A hajrában Schumi a rutinosabb

Érdekesség, hogy az idén is érvényes pontszámítás 1991-ig idegen volt az F1-ben, évtizedeken át nem az összes futam eredménye számított bele az összetettbe, így előfordult, hogy nem az a pilóta lett a világbajnok, aki a legeredményesebb volt. Valószínűleg sokan emlékeznek rá, 1988-ban a néhai Ayrton Sennát úgy koronázták a sorozat királyává, hogy a pontversenyt 105–94-re Alain Prost nyerte meg. Akkoriban azonban a 16 nagydíjból csak a 11 legjobb eredményt vették figyelembe, így a brazil zseni végül 90–87-es diadalt aratott.

1991-től kezdve már minden futamot számításba vesznek, így kiemelt fontosságú a kiegyensúlyozott szereplés. Az elmúlt másfél évtizedben többször maradt a döntés a hajrára, s az első ilyen példa egyik főszereplője éppen Michael Schumacher volt.

Az 1994-es világbajnokság során az akkoriban a Benettonnál szereplő német klasszis a brit Damon Hill (Williams-Renault) ellen csatázott a világbajnoki címért, s három futammal a vége előtt 76–75-re vezetett. A jerezi Európa Nagydíjon Michael Schumacher nyert Hill előtt, majd a Japán Nagydíjon fordított volt a sorrend. Így az évzáró ausztráliai viadalra maradt a döntés, amelynek eseményei azóta is viták tárgyát képezik. Adelaide-ben a 36. körig a Benetton pilótája vezetett, de ekkor hibázott, s a mögötte száguldó Hill előzésre vállalkozott. Schumacher kétségbeesetten próbált védekezni, a két autó összeütközött, s az éllovas a gumifalnak vágódott. Ekkor úgy tűnt, a brit lesz a világbajnok, utóbb azonban sérült kocsijával a boxba kellett hajtania, és nem is tudta folytatni a futamot. Michael Schumacher először lett világbajnok, majd 1995-ben már jóval simábban védte meg címét.

A német versenyző 1996-ban a Ferrarihoz igazolt, s egy évvel később ismét a végső sikerért harcolt. Ellenfele az F1-ből az idei Magyar Nagydíj előtt távozó Jacques Villeneuve volt, s elmondható, a párharc utóhatásai a mai napig érződnek. A kanadai ugyanis az elmúlt években folyamatosan bírálta Schumachert, ennek oka a kilenc évvel ezelőtti hajrára vezethető vissza. A záró szakaszt a tengerentúli pilóta hárompontos előnnyel várta, s az utolsó futamon, Jerezben hatalmas botrány tört ki. A sokáig vezető német a 48. körben – a Nemzetközi Automobil-szövetség szerint – szabálytalanul próbálta feltartani előzni szándékozó riválisát, s az ütközés miatt mindketten kiestek. Michael Schumachert utólag drasztikusan megbüntették: minden az évi eredményét megsemmisítették. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor szoros hajrá után nem ő lett a világbajnok…

A Ferrari német csillaga a 2000-es sorozatban került az ideihez hasonló, kiélezett helyzetbe – kétpontos hátránnyal várta az utolsó három GP-t. Hat évvel ezelőtt Monzában parádés teljesítménnyel nyert az akkor még éllovas Mika Häkkinen előtt, s a lélektani előnyt kihasználva veretlen maradt az év végéig. Így alakult ki a 108–89-es végeredmény, Michael Schumacher már az utolsó előtti futamon megszerezte harmadik világbajnoki címét.

A következő két végső elsőséget nem fenyegette veszély a hajrában, viszont 2003-ban már nehezen tartotta maga mögött Kimi Räikkönent és Juan Pablo Montoyát. A német és a finn pilóta között az utolsó viadal döntött, s Japánban Schumachernek a 8. helyért járó egy pont is elegendőnek bizonyult. A hetedik világbajnoki címet ismét simán „hozta” az idei évad végén visszavonuló német szuperklasszis, aki tavaly harmadik volt az összetettben.

Itt érkezünk el Fernando Alonsóhoz, aki 2005-ben már a szezon elején jelentős előnyre tett szert Räikkönennel szemben. A finn az idény közepén sorozatban szállította a győzelmeket, de a rendszeresen jelentkező technikai hibák miatt a hajrában már esélytelen volt a végső sikerre. Vagyis az idei sorozattal ellentétben a Renault spanyol pilótája nyugodtan versenyezhetett az utolsó viadalokon.

Kérdés, mennyit számít most, hogy Schumacher jó néhányszor táncolt pengeélen, míg Alonsónak nincsenek efféle tapasztalatai.

---- A ---- A