Örökre megmarad pittsburghinek

Ha akad ember Pittsburghben, aki megkérdőjelezné a hokicsapat tulajdonos-csapatkapitányának felmérhetetlen hatását a franchise-ra, sőt a városra, annak nem kell mást tennie, mint levelet írnia a Penguins csapatirodájába, a Mellon Arenába. Mert amikor megcímezi a borítékot, szégyenében azonnal össze is tépi a papirost. A sportcsarnok címe ugyanis: 66 Mario Lemieux Place.

Amikor kedden világgá röpítették a visszavonulás hírét, szülőhazájában, Kanadában megszakították a parlamenti választásról tudósító tv- és rádióműsorokat, hogy közöljék a szomorú információt. Már-már országos gyász tört ki, ahhoz hasonló, mint amikor a legendás Maurice „Rocket” Richard-t kísérték utolsó útjára.
Pedig Lemieux meg sem halt – csak egy kicsit… Huszonkét éves profi karrierje alatt – miközben csak 17 szezont volt képes végigjátszani – mindennel megküzdött: a nyirokmirigyrákkal, a gyötrő gerincsérvvel, a csípőízület-problémákkal, megannyi kéztöréssel, imádott klubja anyagi csődjével, a végén még a szívritmuszavarral is. Ezektől még játszhatott volna. Az idő kerekét azonban még ő, a Csodálatos – Le Magnifique – sem tudta megállítani. Látta, tudta, érezte: már nem képes úgy korcsolyázni, hokizni, ahogyan csak ő tudott – akkor pedig nem érdemes erőltetni…
Milyen érdekes, hogy e szavakkal búcsúzott szeretett rajongóitól, hibátlan angolsággal: „Nem számít, mit hoz a jövő, én már örökre pittsburghi maradok. A város és lakói annyit tettek értem, hogy a szívem most már csak az övék.”

Pedig Lemieux – vezetékneve, Le Mieux, angolul annyit tesz: The Best, vagyis A Legjobb – egy kukkot sem beszélt angolul, amikor 1984 nyarán az előző idényt legutolsóként befejező Penguins az egyes választási joggal őt draftolta.
Sokat vártak tőle az acélvárosban, de azt talán mégsem, amit NHL-bemutatkozása alkalmával a Boston Gardenben nyújtott. Első cseréje alkalmával azonnal elvette a korongot Ray Bourque-tól, az akkori idők legjobb hátvédjétől, rávezette Pete Peeters kapusra, s élete első NHL-es lövésével beütötte élete első NHL-es gólját! Sem azelőtt, sem azóta nem volt képes ilyesmire senki.

A The Hockey News almanachja rangsorában minden idők legjobb hokisai között Lemieux a negyedik helyet foglalja el Wayne Gretzky, Bobby Orr és Gordie Howe mögött. A pontszerzők örökranglistáján 1723 ponttal áll, 690 góllal és 1033 assziszttal, ám ha tudjuk, hogy sérülések és betegség miatt 398 mérkőzést volt kénytelen kihagyni, akkor – ha csak pályafutása tempóját vesszük alapul – sérülésmentes karrier esetén most 989 góllal, 1482 assziszttal és 2471 ponttal vonulhatott volna vissza. Nos, az abszolút listavezető Gretzky 894 góllal és 2857 ponttal ment nyugdíjba…
A hokiban ötféle gólt lehet ütni: egyenlő létszám mellett, emberelőnyből, emberhátrányból, büntetőből és üres kapuba. Az NHL 89 éves történetében egyetlen olyan mérkőzést jegyeztek fel, amelyiken egy játékos mind az ötféle gólból szerzett legalább egyet: 1988. december 31-én, szilveszter éjszakáján Pittsburghben, a Civic Arenában a Penguins 8–6-ra verte a New Jersey Devilst, és Lemieux ötször talált Chris Terreri hálójába, ötféleképpen – ötödikre 7–6-os állásnál, amikor a vendégek az egyenlítés reményében már levitték a kapust.

Ezenkívül még háromszor ért el mesterötöst a Csodálatos: 1989. április 25-én a Philadelphia Flyers, 1993. április 9-én a New York Rangers, végül 1996. március 26-án a St. Louis Blues ellen. 1997-ben vonult vissza először, hogy 2000 decemberében visszatérjen. Ekkor már csak hosszabb-rövidebb szakaszokra tudta régi önmagát adni – sérülések gyötörték –, de azért egy-egy Világkupa-diadal és olimpiai bajnoki cím (2002) még belefért a jutalomjátékba. A második olimpiai arany azonban már hiányozni fog, pedig kerettag volt Torino előtt.
Óvatosnak kell lennie. Négy gyermek várja, hogy felnevelje őket.