Marijan Vlak megtartotta első fehérvári edzését. A horvát mester nem feltétlenül volt elégedett a látottakkal, hiszen többször is azt mondta: „lássú, pontosábbán, kátásztrófá”.
Farkas Balázs (balra) igyekezett megfogadni Marijan Vlak intelmeit
Farkas Balázs (balra) igyekezett megfogadni Marijan Vlak intelmeit
A keret adva van.
No, nem a játékosállományra gondolunk elsősorban, hanem egy bizonyos képkeretre. Merthogy Székesfehérvárott a jelek szerint minden lehetséges motivációs eszközt bevetnek a vezetők. A klubház aulájában hónapok óta a falon lóg egy képkeret, amelynek üvege alatt a következő felirat olvasható: „Erre a tablóra azoknak a vezetőknek, edzőknek és labdarúgóknak a fotói kerülnek, akik a város és a klub történetének első magyar bajnoki aranyérmét szerzik.” Szép kihívás, nem kis feladat.
Gál László ügyvezető igazgató mindenesetre úgy kalkulál, hogy a tablóra az ő portréja is felkerülhet jó másfél év múlva, és mellette ott lesz majd Marijan Vlak fényképe is. Elvégre a szombaton kinevezett horvát vezetőedzőnek a bajnoki cím megszerzését tűzte ki célul a klubvezetőség, konkrétan maga Gál László. Hogy aztán Csertői Aurél kiebrudalásával és Marijan Vlak szerepvállalásával valóban egy új sikertörténet veszi-e kezdetét Székesfehérvárott, azt hétfőn még nem tudtuk megjósolni. Mégpedig azért nem, mert Vlak első edzése legalábbis kétes tanulságokkal szolgált mind a horvát szakember, mind pedig a kívülálló számára.
Az egyébként addig zajos fehérvári öltöző éppen 16 órakor csendesedett el. Ekkor kezdte meg a hivatalos bemutatást Gál László, és ekkor állt először játékosai elé Marijan Vlak. Az ismerkedés tíz percig sem tartott, mert aztán az új szakvezető a pálya felé vette az irányt. Őt kisebb csoportokban komótosan követték a futballisták, ez legalábbis furcsa volt, de senki nem szólt érte. Marijan Vlak karba tett kézzel türelmesen megvárta a kezdőkörben, míg mindenki megérkezik, és harminc másodperces eligazítás után a gyakorlás is elkezdődhetett végre. A szokásos bemelegítést Németh Zoltán rutinból levezényelte, Marijan Vlak pedig még mindig karba tett kézzel és mindvégig szótlanul végignézte mindezt. Aztán jöttek a jelentősebb feladatok, például páronként a félpályáról indulva gyors passzokkal eljutni a 16-osig és kapura lőni. Na, ekkor legalább kiderült, hogy a horvát szakember is szokott beszélni edzés közben, sőt magyarul is tud jó néhány szót.
Leggyakrabban a „lássú” hangzott el, de szórványosan hallottunk néhány „pontosábbán”-t, majd egy rém gyenge kapura lövés után igen szépen ejtette ki a „kátásztrófá” szót is. Hogy lesz ebből 2008-ra bajnoki arany? Talán erre gondolt ebben a pillanatban Marijan Vlak is, és gyorsan megismételtette a gyakorlatot. A kétkapus játék során aztán megmutatkozott az edző valódi habitusa. Az oldalvonal mellett fel-alá sétált, és hangosan, nemegyszer mérgesen adta az utasításokat és ösztönözte gyorsabb játékra a labdarúgókat. Ha pedig úgy gondolta, megállította a játékot, és Dragan Szekurics (a név ismerős lehet sokak számára) tolmácsolásának segítségével elmagyarázta és kijavította a hibákat.
Marijan Vlak első székesfehérvári edzése kilencven percig tartott. Világosan kiderült, az irammal nem volt elégedett, vélhetően tempósabb tréningekre számíthatnak a játékosok a jövőben.
Az idő – ugyebár – sürget. 2008-ra itt bajnokcsapatot kell építenie Vlaknak. Ha törik, ha szakad. És akkor majd lehet hívni a fotóst meg a képkeretezőt.