A szerbek nem egyezkedtek

A szerb sajtó után, a horvát médiában is a legfőbb hír a szerb-montenegróiak állítólagos bundázási kísérlete a horvátok ellen, a svájci férfi Eb-középdöntőben. A nevük mellőzését kérő játékosok elmondták a szerb sajtóban, hogy Veszelin Vujovics szövetségi kapitány a meccs előtti ebédnél azt kérte tőlük, hogy ne játszanak teljes erővel a horvátok ellen. A vajdasági Sterbik Árpád kapus viszont nyilvánosan is elmondta, mi történt (amit azonnal közöltek a zágrábi lapok, sőt a Jutarnji list a belgrádi Szport és Szportszki Zsurnal írása nyomán fölkérte Sterbiket, hogy erősítse meg a nyilatkozatát, amit a magyar származású kapus meg is tett).

„Vujovics az ebédnél elmondta, hogy nekünk az esetleges siker nem jelentene semmit, a horvátoknak a győzelem az elődöntőbe jutást jelenti, a gesztust a későbbiekben valamikor viszonozzák nekünk – mondta a Ciudad Real kapusa. – A mérkőzés előtt bejött az öltözőbe a szerb szövetség elnöke, Zoran Micsovics és a liga elnöke, Zoran Radojicsics, és ugyanezt kérte tőlünk. Azt mondták, Vujovics az ajtó előtt vár a horvátok képviselőjével együtt, mert kellemetlen neki ez a helyzet. Zsikica Miloszavljevics csapatkapitány azt mondta, szó se lehet róla, és én is közöltem, nem akarok játszani ilyen meccsen. A csata a pályán dőljön el. Minden csapattársam ugyanígy gondolkodott. Az édesanyámnak sem adnám el a mérkőzést, miért tenném ezt meg a horvátokkal? Azt mondtam nekik, ha Vujovics győzelemre akarja vezényelni a csapatot, akkor üljön le a kispadra, ellenkező esetben ne. Danijel Andjelkovics a történtek miatt elsírta magát, akárcsak én.”
Sterbik hozzáfűzte, azért nem hallgathatott tovább, mert sem sportolóként, sem emberként nem tudta elviselni a történteket. „Gondolkozom, hogy befejezzem a szereplésem a válogatottban – mondta. – Most mind a két oldal rám akarja hárítani a felelősséget! Dühös vagyok, sértődött és csalódott. Senkitől sem érdemeltem meg ilyen vádakat. Átgondolom a jövőmet, nem akarok elhamarkodottan dönteni. Fiatal vagyok, és szeretnék továbbra is védeni a hazám színeiben.”

Sterbik a Politika című lapnak arra a felvetésére is válaszolt, hogy a szövetség illetékesei az öltözőben csak felrázni, motiválni akarták a szerb játékosokat a nekik már tét nélküli csata előtt. „Ezek vadászmesék” – hangoztatta a kapus. Vujovics és a szerb szövetség vezetősége előbb cáfolta a játékosokat, majd korrigált, mondván: súlyos vereségtől tartottak, ezért akarták így motiválni a játékosokat. Vujovics és a vezetőség továbbra is azt tartja, hogy a sajtó hadjáratot indított ellenük, s a cél a leváltásuk.

A horvát táborban – legalábbis a játékosok – nem tudtak az esetleges bundaszándékról. Zoran Gobac, a horvát szövetség koordinátora elmondta: „Ez a szerbek és a montenegróiak közötti politikai és sporton belüli különválásának a következménye.”
A Jutarnji list kommentátora szerint, attól függetlenül, hogy a horvátok és a szerbek politikai és egyéb kérdésekben nem igazán kedvelik egymást, a kézilabdában jól megférnek egymással és a szlovénokkal. A három ország játékosai spanyol és német klubokban együtt játszanak, a klubcsapatokon belül a legjobb barátok. A szövetségek szintjén is egyre jobb a viszony a három jugoszláv utódállam között, amelyek a skandináv lobbival szemben délszláv összetartást próbálnak kialakítani.