Volt egyszer egy örökrangadó

Az MTK Baráti Körének alapító tagja a szervezet elnökeként megannyi sikernek örülhetett (az „ő” idejében a bajnokságban és a kupában is az élen zárt a csapat), igaz, akadnak fájó emlékei is, úgymint az 1994-es élvonalbeli búcsú. A BK tiszteletbeli elnöke manapság sem mulasztja el kedvencei fellépését, ha otthon, a Hungária körúton, ha idegenben játszik az MTK, Braun úr ott van.

Na már most: attól tartunk, ilyen gyönge örökrangadót régen látott. Írunk itt hülyeséget: régen biztosan nem.
Már a kezdés is roppant szomorú volt: a Ferencvárosban és az MTK-ban egyaránt bizonyító, 31 éves korában elhunyt Zavadszky Gáborra, illetve a krónikások krónikására, Nagy Bélára emlékeztek csendben a szurkolók. Gellei Imre nemcsak miattuk húzott fekete szalagot a karjára, hanem a sportág egyik legjobb orvosaként számon tartott dr. Mohácsi János miatt is: a zöld-fehérek vezetőedzője egyik legjobb barátját veszítette el péntek hajnalban.

Fájdalom, az első félidő is gyászosra sikeredett. A házigazdák csupán erőlködtek; feltűnő volt, hogy az együttes legnevesebb tagja, az eddigi tavaszi találkozókon remeklő Lipcsei Péter milyen kevés labdát kapott a társaktól, így nem is tudta kezébe venni az irányítást. Más kérdés, hogy e tekintetben a látogatók sem jeleskedtek, ugyan alig akadt olyan támadás, amelyből Czvitkovics Péter ne vette volna ki a részét, a „fővezér” ezúttal hiányzott a csapatból.

Kedvenceik teljesítményét látva az FTC-ért szorítók is dühbe jöttek: dél után öt perccel az egyik drukker például arra biztatta Tőzsér Dánielt, hogy ébredjen már fel… Most azt képzeljék el, hogy amit Tőzsér kapott, az semmi nem volt Alekszandar Bajevszki nézőtéri bírálatához képest! Mi tagadás, a macedón légiós mindent megtett, hogy megtalálja a közönség: rendre azt csinálta a labdával, amit nem kellett volna. Noha válogatott sértéseket vágtak a fejéhez, a legsúlyosabb kritikát Gellei Imrétől kapta: a szakember nem engedte vissza a második félidőre.

Vastapsból azért nem volt hiány: a 43. percben Kanta József kétszer is visszaadta a labdát a Fradinak, ami már elég volt ahhoz, hogy kivívja a minden apró szép momentumért hálás publikum elismerését.
Mivel az elsőnél csak jobb jöhetett, a második játékrész egy fokkal élvezhetőbb lett. Habár arról szó sem volt, hogy a színvonal a korábbi örökrangadókat idézte; el is merengtünk azon, miért nevezik még rangadónak a két gárda randevúját. A presztízsderbinek aligha nevezhető Pápa–ZTE mérkőzésnél ez semmivel sem volt jobb. Igaz, rosszabb sem.

Az MTK egyébként könnyedén nyerhetett volna, ha csak egy kicsit is komolyan veszi a mérkőzést. Olybá tűnt, a kék-fehérek elszórakozták a meccset, ha a 79. percben 0–2-t mutatott volna az eredményjelző, még a legelvakultabb fradisták sem szólhattak volna egy szót sem. A némaság helyett azonban a IX. kerületet megrázó üvöltést regisztrálhattunk: tíz perccel a vége előtt a találkozó hősévé előlépő Lipcsei könyörtelenül értékesítette az FTC javára – jogosan – megítélt büntetőt.

A Ferencváros tulajdonképpen úgy gazdagodott három ponttal, hogy legfeljebb egyet érdemelt volna. Ez persze mit sem számít, az Üllői úton csak azt nézik, hogy az együttes búvárokat megszégyenítő módon jön fel a mélyből, és már a nyolcadik helyet foglalja el. A rutinos labdarúgók (Lipcsein kívül Balog Zoltánról, Sorin Botisról és Leandróról vehetnének példát jó néhányan) mellett ez nyilvánvalóan Gellei Imre érdeme: amióta ő vezeti a csapatot, nem kapott ki. A veretlenségi széria immár kilenc bajnoki óta tart – a Fradinál most sajnálhatják igazán, hogy nem a nyáron kötöttek szerződést a szakvezetővel…

