Meg kell becsülni a fórokat

Előnykihasználás. Bűvös elem. Minden vízilabdacsapat legtöbbször ezt sulykolja legfontosabb fellépései előtt, ebből adódóan az emberhátrányos védekezésre is rendkívüli hangsúlyt fektet. Ez az a játékszituáció, amely a legtöbb esélyt nyújtja a gólszerzésre, felkínálván 20 másodpercre a létszámfölényt. Az edző és a játékosok élezik, finomítják, gyorsítják a megjátszandó figurákat, hogy minél eredményesebben támaszkodhassanak a fórokra, hiszen a kiugró előnykihasználás lehet a kulcsa a győzelemnek a mérkőzéseken. Ha pedig egyenletesen átlag feletti a hatékonyság, megalapozhatja a kiemelkedő szereplést egy-egy csúcsviadalon.

De valóban mindig így van?

Nos, a szerbek a tavaly júniusi budapesti Világkupán és a szeptemberi kontinensviadalon egyaránt a leghatékonyabban lőtték be előnyeiket, és mindkét esetben aranyéremmel zártak. Vagy ott van Görögország, amely bravúrosnak minősíthető világbajnoki bronzérmét fergeteges, 72.7 százalékos előnystatisztikájának köszönheti. Általában az ötven százalék feletti érték már jónak mondható, ez esetben joggal reménykedik az edző a győzelemben. A 100 százalék ritka, mint a fehér holló, de a 90 sem sokkal gyakoribb. Ez utóbbi teljesítmény legutóbb a Domino-BHSE-nek sikerült (9/10), mégpedig a szűk elitkategóriába sorolandó Posillipo ellen. A mesébe illő létszámfölényes játék lehetővé tette, hogy a piros-fehérek idegenben verjék meg három góllal (13–10) a bírók által támogatott, csaknem kétszer több fórral gazdálkodó nápolyiakat.

„Meghatározhatja egy mérkőzés végkimenetelét az előnyértékesítés minősége, hiszen a legszolidabb meccsen is ítélnek a bírók hét fórt – mondta Kovács István, a Domino trénere. – Ötven-hatvan százalékos produkció esetén már elégedett lehet az edző. Mindenki sokat gyakorolja, mégis nagyon hullámzó a kihasználtság. Én is említhetném a Vasas elleni bajnokin látott katasztrofális előnyértékesítést, holott ugyanazok a játékosok voltak a vízben, mint a Posillipo ellen.”

Mi, magyarok a legutóbbi három világversenyen csak a Világkupán kerültünk a legjobb három közé az előnykihasználás területén. Még csodálkozhatunk is rajta, hiszen a cseppet sem dicséretes 38.1 százalékkal értük el ezt a pozíciót, benne a szerbek elleni finálé lehúzó statisztikájával, a 1/18-as mutatóval! Figyelembe véve a sorozatos ezüstérmeket, csak a szerbekkel szemben kellene srófolni egy keveset a fórokon. A legutóbbi három, egy-egy góllal elveszített döntő mindenesetre azt sugallja, hogy ha legközelebb elérjük az ötven százalékot, már aranyra váltható az ezüst. Az emberhátrányos védekezéssel nincs gond, a szerbek sem lőtték be ellenünk minden második előnyüket.

Persze a remek előnykihasználás sem mindig garancia a diadalra, ám mindenképpen kijelöli a helyes utat. A kivételt jelentő esetek sem cáfolatok, inkább színezik a képet. A szerb-montenegrói válogatott például úgy nyerte meg a 2005-ös világbajnokságot, hogy mindössze a 12. „legjobb” előnykihasználást (40%) mondhatta magáénak. Vele ellentétben a Dél-afrikai Köztársaság a harmadik helyen találta magát ebben a játékelemben, holott a 16 csapatos viadal utolsó előtti helyén végzett. Ez utóbbi statisztika csalóka, hiszen a dél-afrikaiak csak gyenge vetélytársakkal találkozhattak Montrealban, miután a csoportmeccsek után a 13–16. helyért folytathatták a küzdelmet.

Ami a bajnokságokat illeti, a Domino kilenc forduló alapján (a 10. már nem szerepel a statisztikánkban) vezeti a mezőnyt itthon, de így is alatta marad a hangsúlyozott ötven százaléknak (48.2%). A világ legnívósabb bajnokságában, a campionatóban a Recco és a Posillipo is elérte a 60-as határt, ellenben a spanyolban sokkal szerényebbek a mutatók. Talán nem véletlen, hogy tavaly a Recco és a Posillipo bejutott az Euroliga négyes döntőjébe, sőt harmadik olaszként a Brescia is. Mi, magyarok hiányoztunk, de ebben az idényben, erőt merítvén a Honvéd Posillipo ellen mutatott játékából, pótolhatjuk a mulasztást.

Összefoglalva: az a legfontosabb, hogy az adott meccsen az ellenfelénél jobban használja ki előnyeit egy-egy csapat, amelynek tagjai ebben a játékelemben fejlődhetnek a legtöbbet – hiszen százszázalékos mutató szinte nem létezik.