Nagy a tét a Mészöly Géza utcában

A tavasz meccse: ÚJPEST–DEBRECEN ( Megyeri út, vasárnap, 11.30)

ÚJPEST:
Az Újpest edzőinek öltözője a Mészöly Géza utcában van.
Ez így elsőre talán zavarosnak tűnik, hiszen Mészöly Géza a segítőivel és a játékosokkal együtt a Megyeri úton készül fel az edzésekre és a meccsekre, ám az öltöző falán a Mészöly Géza utca felirat jól látható. Ebből persze mindjárt kiderül, hogy „ki az úr a háznál”, illetve a szobában.

A táblának természetesen története van. A lilák szakvezetője másfél hete kapta, az Újpest–REAC meccs után a rákospalotai barátaitól. Mészöly Géza a REAC-tól szerződött Újpestre, s a korábbi játékosai a mai napig szívesen emlékeznek vissza rá. Az utcanévtáblát Hajba László szerezte, aki futballozott Mészöly Géza előző csapatában, de arra, hogy miként is került a futballista birtokába a tábla, már senki sem emlékszik. Persze nem is ez a fontos, hanem a szándék.

Kicsit maradjunk még a személyi kultusznál. Az öltöző falán virít az Újpesti Dózsa 1990-es bajnokcsapatának tablója a fiatal Véber Györggyel, a hetyke bajuszú Szlezák Zoltánnal, na és persze az akkori kapussal, Brockhauser Istvánnal. Az egykori kapus ma edzőként dolgozik a Megyeri úton, pontosabban a Mészöly Géza utcában. A legendák szerint Brockhauser István határozott lépéseket tett azért, hogy a tabló ebbe a szobába kerüljön, nyilván segít a szép emlékek felidézésében.

Persze a bajnokcsapat egykori kapusa nem csupán amiatt jár be az öltözőbe, hogy gyönyörködjön, neki igen fontos feladatai vannak. A falon egy nagy táblán vezet minden statisztikai adatot a csapattal kapcsolatban. Brockhauser István jegyzi, hogy a játékosok melyik meccsen hány percet játszottak, ki mikor kapott lapot, illetve hány gólt szerzett. A falról viszont hiányoztak egy mérkőzés adatai: a statisztikus kapusedző a pécsi vereséget még nem vezette fel a táblára, talán azt gondolja, hogy a Debrecen elleni győzelemmel együtt könnyebb lesz. Arról is részletes kimutatás készül, hogy ki milyen edzésen, regeneráló foglalkozáson vett részt, vagy éppen kihagyta-e a foglalkozást. No és persze sok taktikai rajz is lapul az asztalon, felírva minden újpesti futballista, jelölve a mozgás iránya, a mágnestáblán pedig még látható a legutóbbi meccsen szereplő csapat hadrendje.

Az edzői szoba lakója Vigh Péter pályaedző is, aki inkább a fiatalok felkészítésével foglalkozik, továbbá Valére Billen, a belga segítő. Ő egyébként igencsak érdekes figura, mondhatni poliglott, ugyanis Mészöly Gézával franciául, Brockhauser Istvánnal flamandul, Vigh Péterrel pedig németül beszél. A helyzet olykor bábeli, de manapság már ritkán fordul elő, hogy a vezetőedző – folytatva a korábbi monológot – franciául szól Brockhauser Istvánhoz. Ám ha mégis megesik ez a „baleset”, akkor persze a jobb lesz a hangulat, ami amúgy sem rossz, hiszen az Újpest az első, mi több, a Mészöly Gézával és Brockhauser Istvánnal felálló lila-fehér öregfiúkcsapat 3–1-re legyőzte a Ferencvárost.

Az mindenesetre kiderült, hogy a segédedzők és a játékosok is tudják, ki a főnök az öltözőben, s nem csak az utcanévtábla miatt. Persze, ha a lila-fehérek megnyerik a bajnokságot – ez még messze van, első akadályként itt van például a vasárnapi, Debrecen elleni összecsapás. – még az is lehet, hogy mindannyiukról elneveznek majd egy-egy közterületet a Megyeri út környékén.


DEBRECEN:
Egyszerűen eltéveszthetetlen.
Belép az ember a debreceni öltözőnek otthont adó egyszintes, bármiféle jellegzetességet nélkülöző épületbe, majd azzal a lendülettel, amellyel behúzza maga mögött az ajtót, kissé jobbra tartva, a DVSC-műhely boszorkánykonyhájában találja magát. Ez az edzők rezidenciája.

Az Oláh Gábor utcában itt van otthon a főnök, Supka Attila, Herczeg András – csak papíron puszta pályaedző, jóval több annál – és Mező József, a kapusok trénere, aki adott esetben szelep a csapat és a szakmai stáb között, szűkebben a tréneri zugban. Hívják igazmondónak, sőt tulajdonképpen házon belül ő a csapat „megmondóembere”. Egykor – de nem egy időben – valamennyien játszottak abban a csapatban, amelyet most közösen irányítanak, már csak ebből fakadóan is igaz az, ami a rivális háza táján, a Megyeri úton: a mesterek egy nyelvet beszélnek – ez esetben nem szemantikai értelemben.

Amennyire – a szereplők habitusának és az állandó ugratásoknak köszönhetően – gazdag szóvirágokban, berendezésében annyira puritán az edzői szoba. A Kispál és a Borz által megénekelt ágy, asztal, tévé hármasból csak a középső stimmel, igaz, jár mellé négy szék – azaz egy jut a „vendégművésznek” is –, polc a falon, vagy falhoz állítva, szekrény a sarokban, zuhanyzó és mosdó. Punktum. A spártai jelleget néhány klubzászló enyhíti – csekély sikerrel –, a falon függő relikviák közül értelemszerűen a Loki-címeres a legnagyobb, ám a belső használatra szolgáló mágnestábla méretre mindent visz. Mindamellett feltehetőleg egy summa cum laude minősítéssel végző lakberendező bicskája is beletörne a „miként lehetne kissé otthonosabbá varázsolni tíz négyzetmétert” feladatba. Supka Attila legalább megpróbálkozott vele, de a bekeretezett Bayern-poszter csak gondolatban szegeztetett fel, a valóságban viszont…

Nos, ténylegesen remény sem mutatkozott rá. Abban a helyiségben, ahol a nagy Chelsea-hívő Mező József is megfordul, természetesen skandalum lett volna a londoni helyett a müncheni alakulat közszemlére tétele.
Annak bizonyulna az is, ha a hazai fellépések előtt a csapatot szertartásosan bemelegítésre kivezető Herczeg András pályaedző, Supka Attila segítője a munka befejeztével visszatérne az edzői öltözőbe.

Bár ezúttal vendégségbe megy a Loki, az Oláh Gábor utcai programot megosztjuk: a csapat tagjainak – függetlenül a meccs kezdési időpontjától – két órával az első sípszó előtt az öltözőben a helyük, a trénerek pedig még korábban érkeznek, jó gazda módjára. Az előbbiek gyúratnak, öltöznek, melegítenek, az utóbbiak még egyszer összedugják a fejüket.

Babonából nincs hiány, ám az adott szó kötelez, így hát maradjunk annyiban: aki néhány bevett Supka-rítusra kíváncsi, legalább három órával az összecsapás előtt foglalja el a helyét a lelátón (nem tudja…). A többiek esetleg megpróbálhatják kiszedni az igazságot Mező Józsefből.
A korábbi nagyszerű kapus – a rossz nyelvek szerint – edzésnapokon már a hajnali órákban az épület előtt kávézik.
Nem lehet eltéveszteni.