Áll a csúcstalálkozó elébe

– Május közepén a dohai Grand Prix-versenyen az amerikai Justin Gatlin beállította a világrekordját. Sőt egy napig úgy volt, hogy meg is javította, hiszen 9.76 másodperc szerepelt a neve mellett. Mit érzett a hír hallatán?
– Egyáltalán nem estem kétségbe – mondta Asafa Powell. – Tudom, hogy én is képes vagyok a jelenlegi rekordnál jobb eredményre. Természetesen szeretném, ha ismét csak az enyém lenne a csúcs, de a legfőbb célom ebben az évben mégis az, hogy sérülés nélkül versenyezzem végig az idényt.
– A nézők szívesen látnának egy Powell–Gatlin összecsapást.
– Nem rajtam múlt, hogy ez eddig elmaradt. A tervek szerint Gatesheadben megküzdöttünk volna egymással, ám Gatlin viszszalépett a versenytől. Én bárhol, bármikor kész vagyok a párharcra.

– Mit gondol, meddig javítható tovább a száz méter rekordja? Elérhető-e 9.75 másodpercen belüli idő?
– Nem lehetetlen. Természetesen egy ilyen eredményhez mindennek össze kell jönnie. Kitűnő pálya kell hozzá, megfelelő időjárás és remek forma.
– A jamaicaiak mindig híresek voltak kiváló sprintereikről. Eddig is több százméteres olimpiai bajnokot adtak a világnak, ám a brit színekben első Linford Christie és a kanadaiként versenyző Donovan Bailey nem szülőhazájának szerezte az aranyat.
– Remélem, hamarosan pótolom a hiányt, s végre Jamaicának is lesz olimpiai bajnoka száz méteren.

– Már Athénba is úgy érkezett, mint a legfőbb esélyes, hiszen 2004-ben kilencszer futotta tíz másodpercen belül a távot. A döntőben mégis csupán ötödik lett.
– Mert elrontottam a rajtomat. Ám nem voltam elkeseredve. A rossz kezdés ellenére 9.94 másodperccel értem célba, ezzel elégedett lehettem.
– Nem azért rajtolt rosszul, mert egy évvel korábban a párizsi világbajnokságon kiugrás miatt kizárták az elődöntőből? Akkor még nem nagyon ismerték az emberek, sokan legfeljebb arra emlékeznek, hogy a botrányosan viselkedő Jon Drummond mellett egy másik futónak is távoznia kellett a pályáról.
– Nem hiszem, hogy ezért hibáztam volna Athénban. Párizsban tudomásul vettem a kizárást, úgy véltem, Isten nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy megmutassam, mit tudok.

– Mikor határozta el, hogy futni fog?
– Fiatalabb koromban eszembe sem jutott ez a lehetőség, annak ellenére, hogy az öt bátyám egyike, Donovan vágtázó volt. A sevillai világbajnokságon száz méteren az elődöntőig jutott, a fedett pályás világbajnokságon hatvan méteren hatodik lett. Én futballistának készültem, bár azt hamar észrevettem, hogy még a nálam idősebbeknél is sokkal gyorsabb vagyok. A sydneyi olimpiát nézve kaptam kedvet az atletizáláshoz, és annak ellenére, hogy a bátyám nem látott bennem fantáziát, futni kezdtem.
– Hogyan fejlődött?
– Eleinte azt csináltam, amit a bátyámtól ellestem, s így lettem 10.61 másodperces eredménnyel 2001-ben az iskolák országos bajnokságán negyedik. Itt figyelt fel rám Stephen Francis edző. Ekkor kezdtem el vele dolgozni, és ebben az évben, tizenkilenc évesen 10.50 másodpercet értem el. Egy évvel később 10.12, a következőben már 10.02 volt a legjobbam. 2004-ben pedig 10 másodpercen belülre kerültem.

– Tavaly aztán világcsúcstartó lett. Ez a gyors siker mennyire változtatta meg?
– Remélem semennyire. Igyekszem olyan maradni, amilyen voltam. Szigorú, mélyen vallásos családban nőttem fel, a szüleim iránymutatása rendkívül fontos a számomra. Még most is szinte naponta beszélek velük telefonon, fontos, hogy nekik megfeleljek. Amikor öt fiú után megszülettem, természetes, hogy végre lányt szerettek volna. De azt hiszem, mégis nagyon elégedettek velem.