Szerény előnyt (23–21) szerzett a francia bajnok Montpellier a saját csarnokában a férfi Bajnokok Ligája-negyeddöntő első mérkőzésén az MKB Veszprém ellen, amely bizakodva, de nem elbizakodottan készült a héten a szombati visszavágóra.
Gregory Anquetil szívesen pezsgôzne Veszprémben örömében
Gregory Anquetil szívesen pezsgôzne Veszprémben örömében
A két csapat montpellier-i lövőstatisztikáját böngészgetve Csoknyai István, a veszprémiek pályaedzője megjegyezte, hogy kevés gól esett a negyeddöntő első meccsén, mert a védekezésre mindkét gárda rettentően ügyelt, ugyanakkor a támadásait nem tudta úgy befejezni, ahogyan szerette volna. Ha a nagy szellemek találkoznak...
Hasonló véleményt fogalmazott meg a franciák világklasszis jobbszélsője, a kétszeres világbajnok (1995, 2001) Gregory Anquetil (36 éves), aki nyolc kísérletből négy gólt lőtt a Veszprémnek.
„Szenvedős mérkőzést játszottunk a magyar bajnokkal – emlékezett a világhírű szélső, akiről – akárcsak az aktív kézilabdázást néhány hónapja befejező Csoknyairól – elmondható, hogy elnyűhetetlen játékos. – Persze, tudtuk, éreztük előre, hogy a Veszprém rettenetesen nehéz vetélytárs lesz, és így is lett. Arra számítottunk, hogy nem fogja bírni az általunk diktált iramot, tizenkilenc tizenháromnál úgy tűnt, igazunk lesz.”
Csakhogy a Montpellier 6–0-s sorozatára ugyanilyen szériával válaszolt az MKB Veszprém, 19–19-nél a magyar bajnok visszanyerte a már elveszettnek hitt lélektani előnyét, amely abból fakadt, hogy szorosan tudta tartani az állást.
„A mérkőzésnek ebben a szakaszában rossz volt a hozzáállásunk, elfelejtettük a feladatunkat, hogy csapatjátékosok vagyunk – folytatta Gregory Anquetil. – Nem sikerült növelnünk az előnyünket, sőt kapkodásunkkal ellenfelünket hoztuk jó helyzetbe. Több társam, például a fiatal Visszem Hmam is azt gondolta, egyéni játékkal, a saját statisztikájának javításával legyőzhető a Veszprém. Türelmetlenül, a taktikai fegyelmet súlyosan megsértve ellőtte a labdát, ami szinte öngyilkosság. Ha tizenkilenc tizenháromnál nem követjük el ezeket a bakikat, akkor legalább tíz góllal győzünk. Sajnos ugyanabba a hibába estünk, mint az Ivry elleni bajnokinkon, amelyen eddigi egyetlen vereségünket szenvedtük el.”
Emlékeztetett arra, hogy a februárban Eb-aranyat nyerő francia válogatott legerősebb fegyvere a szigorú taktikai fegyelem és a ragyogó csapatszellem volt. Ha ez hiányzik a Montpellier-ből, akkor nincs esélye a legerősebb európai klubok ellen.
„Az európai kupákban kevés olyan párharcra emlékszem, amelyben az egy-két gólos előny elegendő lett volna az idegenben játszó együttesnek a továbbjutáshoz – folytatta Anquetil. – Ráadásul nekünk idegenben nem megy olyan jól, mint otthon. Ennek ellenére reménykedünk, vannak elképzeléseink és eszközeink, amelyekkel Veszprémben is sikeresek lehetünk. Fiataljaink jóvátehetik a hibáikat Európa egyik legforróbb hangulatú csarnokában, ahol azért is jó lenne nyerni, mert meggyőzhetnénk a hazaiakat, hogy korai volt pezsgőt bontani a montpellier-i meccs után az öltözőben. Ez engem külösen felbosszantott, hiszen csak az első mérkőzésen voltunk túl, ráadásul mi nyertünk. Még nem dőlt el a továbbjutás…”