Jó volt itt, jó lesz itt?

Ugyan Sepp Blatter már elmúlt hetvenéves, a budapesti UEFA-kongresszuson mégis úgy járt-kelt, mintha még csak a húszas éveinek az elején járna. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökének mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkivel kezet rázott, sőt a kötelező tárgyalások után még a lengyel-ukrán pályázati standnál kínált ukrán mézes-paprikás vodkát is megkóstolta.

– Hogy ízlett az ukránok jellegzetes itala?
– Ne is mondja! Nagyon erős volt. De tudja, hogy van ez: megkínáltak, nekem pedig kötelességem volt elfogadni – mondta mosolyogva, ám kissé még elfacsarodott arccal a svájci sportdiplomata. – Ha a lengyel-ukrán közös pályázat csak fele ilyen erős lesz, mint ez az ital, akkor könnyen lehet, hogy ők rendezik meg a 2012-es Európa-bajnokságot. Persze mindez csak vicc volt, nehogy komolyan vegye.

– És hogy tetszett a magyar-horvát közös stand?
– Egyszerűen pazar volt. A pályázat vezetői remek ötletekkel dobták fel a hangulatot. Minden a lehető legnagyobb rendben volt.

– Az UEFA-kongresszus rendezésével is ennyire elégedett volt?
– A magyarok bebizonyították, hogy értenek a szervezéshez. A körítés is remek volt, az emberek rendkívül kedvesek errefelé, Budapest gyönyörű város. Persze egy ilyen volumenű kongresszust és az Európa-bajnokság megrendezését össze sem lehet hasonlítani, de mindenképpen pozitív tapasztalatokkal utazunk haza.

– Tehát reménykedhetünk?
– Reménykedni nemcsak, hogy lehet, hanem kell is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy mindhárom pályázó nagyon erős prezentációval mutatkozott be.

– Esélyek?
– Azt gondolom, erről egyelőre felesleges beszélni, a döntésig még sok idő van hátra. Tapasztalatom szerint az utóbbi időben egyre több olyan ország kap esélyt nagy világversenyek megrendezésére, amely eddig olyan nagy eseménynek még nem adott otthont. A 2010-es világbajnokság, például, Dél-Afrikában lesz, a következő Európa-bajnokságnak pedig Ausztria és Svájc ad otthont.

– Mi szól a magyar-horvát pályázat mellett?
– A magyar futballt világszerte ismerik, a legendás Aranycsapatról pedig úgy gondolom, mindenki hallott. A szép múltat nem lehet elvitatni, és talán éppen itt lenne az ideje, hogy a valamivel szerényebb jelen után elkezdődjék a jövő építgetése. Ehhez a magyar-horvát közös rendezés óriási lökést adhatna. Szerdán a Parlamentben tapasztalhattam, milyen nagy az összefogás a két ország képviselői között, ez az elszántság pedig elengedhetetlen a jó szervezéshez.

– Milyen a viszonya Kisteleki Istvánnal, a Magyar Labdarúgó-szövetség új elnökével?
– Örömmel vettem tudomásul, hogy a korábbi zűrzavaros helyzet mostanra a múlté, és hogy Kisteleki István személyében új, keménykezű elnöke van a magyar szövetségnek. A kongresszus alkalmával jót beszélgettünk, sok szerencsét kívántam neki az előtte álló feladatokhoz.

– Ahhoz mit szól, hogy Bozsik Péter személyében magyar kapitánya lett a válogatottnak?
– Korábban már elmondtam, olyan ember kell a magyar válogatott élére, aki élete fő művének tekinti, hogy kivezesse a magyar futballt a gödörből. Az ideális kapitány kiválasztásakor a szakmai szempontok mellett az emberi tulajdonságokat is figyelembe kell venni. Bozsik Pétert ugyan eddig nem ismertem, az édesapjáról azonban természetesen annál többet hallottam. Szerda délután személyesen is találkoztam Bozsik Péterrel, valamint a korábbi kiváló labdarúgóval, Détári Lajossal. Szimpatikus embereket ismertem meg bennük, remélem, szép sikereket érnek majd el a magyar válogatott élén.