La Volpe: Ha a labda nem megy a kapuba…

„Nagyszerű mérkőzés volt, dicséret illeti mindkét együttest – mondta a lefújást követően Luis Oliveira Goncalves, Angola szövetségi kapitánya. - Mexikó nagyon erős csapat, nem könnyű ellenük játszani. Úgy gondolom, ez az angolai futball eddigi legnagyszerűbb eredménye. Első világbajnokságunkon már a második találkozón pontot szereztünk. Portugália ellen még csak a helytállásunknak örülhettünk, Mexikó ellen már a pontszerzésünknek is. Mexikó ellen nehezebb perceket éltünk át mint az első fordulóban a portugálok ellen, Iránnal szemben meglátásom szerint nyugodtabb mérkőzésre van kilátás.”

„Jól játszottunk, csak egy csapat volt a pályán és az a mexikói volt - állapította meg a tényt Ricardo La Volpe, a közép-amerikaiak szakvezetője. - A baj az volt, hogy ha a labda nem akar a kapuba menni, akkor nincs mit tenni: bármit is csinálsz, egyszerűen nem is megy be. Jónéhány mérkőzést láttam már, de amit ellenfelünk kapusa ezen a mérkőzésen nyújtott, az valami egészen különösen jó egyéni teljesítmény volt. Bár ebben nagy segítséget kapott a kizárólag a védekezésre összpontosító társaitól. Mezőnyben jól játszottunk, de már a középpályás sorukon nagy nehézségek árán jutottunk túl, hiszen ellenfelünk itt összpontosította erejét. Tudjuk, hogy egy világbajnokságon nincs könnyű mérkőzés, de azt hiszem, ami ezután jön számunkra, az mind csak könnyebb lehet ennél.”

A mérkőzés emberének az angolai kapust, Joao Ricardót választották meg. „Biztosak voltunk benne, hogy ez a mérkőzés jó hírverést ad majd országunknak. De nagy erőfeszítéseket tettünk egész Afrikáért is egyben. Mi mindenünket beleadtuk ebbe a mérkőzésbe, rutintalanságunkat ismerve azt hiszem ez egy nagyon komoly helytállás és eredmény volt tőlünk.”

Az angolai középpályás, Mateus 68 percet játszott a találkozón kezdőként. „Nem tudtunk különösebben sokat mutatni, hiszen jobbára védekeznünk kellett az egész mérkőzés során. A mexikói csapat nagyon erősen támadott, de megérdemeltük a döntetlent.”

Az ollókirály angolai csatár, Akwa ezúttal nem jelentett túl sok veszélyt az ellenfél kapujára. „Még a győzelmet is megszerezhettük volna, hiszen adódott lehetőségünk a gólszerzésre is, de sajnos hibáztunk. Ettől függetlenül nem lehetek elégedetlen, hiszen meglátásom szerint a mérkőzés erkölcsi győztesei mi vagyunk. Egy jobb csapat ellen, a hajrában majd negyed órán keresztül tíz emberrel játszva értünk el döntetlent, ami azért érdemel külön említést, mert a vb előtt még soha nem kellett emberhátrányban játszanunk.”

Az angolai középpályást, Andrét a 78. percben második sárga lapja után állította ki a szingapúri játékvezető. „Nagyon sajnálom a kiállításomat és hogy nem lehetek a csapat hasznára a következő, Irán elleni mérkőzésen, de nem láttam más módot abban a helyzetben arra, hogy megakasszam a mexikói támadást. Biztos vagyok benne, hogy társaim nélkülem is legyőzik majd Iránt.”

A mexikói együttes egyik legaktívabb „támadója” Angola ellen a középhátvéd, csapatkapitány Rafael Marquez volt, aki több kiváló távoli lövéssel veszélyeztetett. „Megvolt az esélyünk a győzelemre, amely akár a továbbjutásunkat is jelenthette volna egyben, de nem tudunk a labdát ellenfelünk hálójába juttatni. Egyértelműen mezőnyfölényben futballoztunk, beszorítottuk ellenfelünket a térfelére és veszélyesek is voltak a támadásaink és a helyzeteink. Mindez azonban kevés volt a gólhoz, egy kis szerencse kellett volna még nekünk, semmi egyéb.”

Carlos Salcido a mexikói védelemben hiába végezte tökéletesen kevés dolgát, elöl a társak nem tudtak gólt lőni. „Ez a mi meccsünk volt, nem is lehet vitás. Csak a gól hiányzott. A továbbjutási helyzet most bonyolódott ugyan egy kissé számunkra, de nem sokat foglalkozunk vele, mert jó csapat a miénk. Az ellenfél kapusa nagyon jól védett.”

A közép-amerikai középpályássor brazil importja, Zinha is halványabb volt, mint a nyitómeccsen Irán ellen. „Tudjuk, hogy jobban játszottunk ellenfelünknél, ép csak feltörni nem sikerült a zárt védelmüket. A kizárólag a védekezésre összpontosító angolai csapat megoldhatatlan feladat elé állított bennünket. Nincs mese, a saját kezünkben van a további sorsunk.”

Pavel Pardo, a mexikóiak egyik tanácstalan középpályása. „Mezőnyben jobban játszottunk, mint Irán ellen, de amíg ott három gólt is szereztünk, most nem sikerült a hálóba találnunk. Ilyen a futball: egyszer jó napod van, egyszer rossz. Nekünk Angola ellen utóbbiból jutott.”