Elsüllyesztette a Vasas az Egert

„Nagyon fontos ez a meccs! Nagyon fontos!” – figyelmeztette a háromszoros olimpiai bajnok Markovits Kálmán a Vasas edzőjét, Földi Lászlót. A tréner természetesen bólogatott, hiszen nagyon is tisztában volt a találkozó súlyával. Csakúgy, mint a túloldalon Gerendás György. Aki nyer, jóval közelebb érezheti magát a továbbjutáshoz három forduló után, különösen, ha a Vasas, amely idegenben lopta el a három pontot a Csehovtól.

A feszültség, a tét nyomot hagyott az első játékrész színvonalán, rendkívül pontatlanul játszottak támadásban a csapatok, ami az első félidőben mindössze három gólt hozó novemberi bajnoki meccset juttatta eszünkbe. Az egyetlen találat Varga Dániel nevéhez fűződött, egy előnyben kijátszott figura végén lódította be a labdát a bal felső sarokba. A centerbejátszások általában rosszul sültek el, a két fél (különösen az Eger) labdatemetőt hozott létre a rivális kapuja előtt. A Vasasban a már a második perc végén gatyát cserélő Steinmetz Ádám és Tóth Márton centerezett, Kis Gábor viszont végigbrusztolta a nyitó negyedet a túloldalon.

A második felvonás döntötte el a mérkőzést, amelyben a Vasas tett róla, hogy mégse a bajnoki ismétlődjön meg – gyártani kezdte a gólokat. Kapushibával kezdődött, hiszen Jászberényi Gábor a rövid saroknál bevédte Varga Dániel szabaddobását. Mindent elárul, hogy ez volt a kilencedik hazai lövés, míg a hevesiek csak kettőnél tartottak. Matajsz Márk látványos szépítése után szaporázták meg igazából az angyalföldiek, Heinrich Dávid előnyben, Varga Dénes bemozdulás után (előtte pontatlan egri centerbejátszást jegyezhettünk fel), majd Hosnyánszky Norbert kettős fórban talált be (5–1).

Innentől kezdve kevés reménye maradt a fórok sokaságát hibázó Egernek, és bár játékosai sokkal többször próbálkoztak kapura lövéssel, a kísérletek túlnyomó része tanácstalanságról árulkodott – csakúgy, mint Gór-Nagy Miklós mozdulata, amikor ígéretes helyzetben hirtelenjében visszapasszolta a labdát társának, semmissé téve a lehetőséget. A Vasas hihetetlenül hatékonyan támadott, hét lövése után ötször került Jászberényi mögé a labda. Érdekes módon a két kivétel közül az egyik Hosnyánszky elhibázott, lécre lőtt ötméterese volt. 8–2-nél valaki csak ennyit mondott a lelátón: „A Varga testvérek jól lerendezték a mérkőzést.” Valóban, ekkor már hat Varga-gólt számláltunk meg, de a Vasas 9–2-re is vezetett már.

Gerendás György ekkor már leginkább a támadóidőt jelző órát támasztotta, nem sok mindent tehetett csapatáért. Legfeljebb Decker Ádám óriási bombája és Nyéki Balázs gólja melengette a szívét. A záró felvonásban Märcz Tamás büntetőjét tolta ki a jobb alsó sarok elől Nagy Viktor, aztán Varga Dániel még bejelentkezett, nehogy bárki is elfeledje: ő a meccs hőse. Elbűvölő stílusúnak is minősíthető lövőmozdulatát kétszer csodálhatta meg a közönség (mindkettő után középkezdés következett), és az Eger a 10–5-ös reccói vereséget követően újabb nagy zakót volt kénytelen magára ölteni.
Ugyebár Markovits Kálmán megmondta, hogy rendkívül fontos a meccs, amelyet – a vízben kiderült – Földi László edzőn kívül a Vasas minden játékosa nagyon jól tudott.

Mestermérleg

Földi László, a Vasas edzője: A második negyedben szép fokozatosan léptünk el az Egertől, felőröltük a vendégeket. Ma is minden a védekezésen múlott. Akadtak remek egyéni teljesítmények, például Varga Dánielé, ám ezeknek is a színvonalas, egységes csapatmunka az alapja.

Gerendás György, az Eger edzője: Az elején viszonylag fegyelmezetten játszott mindkét csapat, aztán a Vasas néha szép, néha szerencsés gólokkal elhúzott, s összességében az emberelőnyöket is hatékonyabban használta ki. Ezek után elkezdtünk kapkodni, holott éppen arról beszéltünk, hogy az Euroligában minden apró hibáért rögtön megbűnhődünk. A saját csapdánkba estünk.