Ez történelmi győzelem volt!

Dél előtt néhány perccel már az összes ferencvárosi futballista autója az Üllői úti létesítmény parkolójában állomásozott, hogy aztán együtt buszozzon át a társaság a klub népligeti bázisára. Az ott elfogyasztott közös ebédet rövid pihenő és taktikai értekezlet követte, majd – mintha csak retúrjegyet váltott volna – a csapat visszatért a stadionba, hogy a meccs előtti másfél órát már „otthon” töltse el. Hogy a zöld-fehérek kora délutáni programját e helyütt ismertettük, azzal csupán azt akartuk jelezni: a Fradi éppúgy „melegített” a második liga rajtjára, mint egy-két... százöt éve, amikor élvonalbeli találkozóra készült.

Amikor Jovánczai Zoltán a labdába pöckölt, s ezzel elindította a legeredményesebb magyar futballegylet NB II-es karrierjét, két dolgot állapíthattunk meg. 1.: az atmoszféra első osztályú; 2.: erre a Fradira jóval többen kíváncsiak, mint mondjuk a tavalyira. Udvarias taps járt a Jászapátinak is, de hogy az eggyel „feljebb” játszó Újpest mit kapott, azt inkább ne részletezzük... Miután a stadiont csaknem megtöltő szurkolók egy percig csendben maradtak a megtisztulás jegyében, kis híján leszakadt az Üllői úti felüljáró a „Hajrá, Fradi!”, majd az „Ináncsy, takarodj!” rigmus felcsendülésekor...

A közönség az együttest, az együttes pedig a labdát űzte-, hajtotta – ha nem lett volna rivális, vidám szombat lett volna a kilencedik kerületben. Vojtekovszki Csaba csapatán azonban észre sem lehetett venni, hogy az ország talán legismertebb sporttelepére vetette a sors: a vendégek megilletődöttség nélkül tették a dolgukat. Azt nem állítjuk, hogy hiba nélkül, de hát ezért (is) szerepelnek a második vonalban. Bár gólt nem kaptak az apátiak, a 24. percben mégis apátiába estek: legnevesebb játékosukat, Horváth Pétert kellett lecserélni sérülés miatt. Odaát – ki más?! – Lipcsei Péter képviselte a rutint, ám a hűségével, valamint a hozzáállásával a publikum maximális tiszteletét kivívó csapatkapitány hiába kérte többször is társaitól a labdát, csak nem jutott el hozzá. Igyekezett másként hasznossá tenni magát: a láthatóan idegesen futballozó kollégáit csitítgatta. Az első félidőben nem járt eredménnyel: több ígéretesen induló hazai akció is buta hibák (lásd még: rossz labdakezelés és kapu mögé hulló beadás) miatt vált veszélytelenné. Negyvenöt perc alatt így össz-vissz három, a kaput eltaláló ferencvárosi lövést jegyezhettünk fel – ez még ezen a szinten is kevés.

Az azonnali visszajutásra pályázó gárda teljesítményével maga a vezetőedző, Gellei Imre sem volt elégedett, és ezt mutatja, hogy már a szünetben változtatott csapata összetételén. Mivel Fitos László, majd a 64. percben harcba szálló Bartha László semmivel nem tett többet a játékhoz, mint Szalai Tamás, illetve Deme Imre (ráadásul a többiek sem javultak fel), mezőnyfölénynél többet nem könyvelhetett el a Fradi. A házigazdák persze beszorították az elég korán elfáradó, ugyanakkor továbbra is szimpatikusan futballozó Jászapátit, de a meccs színvonaláról mindent elmond, hogy a jászságiak kapujában Tajti Norbertnek sokáig annyi dolga akadt, mint odaát Kemenes Szabolcsnak: semennyi.

Bravúrt a 83. percben kellett volna bemutatnia a kékek kapuvédőjének – a feltételes módból is kiderül, a labdával már csak akkor találkozott, amikor a hálóból szedte ki. Laczkó Zsolt kétségkívül szép és kissé szerencsés fejesével (a mellette felugró jászapáti védő fejét is érintette a hálóba zúgó labda) el is dőlt a három pont sorsa, a lefújást követően több mint tizennégyezer ember ünnepelte úgy a Ferencváros első másodosztályú győzelmét, mintha Ináncsy Miklós bejelentette volna a lemondását...

