Cipruson edzőtáborozik a román élvonalban szereplő Politehnica Timisoara, amely az első edzőmérkőzésén ugyan 3–1-re kikapott a bolgár Levszki Szófiától, ám a három hete az FC Fehérvár együttesétől szerződtetett Simek Péter remekül mutatkozott be: a találkozó nyolcadik percében szerzett góljával vezetett egy nullára a temesvári csapat…
Mirkó István
Simek Péter eleinte egyetlen magyarként kicsit félt a román gárdában, mára azonban minden rossz érzése elmúlt
Mirkó István
Simek Péter eleinte egyetlen magyarként kicsit félt a román gárdában, mára azonban minden rossz érzése elmúlt
– Fáradt a hangja. Talán felébresztettem? – Áh nem, csak pihengettem – vágta rá a kilencszeres válogatott középpályás. – Éppen a délutáni csendespihenő vége felé járunk, lassan úgyis fel kell kelnem az ágyból, nemsokára indulunk a délutáni edzésre. – Volt mit kipihennie? – Igen, de az edzőtáborozások már csak ilyenek. Ez a hatodik nap, amit Cipruson töltünk, és hát, ugye, nem azért vagyunk itt, hogy a hasunkat süttessük. Napi két edzés szerepel a programban, reggel a konditeremben kezdünk, aztán következhet az ilyenkor szokásos hosszútávfutás. Szerencsére délután már a labdák is előkerülnek.
– Az első felkészülési mecscsükön is túl vannak, úgy tudjuk, góllal mutatkozott be… – Így van. Nagyon örültem, hogy jól sikerült a bemutatkozásom, még ha csak egy edzőmérkőzésről is volt szó. Gheorghe Hagi két részre osztotta a csapatot, és én az első félidei együttesben kaptam helyet. Addig talán csupán egyszer vagy kétszer, ha találkoztam a labdával, ám a nyolcadik percben a bal oldali beadásra jó ütemben érkeztem, és jobbal a rövid felső sarokba vágtam a labdát. Igaz, a végén három egyre kikaptunk, de azért egyáltalán nem bántam, hogy góllal mutatkoztam be az új csapatomban.
– Hogy ment a játék? – Nem vagyok csúcsformában, de az ilyen gólok sokat segítenek abban, hogy előbb-utóbb legalábbis a közelébe kerüljek. Egy új csapatnál mindig fontos, hogy az elején hogyan teljesít az ember, ilyenkor ugyanis minden új, rengeteg olyan dolgot kell megszokni, amivel addig még nem találkoztál. A jó játék sokat segíthet abban, hogy hamarabb elfogadjanak.
– És hogy érzi, sikerült már beilleszkednie? – A napok múlásával egyre inkább megszokom az új társakat. Nem könnyű az idegen közegbe beilleszkedni, de azt gondolom, mára már szinte teljesen belesimultam a csapat mindennapjaiba. Az elején, bevallom, kicsit féltem: egy román csapatban egyedüli magyarként miként fogom megállni a helyem, de beláttam, ez a félelmem alaptalan volt. Sokat beszélgetek a csapattársaimmal, és noha magyarul csupán a kapusedzőnk beszél – igaz, ő szinte tökéletesen –, a többiekkel is szoktam csevegni, velük angolul értetem meg magam. Egyébként úgy vettem észre, ha az ember pozitívan áll hozzájuk, akkor ők is így közelítenek felém.
– Gyötri még a honvágy? – Néha még igen. Ám, ha előtör belőlem, gyorsan felhívok otthon valakit. Ez sokat segít.
– Hogy egy kicsit a szakmáról is kérdezzem: az edzések különböznek valamiben az itthon megszokottaktól? – Alapjában véve a tréningek ugyanolyanok, mint otthon, főleg az ilyen alapozási-erősítő időszakban. Talán csak azért érzem magam valamivel fáradtabbnak, mert a legutóbbi felkészülést a sérülésem miatt kénytelen voltam kihagyni. De hamarosan már ezzel sem lesz gond, a mecscseket ugyanúgy végigbírom majd az első perctől az utolsóig, mint ahogy korábban.
– Milyen a kapcsolata Gheorghe Hagival? – Gheorghe Hagi nagyon közvetlen ember, szinte mindent meg lehet vele beszélni. Igaz, eddig nemigen volt olyasmi, ami miatt négyszemközt kellett volna leülnünk. Az edzéseken és a mérkőzéseken persze nem tűr fegyelmezetlenséget, de azt hiszem, ez így is van rendjén…