Kis pénzből lesz még kisebb foci

Nem nehéz levonni a következtetést: ahol nincsenek rendben a (ki)fizetések, ahol adott esetben milliókkal tartoznak a játékosoknak a vezetők, ott hiú ábránd eredményes futballt elvárni a csapattól. Ugyanakkor ellenpéldák is vannak, hiszen néhány évvel ezelőtt az igen szerény körülmények között működő Siófok csaknem végig harcban volt a bajnoki címért.

A lényeget tekintve azonban egyértelmű, hogy a (lét)bizonytalanság befolyásolhatja a bajnokság kimenetelét, és ezt a véleményt a szakemberek is osztják.
Emlékezetes, hogy az elmúlt nyáron – ahogy az nálunk lenni szokott – is akadtak olyan klubok, amelyek csak nagy nagy nehézségek árán (a Ferencváros még így sem) tudtak megfelelni a licenckövetelményeknek. Egy ideig a Paks és a Vác indulása is veszélybe került, ám végül mindkét újonc megteremtette a feltételeket. Más kérdés, hogy ugyancsak jó magyar „szokáshoz” híven már az ősszel több helyütt felszínre kerültek a financiális problémák.

A legsúlyosabb gondban talán az FC Fehérvár volt (és van). Az előző idény egyik sikercsapatánál, a Magyar Kupa-győztes együttesnél egyre zavarosabb a helyzet – ezt immár a vezetők sem titkolhatják. A játékosok négy hónapig vártak a pénzükre, majd a hitegetést megelégelve sztrájkba léptek, és egy szép napon nem voltak hajlandók tovább edzeni. Mi több, még azt is kilátásba helyezték, hogy nem lépnek pályára az utolsó bajnoki fordulóban, ha valami nem történik. Hogy, hogy nem, már másnap átutaltak a számlájukra kéthavi bért (hogy hirtelen honnan került elő ennyi pénz, azt homály fedi…), viszont a prémiumokkal és több hónapnyi alapfizetéssel továbbra is tartoznak nekik. A Fehérvár szereplését meghatározta a válság, hiszen Marijan Vlak gárdája a vártnál gyengébben teljesített az idei őszön.



Pénzügyi gondok akadtak az induláshoz szükséges licencet csak az utolsó pillanatban megkapó Vácnál is, ahol év közben még olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy a csapat nem tudja befejezni az évet. A város önkormányzata azonban néhány héttel ezelőtt több millió forintot adott gyorssegélyként a klubnak, s végül csak kihúzták az év végéig. Igaz, Gergely Károly csapata utolsó a bajnokságban, és a keret erősségét ismerve nem lesz könnyű az előrelépés a tavasszal sem. Ha lesz pénz, ha nem.

Kisebb csúszások Újpesten is előfordultak, de a Megyeri úton azért általában rendben mentek a dolgok. Anyagilag stabil a klub, ám a játékosok teljesítménye sok tekintetben azért elmaradt a várakozástól, bár ennek sokkal inkább szakmai, mintsem pénzügyi okai voltak.

Ha mégoly ritkán is, de a listavezető MTK-nál is előfordult, hogy némileg csúszott a fizetések átutalása, igaz, később mindent megkaptak a játékosok és a szakmai stáb is. Pécsett nem dúskálnak az anyagiakban, ám különösebb botrányokról sem lehetett hallani, s az időnként elégedetlenkedéseknek is inkább a piros-feketék rapszodikus szereplése volt az oka. Bár információnk szerint kisebb tartozások még akadnak, az év végéig mindent ki tudnak fizetni a vezetők.

A Sopron helyzete különösen érdekes. Amióta Vízer László Máriusz többségi tulajdonrészt vásárolt a labdarúgó-kft.-ben, minden megváltozott. Hangzatos ígéreteket fogalmaztak meg (cél a nemzetközi kupaporond), stabil működést, ideális klubmodellt kívántak megvalósítani. Eddig egyik sem jött össze. A csapat szánalmasan szerepelt az idei őszön is, a kispadon pedig egymást váltották az alkalmatlan edzők, miközben a játékosmozgás – főként az idegenlégiósok beáramlása – követhetetlenné vált. Annak ellenére, hogy tőkeerős tulajdonosa van az FC Sopronnak, a bordó-fehéreknél is pénzügyi zavarok jelentkeztek. A klub jelenleg is tartozik egyhavi fizetéssel, illetve több meccs prémiumával. A gondok miatt – bár erre Köteles Zsolt ügyvezető nem volt hajlandó reagálni – állítólag a soproni labdarúgók is felvetették, hogy nem edzenek, de a „bojkott” végül elmaradt. (A soproni csapat mélyrepüléséről a 20. oldalon bővebben olvashatnak.)

