Johan Agwawandre Djourou portréja

nemzetisége:
svájci-elefántcsontparti
18/1
születési hely:
Abidjan
ideje:
1987.01.18.
pozíció:
középhátvéd
magassága:
191 cm
súlya:
83 kg
korábbi klubjai:
Payerne Training Center, Etoile Carouge, Birmingham City (kölcsönben)
sikerei:
vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2008), U-19-es Eb-bronzérmes (2004), U-21-es vb-résztvevő (2005), az Év labdarúgó-tehetsége Svájcban (2006)


Johan Agwawandre Djourou nem hétköznapi karrier-indítással büszkélkedhet, hiszen a fiatal hátvéd az Arsenalban is csak vetélytársai sérüléseinek köszönhette, hogy bemutatkozhatott a profik között, ám nem sokkal ezután már a válogatottba is bekerült, sőt, a világbajnokságon is pályára léphetett. A torna után ugyanott folytatta, ahol abbahagyta: a kispadon és a tartalékcsapatban.

Djourou Elefántcsontparton, Abidjanban született, ám alig másfél esztendős korában apja első feleségéhez küldte őt, Svájcba. A legényke a Payerne nevű futballiskolában nevelkedett, s 15 esztendősen már a felnőttek között rúgta a labdát az Etoile-Carouge nevű kicsiny klubban. Innen került be a svájci U-válogatottakba, aminek hatására az Arsenal leigazolta őt, pontosabban ösztöndíjat ajánlottak fel számára akadémiájukban. 2003 augusztusában kötöttek vele profi kontraktust, s amikor egy évvel később remekelt az U-19-es kontinenstornán, Wenger felvitte őt a nagycsapathoz. Csak 2006. január 14-én, a Middlesbrough ellen vívhatta első bajnokiját, s ezután is csupán hat Premiership-mérkőzést kapott Wengertől, ám Köbi Kuhn szövetségi kapitány így is felavatta őt a válogatottban (március 1-jén, a skótok ellenében) s a németországi világbajnokságra is magával vitte.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Johannal télen csakis azért számolt Wenger, mert Sol Campbell megsérült, Kolo Tourét és Emmanuel Ebouét pedig delegálták az Afrikai Nemzetek Kupájára. Németországban viszont három mérkőzésen is pályára léphetett a svájci válogatott első fekete bőrű futballistája: a franciák ellen 16 percet szerepelt, míg a koreaiak ellen megsérült klubtársa, Phillipe Senderos helyére beállva remekelt. Az ukránok ellen a kezdőben kapott lehetőséget, ám sérülése miatt 33 minutum után el kellett hagynia a játékteret. Egyébként játéka felkeltette a Juventus érdeklődését is, s mivel 2007 nyarán lejárt volna szerződése, Wenger gyorsan intézkedett s meghosszabbította hat esztendővel beosztottja kontraktusát. Egyébként az Arsenal fanjai, akik meglehetősen gyorsan hozzászoktak ahhoz, hogy idegenlégiós ifjak kerülnek villámgyorsan a csapatba, onnan a válogatottba (vagy még ezek előtt vb-résztvevők lesznek, lásd Theo Walcott), hamar elfogadták Djourout is.

“Csim-csimini, csim-csimini, csim-csim-csirú, kinek kell már Campbell, ha itt van nekünk Djourou?” – szól rendre a lelátói alkalmi kórus. 2006 végén őt választották meg az Év tehetségének a svájci szakújságírók, s William Gallas és Kolo Touré cseréjeként készülhet a 2008-as (félig) hazai Európa-bajnokságra. Egyébként egy újabb sérülés siethet segítségére: a Natiban, válogatottjában úgy lehet a tornán alapember, hogy legfőbb vetélytársa, Patrick Müller roppant súlyos sérülést szenvedett. Ősszel kölcsön is adták őt az Ágyúsok Birminghambe, ahonnan 13 bajnoki után télen hazahívták, hiszen több játékosuk is elutazott az Afrikai Nemzetek Kupájára. A kontinenstornát viszont kellemetlen ágyéksérülése miatt így is kihagyhatja...