Az egyszeres válogatott Tóth Mihály kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az NB I-ben, neve rendszeresen felbukkant a góllövőlista élmezőnyében. A csatár a norvég Fredrikstadban is gólerős maradt, ráadásul vasárnap óta Norvég Kupa-győztes, miután csapata a döntőben 3–0-ra legyőzte a Sandefjordot.
Tóth Mihály remekül érzi a kaput
Tóth Mihály remekül érzi a kaput
– Olvasom a híradásokat, és irigylem: fantasztikus hangulatban futballozhatott. – Norvégiában rendre telt ház előtt játsszák a kupadöntőt, most sem volt másként: huszonötezer néző látogatott ki a meccsre, ebből körülbelül tizenötezer volt fredrikstadi szurkoló, akik varázslatos, már-már hazai hangulatot teremtettek számunkra a stadionban – mondta Tóth Mihály.
– Önnek hogy ment a játék? – Sajnos nem sikerült gólt lőnöm. Próbáltam betartani az edzői utasítást, ami az volt, hogy tartsam a labdát, és passzokkal segítsem a második hullámban érkezőket, de nem ez volt életem mérkőzése.
– Nagy ünneplés volt a meccs után? – Mindegyikünk megkapta a serleg kicsinyített mását, amelyet V. Harald norvég király adott át, ezután fogadáson vettünk részt. Fredrikstadba este érkeztünk viszsza, és fáklyás felvonulás következett tizenöt-húszezer szurkolóval, majd később tűzijáték és ünnepség is volt.
– Ha az egész idényt nézzük, hogyan értékeli saját teljesítményét? – Ha az első félidényemet, azaz a tavaszi szezont is figyelembe veszem, felemás érzéseim vannak. Eleinte csak a kispadon jutott hely, azonban új edző jött, s azután már több bizalmat kaptam, meghatározó tagja lettem a csapatnak. Talán hétnél több gólt lőhettem volna.
– A hét találat nem tűnik kevésnek, ha figyelembe vesszük, hogy az együttes majdnem kiesett… – Néhány fordulóval a bajnokság vége előtt még kieső helyen álltunk, így félő volt, hogy megismétlődik, ami huszonkét évvel ezelőtt: a csapat kupagyőztes volt, ám kizuhant az első osztályból. Az utolsó előtti fordulóban, a Lyn ellen sikerült megszereznünk első idegenbeli győzelmünket, s ez sorsdöntőnek bizonyult. Külön öröm számomra, hogy azon a meccsen gólt szereztem.
– Miként képzeli el a jövőjét? Marad légiós, vagy hazatér? – Remekül érzem magam Norvégiában, s a következő évadban nagy változások várhatóak. Új stadionba költözünk, és szeretném, ha a szerződésemből hátralevő két évet itt tölthetném el. Igaz, a pályafutásom vége előtt szívesen játszanék újra kispesti színekben. ---- S ---- &