpiának ad otthont az ország.


Viszonylagos közömbösség ide vagy oda, azért a biztonsági erőknek nagyon is oda kell figyelniük az olimpiára. Mivel az olasz kormány az Egyesült Államok iraki politikájának egyik legszilárdabb támogatója, Itália értelemszerűen kiemelt helyet foglal el a terroristák célpontjait tartalmazó listán. Az olasz belügyminisztérium ígéretet tett, hogy ugyanolyan szakszerűen kezeli az olimpia biztosításának kérdését, mint ahogy azt az idén elhunyt II. János Pál pápa temetésekor tette. Nem lesz könnyű dolguk a carabinieriknek: 2500 sportoló, 10 ezer újságíró és mintegy egymillió szurkoló-turista érkezésére számítanak február 10. és 26. között.

Jóllehet az olimpia költségvetését nemrégiben további 50 millió dollárral kurtították meg, Giuseppe Gattino, az olimpiai szervezőbizottság szóvivője mindenkit – így a Newsweek újságíróját is – biztosított arról, hogy "…a biztonság nem eshet a takarékossági intézkedések áldozatául".

Az esetleges terrortámadások azonban aligha jelentik az egyetlen – és még csak nem is a legvalószínűbb – biztonsági kockázatot. Az olasz kormány arra számít, hogy anarchista és globalizációellenes csoportok – kihasználva az olimpiát övező óriási médiafigyelmet – megkísérlik megzavarni a játékok nyugalmát. A rendőrség nemrégiben már le is tartóztatott mintegy száz tüntetőt, akik úgymond főpróbát tartottak az olimpiára…

Van azonban még egy, vélhetően minden egyéb veszélyforrásnál komolyabb probléma. Az olasz törvények értelmében ugyanis a sportbeli doppingvétség köztörvényes bűntett, s akit elítélnek, arra kötelezően letöltendő börtönbüntetés vár.

Érdekes módon a doppingellenes küzdelmet fennen hangoztató NOB-vezetők felháborodtak emiatt, s arra hivatkoznak, hogy az olasz kormány megígérte: az olimpia idejére felfüggesztik ezt a roppant szigorú törvényt, s a doppingesetekben kizárólag a NOB lesz illetékes eljárni.

Mario Pescante, az Európai Olimpiai Bizottságok Szervezetének – amúgy olasz – elnöke mindenesetre kijelentette: "Bízom benne, hogy találunk valamiféle, mindenki számára kielégítő megoldást."

Úgy tűnik, ezekben a napokban ez az általános mottó Torinóban: "Találjunk valamiféle megoldást!" Miközben a város tele van öles óriásplakátokkal ("Torino 2006: A szenvedély itt él!"), a szenvedély helyett inkább a szenvedés a megfelelő szó. A bazilikák, templomok és egyéb, évszázados műemlékek között-fölött ugyanis megannyi toronydaru emelkedik, a közlekedésben káosz uralkodik, miközben gőzerővel folynak a munkálatok.

Utolsó simításokat említeni túlzás lenne, azok még jócskán odébb vannak – az óváros emblematikus főterén, a Piazza San Carlón felszedték a kockakőburkolatot, az egész környék olyan, mintha éppen most érte volna pusztító bombatámadás. Az illetékesek azonban mediterrán nagyvonalúsággal legyintenek: "Ez már csak olyan, mint amikor elindulsz a bálba, és megigazítod a nyakkendődet, mielőtt kilépnél az utcára." Legalábbis ez Valentino Castellaninak, az Olasz Olimpiai Bizottság elnökének a véleménye…