Zúgott a taps a gyerekeknek

A mérkőzés szünetében vastapsot kapott a Ferencváros csapata. Nem a felnőttek, hanem az 1998-as korosztály. A zöld-fehérek nyolcéves labdarúgókból álló együttese megnyerte az első alkalommal kiírt Dalnoki Jenő-emléktornát, és második lett egy németországi tornán, megelőzve többek között a Barcelona és a Feyenoord koroszályos csapatát. Czuk Henrik csapata a kezdőkörben mutatta meg a közönségnek a serleget, és a szurkolók hangos üdvrivalgása közepette a kissrácok futottak egy tiszteletkört. A kis futballistákat név szerint is bemutatták, talán nem meglepő, hogy a legnagyobb tapsot Lipcsei Krisztián, a Ferencváros
csapatkapitánya, Lipcsei Péter kisfia kapta...
---- A mérkőzést a honi edzők közül Kiss László – aki az elmúlt évadban a ZTE-nél Szentes Lázár segítője volt – a helyszínen tekintette meg, s őt kértük meg, hogy kommentálja az eseményeket.

18. perc: Bal oldali beívelést követően a kapu előterében helyezkedő Jovánczaihoz került a labda, a csatár jobbal, tíz méterről a kapu fölé lőtt.
Kiss László: „Futballra emlékeztető mozdulat volt. Jovánczai Zoltán elsőre rossz megoldást választott, ám utána hiába fordult jól kapura, balszerencséje volt, és csúnyán a kapu fölé lőtt.”

21. perc: A Jászapáti térfelének közepénél Lazics kapott egy labdát, kapu felé fordult vele, majd 28 méterről, jobbal a bal felső sarkot célozta meg, de Tajti bravúrral szögletre ütötte a labdát.

28. perc: Lipcsei bal oldali szögletrúgását követően a védők rossz felszabadítása után ismét a hazaiak csapatkapitánya elé került a labda, ő ezúttal lágyan emelt középre. A kapu előtti kavarodásban Tajti ugyan kimozdult a kapujából, ám a hosszú oldalon érkező Laczkó háttal a kapunak, négy méterről, jobbal így is kapura tudott húzni, a labda a bal oldali kapufáról perdült az alapvonalon túlra.
Kiss László: „Ha Laczkó Zsolt gyorsabban reagált volna erre a helyzetre, ebből bizony könnyen gólt szerezhetett volna. Kicsivel jobb koncentrációval vezethetne a Ferencváros.”

37. perc: Deme, Jovánczai, Szalai volt a labda útja, a bal oldalon mélységből érkező Szalai azonban kivárt, így Kiskapusi a labda útjába vetődött.
Kiss László: „Ennél a helyzetnél is gyorsabban kellett volna döntenie a Fradi-játékosnak. A kritikám: az első félidőben nem látszott, hogy egy volt első osztályú csapat játszik egy másodosztályúval.”

55. perc: A bal oldali alapvonal közeléből Lipcsei gurított vissza az őrzőjétől megszabaduló Laczkó elé, aki tizenegy méterről, bal lábbal fölé lőtt.

72. perc: Lipcsei jobb oldali szögletét követően Tímár elé pattant a labda, aki jobb lábbal kapura lőtt, a felperdülő labda pedig a gólvonalon helyezkedő Mosonyi kezéről pattant vissza a mezőnybe. Lazics ismételhetett, ám hat méterről a kapu fölé fejelt.

83. perc: Bognár ívelt középre jobbról, Laczkó remek ütemben érkezett, és nyolc méterről a kapu közepébe fejelt.
1–0
Kiss László: „Bognár remekül ívelt a kapu elé, Laczkó jól mozgott el védőjétől, így szabadon fejelhetett kapura. És a gólöröm kapcsán jegyezném meg: egyik szemem sír, a másik könnyes. Sír a magyar futball általános állapota miatt, és könnyezik azért, hogy ilyen alkalom kellett ahhoz, hogy újra telt ház legyen az Üllői úton.” ---- A játékvezető értékelése
Játékvezető: Bognár Tamás (8). Összességében jól vezette a mérkőzést, ám néhány esetben kioszthatott volna még egy-két sárga lapot.
Asszisztensek: Raff Tamás, Schuszter Roland

Bizonyítvány
Kemenes Szabolcsnak nem ezen a délutánon kezdődött az idény: semmi dolga nem akadt. A védelemből Bognár Zsolt gólpassza miatt dicsérhető, de a győzelemért bekktársa, Dragóner Attila tette a legtöbbet, így nálunk ő a mezőny legjobbja. Lipcsei Péter játszott már jobban – bizonyára majd játszik is. Bojan Lazics szorgos kishangya módjára szedte össze a labdákat, általában pontosan is játszotta meg őket, ráadásul két ízben is komoly veszélyt jelentett a Jászapáti kapujára. Ezzel már nagyobb riadalmat okozott a vendégek kapuja előtt, mint a csatárként szereplő Jovánczai Zoltán... A vendégeknél akár az egész csapatról elismerőleg szólhatnánk, hiszen láthatóan mindent megtettek, hogy legalább egy pontot elvegyenek a Fraditól.