„Csak elképzeltem a kaput”

– Milyen gondolatok foglalkoztatják a vasárnapi döntő előtt?
– Tudjuk: egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy végképp beírjuk a nevünket a futballtörténelembe – mondta a németeknek csodagólt lövő Fabio Grosso. – Persze ennek a lépésnek a megtételét egy igazi bajnokokból álló, remek válogatott próbálja megakadályozni. De a mi csapatunkat sem nyeretlen kétévesek alkotják. Hatalmas mérkőzés lesz, ebben biztos vagyok.

– Hogyan telt a szerdai napja?
– Hadd kezdjem a kedd éjszakával: bizony már hajnalodott, amikor lefeküdtem, olyan sokáig beszélgettünk a fiúkkal a németek elleni elődöntőről. Ünneplés azonban nem volt, azt vasárnap éjszakára tartogatjuk! Szerdán szabadnapot kaptunk – én a családdal töltöttem, nemcsak a feleségem van itt, hanem a szüleim is. Aztán este közösen megnéztük a Portugália– Franciaország elődöntőt.

– Fel tudta már dolgozni, hogy vasárnap világbajnoki döntőt játszik?
– Hazudnék, ha azt mondanám, igen. Tudják, olyan alacsonyan kezdtem, hogy néha beleszédülök, ha arra gondolok, milyen magasra jutottam. Hosszú éveket töltöttem a C2-osztályban, a Chieti csapatában, ott fedezett fel Guido Angelozzi, s ő vitt a Perugiához. Azzal a csapattal játszottam először az A-osztályban, majd előbb kölcsön-, aztán pedig eladtak a Palermónak, s Szicíliában futottam be igazán. És most jön az Inter, egy igazán nagy csapat – mintha álmodnék…

– Meséljen a góljáról! Melyik a jobbik lába?
– Természetesen a bal, nem derült ki a gólnál? Szóval ösztönös volt minden. Ahogy felém passzolta a labdát Andrea Pirlo, nem tétováztam, hanem ösztönösen elcsavartam a hoszszú sarokra. Szerencsére pontosan abban a harminccentis sávban haladt a labda, amelyet sem a védők nem takartak, sem Jens Lehmann kapus.

– Látta egyáltalán a kaput?
– Dehogy láttam, csak elképzeltem a kaput…

– Amikor Gianluca Zambrotta a torna elején sérülés miatt hiányzott, majd visszatért, nem tartott attól, hogy Cristian Zaccardo kiszorítja önt a csapatból?
– Nem, mert bíztam önmagamban. De ha kiszorít, akkor sem lett volna semmi. A mi keretünket huszonhárom egyenrangú labdarúgó alkotja. Bárki is kerül a csapatba, nyugodtan lehet számítani rá.

– Egy hónapja tart a világbajnokság. Nem fáradt?
– És ha az lennék? Ki az, aki nem kap erőre, ha világbajnoki döntőben játszhat?!

– A vébé másik nagy felfedezettje, Ribéry lehet az ellenfele vasárnap, a berlini Olimpiai Stadionban. Mit gondol róla?
– Villámgyors labdarúgó, nagyon oda kell figyelnem. Rám azonban Zinedine Zidane gyakorolja a legnagyobb hatást. Ha nem ellenünk játszana, akkor legszívesebben leülnék a pálya szélére, és közelről nézném a játékát. Így azonban az lesz a dolgom, hogy minél többször leszereljem… ---- A ---- &