Percről percre

6. perc: Balog Zoltán nagy bedobását követően Lipcsei elé került a labda, aki egy átvétel után letette Leandro elé. A Ferencváros védője nem habozott, 18 méterről, bal lábbal egyből kapura lőtt, Végh azonban magabiztosan fogta a középre tartó labdát.
17. perc: Bal oldali támadás végén Leandro csavart jól a kapu előterébe, Jovánczai érkezett a rövid oldalon, a csatár – Rodenbüchert megelőzve – négy méterről kapura tette a labdát, ám az néhány centiméterrel a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret.
25. perc: Pollák futott el a bal oldalon, egy csel után a második vonalban érkező Czvitkovics elé gurította vissza a labdát. Az MTK középpályása úgy tett, mintha ellőné, ehelyett lövőcsel után a középen helyezkedő Kanta Józsefhez passzolt, aki hét méterről megpróbált lőni, de Botis az utolsó pillanatban előrevetődve szögletre tudott menteni.
55. perc: Bal oldali ferencvárosi támadás végén Laczkó Zsolt passzába Sütő lépett bele, lábáról felperdült a labda, amely éppen Lipcsei elé került. A rutinos játékos egy pattanás után jobb lábbal egyből kapura lőtt, Végh azonban könnyedén védte az erős lövést.
60. perc: Tőzsér bal oldali szögletét követően Botis ugrott a legmagasabbra, hét méterről óriási helyzetben a földre fejelte a labdát, amely onnan az MTK kapuja fölé pattant.
70. perc: Kanta passzolt Németh Krisztiánhoz, aki a mélységből beinduló Hrepka elé tette a labdát. A támadó 12 méterről, ballal a rövid felső sarkot vette célba, ám lövése lecsúszott, így a labda két méterrel elkerülte a kaput.
75. perc: Németh Krisztián készítette le a labdát Pálnak, aki 18 méterre a kaputól maga elé tette, majd laposan a jobb alsó sarok felé lőtt. A pattogós lövés alaposan megtréfálta Kemenest, akiről úgy perdült fel a labda, hogy az a lécet érintve hullott a kapu mögé.
80. perc: Az MTK tizenhatosának előterében Csepregi váltott sebességet, tolt egyet a labdán, majd amikor a büntetőterületen belülre ért, az éppen keresztezni próbáló Sütő lábában elesett. Kassai Viktor játékvezető gondolkodás nélkül a tizenegyespontra mutatott. Lipcsei jobb lábbal, magabiztosan rúgta a bal alsó sarokba a labdát.
1–0

A jeles kolléga dicsérete

Gellei Imre: „Döntetlenszagú mérkőzés volt”

Szerdán volt 56 éves, a csapat győzelemmel köszöntötte, Gellei Imre mégsem ünnepelt.
– Örülök a három pontnak, de a szívemből nem múlik a Mohácsi János és Nagy Béla halála okozta fájdalom. Mindketten rengeteget tettek a sportágért, életútjuk bárki előtt példa lehet. Amíg élek, őrzöm az emléküket.
– A győzelem némi vigaszt jelenthetett.
– Köszönöm is Lipcsei Péteréknek. Döntetlenszagú mérkőzés volt, némi szerencse is kellett a sikerhez. Tudtuk, hogy az MTK-nak nagyon jó a támadójátéka, ezért helyeztük a hangsúlyt a zárt védekezésre. Ebből próbáltunk indulni – több-kevesebb sikerrel. Azzal, hogy nyertünk, levegőhöz jutottunk, de tudjuk, roppant nehéz mérkőzések várnak még ránk.
– Garami József nem győzte dicsérni önt a lefújás után.
– Mivel jeles kollégám ritkán él ezzel a lehetőséggel, nagyon jólestek a szavai. Cserébe azt kívánom neki, hogy az MTK legyen végig harcban a bajnoki címért.

Garami József: „Ki kell javítanunk a hibákat”

A vereség ellenére egyáltalán nem tűnt elkeseredettnek Garami József, az MTK szakmai igazgatója.
– Az első tizenöt percben nehezen találtuk a fonalat, csak kerestük a helyünket, aztán egy csapásra feljavult a játékunk, és attól kezdve próbáltunk okosan futballozni – mondta Garami József. – Sokat volt nálunk a labda, a fiúk ügyesen passzolgattak a mezőnyben, ám néhány kulcsjátékos ezúttal gyenge teljesítményt nyújtott, aminek vereség lett a vége.
– A tizenegyest megelőző szituációról mi a véleménye?
– Nem ezen múlt a mérkőzés. Sütő László élete első NB I-es mérkőzését játszotta, és bár abban a szituációban nem lett volna szabad belépnie az ellenfél elé, egyáltalán nem játszott rosszul.
– Nagyon szomorú?
– A vereségnek sosem örül az ember, ám mi most is azt csináltuk, amit korábban: próbáltunk szervezetten, kulturáltan futballozni. Az más kérdés, hogy ezúttal több hibát követtek el a játékosaim, mint általában. Nincs mese: a következő találkozóig ki kell javítanunk ezeket a hibákat.

Bizonyítvány

A Ferencváros kapujában Kemenes Szabolcsnak kevés védenivalója volt, igaz, egy alkalommal majdnem megtréfálta a labda. A védelemben a két szélső hátvéd, Balog Zoltán és Leandro egyaránt jól teljesített. Utóbbi a védekezés mellett a támadásokat is sokat segítette, többször is fellépett a támadásokhoz, és lövésekre is bátran vállalkozott, ezen a mérkőzésen ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a mérkőzés legjobbja címet. A középpályás Lipcsei Péter ugyan góljával eldöntötte a mérkőzést, ám a mezőnyben szürkén futballozott. A támadósorban Jovánczai Zoltán és Alekszandar Bajevszki teljesítményéről mindent elárul, hogy a kapura szinte semmi veszélyt nem jelentettek. A vendégeknél Végh Zoltánnak nem volt sok dolga, a védelemből pedig Pollák Zoltán volt aktívabb társainál. A középpályán átlagos teljesítményeket láthattunk, Czvitkovics Péter, Bori Gábor és Kanta József ugyan néha bemutatott egy-egy szép megmozdulást, ám sok hiba csúszott a játékukba. A csatársorban Hrepka Ádám sokszor próbált megválni védőjétől, ám ez csak ritkán sikerült, a kapura pedig ő is kevés veszélyt jelentett.