Mesterhármas az álma

David Villa harmadik idényét fejezte be a spanyol Primera Divisiónban, s már 55 gólnál tart – ebből 25-öt legutóbb a Valencia színeiben szerzett. A válogatottban kilenc meccsen négy találat a mérlege. Egyelőre mégsem álmodozik a vb-gólkirályságról.

– Sajnálom, hogy elmulasztottam a mesterhármast! – mondta David Villa. – Pedig megvolt a helyzetem a triplázáshoz, mielőtt az ötvenötödik percben lecseréltek volna… Tunézia ellen kijön, ami most bennem maradt.

– Ne elégedetlenkedjünk. Ennél szebb kezdésről ugyan ki álmodhatott volna?
– Senki. Feledhetetlen délután volt. Mindnyájan kimondhatatlanul boldogok vagyunk, persze én is. De nem annyira a góljaim miatt, mint inkább a győzelem okán.

– Nem foglalkoztatja a gólkirályi cím?
– Ez a legkevesebb, a legtöbb pedig az, hogy segíthetem a válogatottat. Érezzük szurkolóink támogatását, és ez erőt ad a pályán. Meg akarjuk nyerni a csoportot, s utána előre, tovább, ameddig csak lehet. Egyszerre mindig csak egy mérkőzéssel foglalkozunk.

– Gondolja, hogy ezzel a négy nullával Spanyolország ráijesztett a világra?
– Nos, aki nézte a mérkőzést, az láthatta, milyen jó csapat vagyunk. Duzzadunk az önbizalomtól. Folytatnunk kell a megkezdett utat.

– A csatárok különösen jól játszottak, Fernando Torres is szenzációs volt…
– Nemcsak a csatárok, hanem mindenki. A sikert hátul alapoztuk meg. Ahogy Luis Aragonés mondja, a győzelem egyik előfeltétele, hogy a kapunkat megőrizzük a góltól. Spanyolország remekül védekezik.

– Csoportelsők lesznek?
– Fontos volt győzelemmel kezdeni, és ez összejött. Jól kell futballoznunk, anélkül, hogy az járna a fejünkben, kivel találkozhatunk a nyolcaddöntőben. Ha itt az idő, felkészültnek kell lennünk.

– Mit adott önnek ez a két gól?
– Hatalmas önbizalmat. Ha gólt rúgsz, mindig jó lesz a kedved.


– Tényleg nem bánja, hogy elmaradt a mesterhármas?
– Kell hagyni valamit a többi meccsre is… A négy gól elegendő a csapattól.

– Nem tart az eufóriától?
– A csapaton belül nincs, nem lehet eufória, mert a mester nem engedi. A szurkolók pedig nyugodtan ünnepelhetnek, meg is van rá minden okuk.

– Sokat gyakorolták a pontrúgásokat?
– Rengeteget. Ennek köszönhettük az első két gólt negyedóra leforgása alatt. Ennél jobban nem is kezdhettünk volna. Volt mit törlesztenünk az elmúlt évtizedek adósságaiból.

– Korábban kapott hideget-meleget a válogatott…
– Igen, de én azt hiszem, a kudarcok idején sem volt annyira rossz ez a csapat, mint amennyire jónak hiszik a szurkolók és az újságírók most, amikor megy a játék. Az igazság mindig valahol félúton van.


A hely jó szelleme

„Espana es la mejor”, vagyis Spanyolország a legjobb, harsogja a madridi AS csütörtöki számának címlapja. Ami tény: a világbajnokság csoportmeccsei során egyetlen válogatott sem győzött még négygólos különbséggel, leszámítva a „Furia Roját”, a „vörös fúriát”, ahogy a csapatot becézik szurkolói.
Nos, a megannyi világbajnoki kudarc után végre tudásához méltóan rajtoló alakulat táborában egekig csap(na) az optimizmus, Luis Aragonés mesternek, a 67 éves bölcs szakvezetőnek minden erejére szüksége van ahhoz, hogy a földön tartsa játékosait, s persze a hurráhangulatot korbácsoló spanyol újságírókat. Akik természetesen elárasztották a Dortmundtól 25 kilométerre fekvő kisvárost, Kament, ahol a helyi Kaiserau Sportschule falai között ütötte fel főhadiszállását a válogatott. A legszebb reményekre jogosító párhuzam: 1974-ben, a 32 évvel ezelőtti első németországi vb-n ugyanitt volt a házigazdák szállása, akik végül meg sem álltak az aranyéremig…

Szerda késő este repült Lipcséből Dortmundba a csapat, majd kibuszozott Kamenbe. Csütörtök délelőtt laza, átmozgató edzést vezényelt Aragonés a szerdai hősöknek, majd – ilyesmi is ritkán fordul elő – péntek estig teljes szabadságot, kimenőt adott a keret tagjainak!