A Sopron helyzetét érdekesnek ítéltük, a Győrét viszont érthetetlennek tartjuk. Egyrészt (elvileg) az ETO-nál is megvan a biztos anyagi háttér, viszont ebben a bajnokságban a csapat rossz szereplése jelent rendkívüli terhet.

A stadion épül, a keretet megerősítették a bajnoki évad kezdetén, az utánpótlás-neveléssel, ahogy korábban, manapság sincs gond Győrött, azonban mindez kidobott pénz, ha a csapat nem úgy szerepel, ahogyan az elvárható lenne.

Jó foci nélkül nincsenek nézők, nézők nélkül pedig nem létezhet gazdaságilag (is) erős futball.

----
Egy esztendővel ezelőtt csapatnyi labdarúgó távozott Diósgyőrből, és bár sokan érkeztek is, az újak nem tudták pótolni Tisza Tibor, Tamási Zoltán, Pintér Zoltán vagy éppen Horváth Ferenc játékát. A borsodiak még az őszi évadban szereztek annyi pontot, amennyivel nyugodtan várhatták a tavaszi folytatást, így a csapatnak nem kellett rettegnie a kieséstől. A klubvezetőség 2005 nyarán 300 millió forintos adóssággal vette át elődjeitől az egyesületet, majd a játékoseladások révén 30 millióval csökkentette a tartozást. Ez az összeg csekélynek tűnhet, de életmentőnek bizonyult. Az idén ősszel a Közép-afrikai Köztársaságból szerződtetett Kethevoama Foxi meghatározó labdarúgóvá vált Diósgyőrött, és könnyen lehet, hogy másik klubnál kezdi meg a tavaszi idényt.

„Az új stábbal racionalizálni akartuk a költségeket, és bíztunk benne, hogy a stabilizációval visszaszerezzük a szponzorok bizalmát – mondta Sallói István, a Diósgyőr sportigazgatója. – Erre a mai napig nem került sor, ám az örökölt háromszázmillió forintos adósságot csökkentenünk kellett. A tulajdonos kifizetett százötvenmilliót, ehhez jött még a távozó labdarúgók után befolyt összeg. A labdarúgóliga által meghitelezett hetvenmillió forintot két év alatt kell kifizetnünk, vagy ha jobban tetszik, éves szinten harmincötmilliós pluszbevételre van szükségünk. A pénzügyi stabilitás megteremtésével azonban kiváltottuk szurkolóink haragját, és csak majd' egy évvel később, a mostani utolsó fordulóban éreztük, hogy elfogadták elképzeléseinket. Ők is részesei a klub működésének, ugyanis a jegyeladásokból befolyó összeg a költségvetés harminc százalékát teszi ki.”

Kethevoama Foxi ügyében Sallói István elmondta: az afrikai játékost kimondottan azért szerződtették, hogy jó pénzért túladjanak rajta, ezzel is csökkentve az adósságot. A sportigazgató szerint azonban megnyugodhatnak a szurkolók, ugyanis a télen mindenképpen együtt akarják tartani a csapatot. ---- A bajnok Debrecennél már évek óta nincsenek anyagi jellegű akadályai az eredményes szereplésnek. A megbízhatóság, a kiszámíthatóság jellemzi a klub működését, és – bár az előző években ez nem így volt – az idei őszön Zalaegerszegen is rendben mentek a dolgok. A létbiztonság a ZTE teljesítményén is meglátszik, nem véletlen, hogy az egyik bajnokesélyesnek tartják Simon Antal együttesét. Hasonlóan stabil körülményeket teremtett Jámbor János, a Vasas tulajdonosa. Angyalföldön a játékosoknak minden hónapban 15-éig kell megkapniuk a juttatásokat, ám ehhez képest nem ritka, hogy már 5-én (!) a számlákon van a pénz. Kis pénzből, de szintén viszonylag stabilan működik a Tatabánya és Kaposvár. A REAC-nál még sohasem fordult elő, hogy késett volna az alapfizetés vagy a prémium átutalása. Van tehát követendő példa a többi klub előtt, kérdés: mikor sikerül követni őket?