A margitszigeti Sziget Grand Prix rangos külföldi sztárja a szerb-montenegrói Danilo Ikodinovics. A Partizan Beograd játékosa a nyári világbajnokságon nagyon sokat tett azért, hogy a magyar csapat ne védhesse meg címét.
Meggyesi Bálint
Danilo Ikodinovics (fekete sapkában) a Partizan játékosaként sem kér, de nem is ad kegyelmet
Meggyesi Bálint
Danilo Ikodinovics (fekete sapkában) a Partizan játékosaként sem kér, de nem is ad kegyelmet
Testét már-már félelmet keltően sok tetoválás díszíti. Nap süt a hátán, bájos női arc mosolyog a felkarján, a jobb alkarján pedig méretes cirill betűkkel világít négy és fél éves kislányának a neve: Andrea. Amellett, hogy világszinten űzi a pólót, megszállott motoros, mostanság egy Suzukit bőget. – Tudja-e, hogy fájó emlékeket ébreszt a jelenléte? Nem volt szép, hogy négy gólt lőtt nekünk a montreali világbajnoki döntőben. – Hagyományosan éles a versengés a magyar és szerb válogatott között, Montrealban csak visszaadtuk a kölcsönt a csapatuknak – mondta Danilo Ikodinovics, a szerb-montenegrói válogatott 29 éves balszélsője. – Nagyon örültem, hogy éppen én szereztem négy gólt, életem talán legszebb élménye kötődik ahhoz az összecsapáshoz. – Ön szerint miért éppen most sikerült megszakítaniuk ellenünk a rossz sorozatot? – Nem tudom, de nyilván emlékszik rá, hogy az athéni olimpia fináléjában is közel álltunk a sikerhez. Fogalmam sincs, akkor hogyan veszíthettünk. Most revánsot vettünk, a szó nemes értelmében.
– Mit gondol, át is veszik az uralmat a világ felett? – Nem gondolom, legfeljebb szeretném, ha így lenne. Kilencvenhét óta vívunk egymással kemény harcot – eddig mi lihegtünk a magyarok nyakában, most talán szerepet cserélünk. – Kemény Dénes szövetségi kapitány azt mondta, nyugodt, mert a montreali döntőben mi hibáztunk túl sokat, nem önök pólóztak ellenállhatatlanul. Vagyis csak ideiglenesen engedtük át a világelsőséget. – Nem mondom, hogy jó formában játszottunk a fináléban, ám győzelmünk tiszta volt, akár egy könnycsepp. Ha a magyaroknak az ön által említett alibire van szükségük, ám legyen. És még egyszer az olimpiára utalnék: három góllal vezettünk a döntőben, így én is hivatkozhatnék arra, amire az önök szövetségi kapitánya Montreal kapcsán.
– Már az elmúlt idény közben tudni lehetett, hogy befejezi az olaszországi légióskodást. Miért döntött így? – Hét év után elegem lett az ottani életből. Hazavágytam, a magánéletem körülményei is indokolták a váltást, no meg vonzó szerződést kínált a Partizan. Nagyon tetszik egyébként, amit a Honvéd csinált, hogy hazacsábította a külföldön játszó válogatottakat. Remélem, hazámban én is úttörő leszek, és a többiek követnek majd, hogy a Honvédhoz hasonlóan erős hazai csapatok szerepeljenek a szerb-montenegrói bajnokságban. – Sokat bajlódott sérüléssel, Reccóban fél idényt hagyott ki. Most hogy van? – Kétezer-háromban vállműtéten estem át, és bár a sérülésem egy alkalommal kiújult, régóta panaszmentes vagyok. Ez annak is köszönhető, hogy felhagytam a súlyzózással. A fekvőtámaszokkal nem álltam le, és a hasizomgyakorlatokat sem hanyagolom el. – Denisz Sefik és Jugoszlav Vaszovics távozása után egyedül maradt tapasztalt pólós a Partizanban. Milyen a vezér szerepében? – Nagy felelősség. Példát kell mutatnom, ezért érkezem a legkorábban az edzésre, és nekem illik a legkésőbb távoznom az öltözőből. Igyekszem segíteni, hogy néhány játékos a csúcsra érjen. Ha sikerül, és csak egyszázaléknyi részem lesz benne, boldog leszek.
– Mit ígér az idei évadra? – A Partizan még formálódó, érlelődő csapat. Tudomásul kell venni, hogy Sefik, Vaszovics és néhány fontos játékos távozott a nyáron, így a Herceg Novi egyértelműen a legjobb gárda Szerbia-Montenegróban. Az Euroliga nehéz feladatot ró ránk, óriási sikernek tartanám, ha megcsípnénk a második helyet a csoportban, és továbbjutnánk a nyolc közé. – Mit szól ahhoz, hogy a magyar válogatott kihagyja a Világligát, így csak a Világkupán és a belgrádi Európa-bajnokságon találkozhatnak? – Ezt nem tudtam… Mi az oka? – Kemény Dénes úgy látja, három hónap alatt három világversenyre nem lehet rendesen felkészülni, a FINA pedig nem fogadta el az általunk javasolt praktikusabb programot. – Helyes gondolkodás, egyetértek vele. Én sem bánnám ezt a megoldást.
Már fontosabb a taktika
Kíváncsiak voltunk, vajon Danilo Ikodinovics miben látja a magyar és a szerb játékosok stílusa, habitusa közötti különbséget. Nos, a Partizan kiválósága meglepő választ adott: "Nincs jelentős különbség, talán csak annyi, hogy a magyarok stílusát sokáig az agreszszivitás és az erő jellemezte. Amióta Kemény Dénes került a kapitányi posztra, sokkal nagyobb hangsúlyt kap a taktika, nyoma sincs a felelőtlen játéknak." Furcsálltuk a véleményt, éppen ezért felvetettük, hogy mi éppen ellentétesen látjuk. Vagyis a magyarokat a káprázatos technikai tudás, a rafinéria jellemezte és jellemzi most is, a kevésbé sikeres időszakokban a fegyelem és a kellő agresszivitás hiányzott. "Nem tudom, hogy volt korábban, én a saját generációmról beszélek. Emlékszem, annak idején, amikor a magyarok vagy az oroszok ellen készültünk, mindig gondban voltunk, mondogattuk is: irtózatosan nehéz lesz, fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy méltó ellenfelek legyünk a fizikai harcban."
Tiszteli Benedeket
Danilo Ikodinovics mindenkivel jó kapcsolatot ápol a válogatottban, de leginkább Vladimir Vujaszinovicsot és Dejan Szavicsot vallja barátjának. A külföldi pólósok közül különösen Benedek Tibort tiszteli, csapattársak voltak Reccóban. "Hihetetlen, ahogy Tibor a játékhoz és a munkához viszonyul, ahogy az emberekkel bánik. De említhetem Biros Pétert, Kásás Tamást és Kiss Gergelyt is, mindhárman fantasztikus játékosok, így aztán nem értek egyet azokkal, akik szerint a magyar válogatott pályája leszálló ágba kerül."