Király-potya – búcsú a kupától

Aki már volt, az tudja, aki még nem, az minden bizonnyal sohasem érti meg, milyen kegyetlen feladat kapusnak lenni. Posztol az ember a háló előtt kilencvenegynéhány percen keresztül, záporoznak az erősebbnél erősebb lövések az ember felé, nagy lendülettel érkeznek a keményebbnél keményebb csatárok, mégis állni kell a sarat. Az utolsó pillanatig, amíg le nem fújja a játékvezető a meccset.
Nos, ez az, ami Király Gábornak most nem sikerült.

Pedig a magyar kapus derekasan helytállt az Old Traffordon, az első félidőben bravúrosan védte az MU-ban bemutatkozó svéd Henrik Larsson, illetve Wayne Rooney lövését is, igaz előbbi egy kidolgozott helyzet után az 54. percben mégis betalált.

A találat után a Villa megemberelte magát, és a cseh Milan Baros góljával egyenlített, sőt a vezetés megszerzésére is volt esélye. A rendes játékidő letelte után, amikor már mindenkinek a birminghami megismételt találkozón járt az esze, jött Ole Gunnar Solskjaer, a tizenhatoson belül átvette a labdát, s bár eléggé kisodródva lőtt kapura, a lapos löket a vetődő Király Gábor hóna alatt begurult a hálóba: 2–1, szomorú birminghami búcsú...

Rossz döntés: hiba volt vetődni

„Sajnos rosszul döntöttem a csatár lövésénél – reagált érdeklődésünkre a meccs után egy órával szomorú hangon Király Gábor. – Közel jött a testemhez a labda, és már az elmozduláskor éreztem, hogy nem oldalra kellett volna vetődnöm, hanem a labda mögött maradni, avagy lábbal kirúgni, mint tettem azt többször is a mecscsen. Védhető lövés volt, bár lehetett látni – főleg a hátsó kameraállásból –, hogy igencsak kellemetlenül csapódott a labda. Nagyon rossz pillanatban hibáztam, nem hiába mondják, hogy kemény játék a futball.”
A kapus szerint nem a pszichikai fáradtság volt az oka a potyagólnak, bár az egész meccsen erősen kellett koncentrálnia. Véleménye szerint ettől függetlenül akár az ötödik percben is kaphatott volna hasonló gólt, de ezen kár keseregni.
„Már nem vagyok feszült, a mérkőzés után lecsillapodik az ember, hiszen tudja, hogy hibázott, de mit lehet ezzel tenni? – merengett Király Gábor. – Elemezni kell a hibát, illetve az egész meccset és tanulni. Lehet, hogy majd negyvenévesen rugdalom a falat, hogy milyen hibákat követtem el ezen vagy azon a meccsen, de most ezt a rágódást egész egyszerűen nem tehetem meg, hiszen az élet megy tovább.”

Ki állhat majd a háló elé?

Kérdés, hogy a kapus jövőjét vajon mennyiben befolyásolja a szerencsétlen vasárnapi gól, elvégre a Manchester United elleni találkozók mindig a figyelem középpontjában állnak, a klubvezetők, a menedzserek, valamint a játékosügynökök, azaz az esetleges érdeklődők is láthatták Király Gábor kapitális hibáját.
„Úgy gondolom, ezen a szinten ez nem befolyásoló tényező. Engem már jól ismernek, nem ez a gól, ez a melléfogás lesz a döntő, hanem az, hogy szimpatikus vagyok-e az adott edzőnek vagy sem. Egyelőre az biztos, hogy vasárnap vissza kell térnem a Crystal Palace-hoz, ahová nyárig köt a szerződésem. Egyébként ez a Manchester United elleni találkozó is már egy ajándék volt számomra, hiszen Thomas Sörensen sérülése nem jött rendbe időben. Úgy gondolom, vasárnap viszont már ő véd az Old Traffordon a soron következő bajnokin, de lehet, hogy még engem is elvisznek a biztonság kedvéért – adott rövid összegzést a kapus.
Arra a felvetésünkre, hogy nem vágyik-e vissza az Old Traffordra, hogy csak azért is megmutassa, mit tud, a válogatott futballista higgadtan így felelt: „Nincs bennem semmi ilyesmi, minden meccs más és más, úgyhogy ez nem foglalkoztat különösebben. Egyébként harmadszor védtem az Old Traffordon, és most kaptam a legkevesebb gólt.”

Cristiano Ronaldo is sajnálkozott...

Király Gábor az elmúlt fél évben több hasonló gólt is kapott, elég, ha csak a magyar válogatottnak a norvégok ellen elveszített Európa-bajnoki selejtezőjére gondolunk, ahol Ole Gunnar Solskjaer rendkívül éles szögből bombázott a mieink kapujába.
Vajon mi lehet az oka a hasonló hibáknak?

„Csak annyi az összefüggés a két gól között, hogy mindkettőt Solskjaertól kaptam – mondta Király Gábor. – A norvég csatár egyébként a lefújás után odajött hozzám, a nevemen szólított, és kérdezte, mi történt. Igazán sportszerű volt, rajta és Cristiano Ronaldón is látszott az együttérzés, érezhető volt, hogy nem ilyen találattal akarták megnyerni a mecscset.”

Az Aston Villa öltözőjében a lefújás után letargia uralkodott, de senki sem bántotta Király Gábort, a szurkolói fórumokon viszont kapott hideget-meleget a Villa szurkolóitól a magyar kapus.
Mióta rúgják a labdát, ez a kapusok sorsa: a bravúr kötelező, a hiba viszont megbocsáthatatlan… ---- M ---- M