Szót értett a két generáció

Kiss Sebő, Bardóczky Kornél és Kisgyörgy Gergely a pályán tett sokat a továbbjutásért, de nem szabad megfeledkeznünk a kapitányi székben ülő úriemberről, Baranyi Szabolcsról sem. Az 1944. január 31-én az akkor Magyarországhoz tartozó Nagyváradon született, játékos-pályafutása során a kor legnagyobbjait megszorongató (Guillermo Vilast a Roland Garroson, Björn Borgot Wimbledonban kényszerítette öt szettre), majd 1983-tól húsz éven keresztül Németországban dolgozó egykori klasszisunk a jelek szerint nem csupán a teniszhez, hanem annak pszichológiájához, valamint a pedagógiához is nagyon ért.

„Nem tudom, miért, de a magyar teniszezők sokszor elesett ember benyomását keltik a pályán, holott általában nem találkoznak náluk sokkal jobb játékosokkal. Mintha egyedül nem lennének képesek boldogulni. Amíg ott van mellettük a szülő vagy éppen az edző, addig van kire támaszkodniuk, van kitől tanácsot kérniük, de meccs közben senki sincs, aki segíthet. Meg kell tanulniuk önállóan, tisztán gondolkodni, és nem utolsósorban bízni a saját képességeikben. Abban, hogy egyedül is egyről a kettőre jutnak. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos a helyes szemlélet” – mondta a decemberben kinevezett, a kapitányi poszton e hét végén bemutatkozó Baranyi Szabolcs.

Adva van a kérdés: szót tud-e érteni egymással két különböző generáció és vélhetően gondolkodásmód? A jelek szerint igen.

„Nincsenek különösebb ambícióim, nem szeretnék egyiküknek sem az edzője lenni, ugyanakkor igyekszem jó pedagógusként bánni velük, rávezetni őket a pozitív gondolkodásmódra” – így a kapitány.

Hódmezővásárhelyen láthattuk, hogy ez működik. Nincsenek szigorú utasítások, a kiváló kommunikációs készséggel megáldott Baranyi Szabolcs sokkal inkább az ösztönzésre fekteti a hangsúlyt, időnként a rafinériát sem nélkülözve: „Tapasztalataim szerint a magyarországi edzők túlságosan előtérbe helyezik önmagukat, mintegy magukhoz kötik a teniszezőket, ezáltal azt érik el, hogy a játékosok nem saját magukba vetik a bizalmukat, hanem beléjük. Pedig a jó edzőnek arra kell törekednie, hogy a tanítványa saját magától akarja ugyanazt, mint ő. Ebben az esetben harmonikusan működik a kapcsolat, ebben biztos vagyok.”

Mi meg abban is, hogy ezen a hétvégén Hódmezővásárhelyen egymásra talált a két generáció, partnere volt egymásnak a szövetségi kapitány és az egész magyar válogatott. Minimum jelzésértékű, hogy akárcsak pénteken és szombaton, a vasárnapi, tét nélküli egyes mérkőzéseken sem veszített játszmát a pályára lépő két magyar teniszező, Bardóczky Kornél és Kiss Sebő.

Szép volt, fiúk!

DAVIS-KUPA, EURO-AFRIKAI ZÓNA II. CSOPORT, 1. FORDULÓ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY (fedett, kemény pálya)
MAGYARORSZÁG–Egyiptom 5–0
Péntek: Kiss Sebő–K. Mamun 1–0; Bardóczky Kornél–Szabri 2–0. Szombat: Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely–K. Mamun, M. Mamun 3–0. Vasárnap: Bardóczky Kornél–M. Mamun 7:5, 6:3; Kiss Sebő–Szabri 6:4, 6:3 ---- L ---- B