Összeszedetlenül pólózott, és kilenc góllal kikapott a Szeged a Kazanytól a csoportrangadón, ám alapvetően nem számított a végeredmény, hiszen már szombaton továbbjutottak a csongrádiak.
Mirkó István
A Szeged védôjének, Monostori Attilának meggy?lt a baja az orosz Szintez Kazany bivalyerôs centereivel
Mirkó István
A Szeged védôjének, Monostori Attilának meggy?lt a baja az orosz Szintez Kazany bivalyerôs centereivel
A Steaua ellen kiharcolt nyolcaddöntőbe jutás után tovább szerette volna ütni a vasat Gyöngyösi András, a Szeged-Beton-VE szakvezetője. Ennek szellemében reménykedett abban szombat este, hogy játékosai, megszabadulva a lelki tehertől, könnyedén és önbizalommal telve pólóznak, sőt nyernek a Kazany elleni csoportrangadón. Úgy vélte, nem kell hasra esni az oroszok előtt, noha három világbajnok játékos is erősíti soraikat.
Nos, terve hamar meghiúsult, hiszen mindjárt két akciógóllal indítottak az oroszok. Előbb a légiós Thomas Schertwitis (miután nem tudta lebirkózni őt a kapujából kimerészkedő Barát Ferenc) labdája csónakázott be szép lassan a kapuba, majd Irek Zinnurov lőtt távolról pontosan. Hogy mit jelentenek a világklasszis szerb és montenegrói játékosok, azt jól példázza az 1–2-es állás után látott gólsorozat: éppen a három montreali aranyérmes, Danilo Ikodinovics, Vladimir Gojkovics és Dejan Szavics köszönt be Barát Ferencnek, aki szombaton a bukarestiek ellen kiválóan őrizte kapuját. A szegedi kapus (közel)jövőjét előrevetítette, hogy kollégája, Baksa László már melegített mögötte, és a 2–6-os eredménnyel végződő nyitó felvonás után meg is történt a csere. Sok öröme Baksának sem telt a mérkőzésben, mert a Kazany kirobbanó erőben és formában labdázgatott. A veterán centert, Andrej Bjelofasztovot egyszerűen nem lehetett tartani, és bár csak egy gól fűződött a nevéhez (a második negyedben érte el előnyből), sok kiállítást harcolt ki csapatának. A vendégek példamutatóan használták ki a fórokat, és védekezésükkel valósággal bilincsbe verték a csongrádiakat. A szegedi pólósok vergődtek a szorításban, legfeljebb az átlövésekben reménykedhettek – már csak azért is, mert a Steaua ellen ebből a játékelemből kiválóan vizsgáztak. Ezúttal minden másként alakult. A célzással rendre baj volt, ráadásul több esetben jelentős távolság mutatkozott az elszálló labda és a kapu között. Ennek következtében az önbizalom is elillant, s láthatóan bátortalanul kísérleteztek a hazaiak. Nemegyszer a közönség nógatta a kedvenceket, hogy vállalják már el a lövést, de sehogy sem akart beindulni a gépezet. A 287-szeres válogatott center, Tóth László mindenesetre példát mutatott a harcosság művészetéből, de ez önmagában mit sem ért, csapatjátékról lévén szó.
A harmadik negyedet három, sorozatban lőtt góllal köszöntötte a Kazany, tovább csökkentve a szegediek önbizalmát. A hazaiak legbelül nagyon várhatták már az utolsó sípszót, főként azután, hogy Szavics megalázó módon szerzett gólt, mint ahogy Gojkovics is arcátlanul ívelt a hosszú sarokba. Ezek a momentumok szakadékká növelték a két csapat közti távolságot. A Kazany elsöprő játékával végleg bebizonyította, igaz a hír: az egri Euroliga-körben szándékosan lubickolt, hogy kiessen a LEN-kupába, és a könnyebb utat járva próbálja megszerezni a második számú sorozat serlegét.
Mestermérleg Gyöngyösi András: – Több játékos a tizenhat közé jutással letudta a tornát. Hit nélkül pólóztunk, rosszul védekeztünk, rengeteg gólt kaptunk. Némileg menti csapatomat, hogy rövid idő alatt mérkőztünk meg a Honvéddal, a Vasassal, majd ezzel a három csapattal. Vlagyimir Zaharov: – Elégedett vagyok, de leszünk még jobbak is. Fontos mérkőzések várnak ránk a bajnokságban és a LEN-kupában, hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk a Szeged ellen. ---- S ---- V