Nincs papír, nincs edzés

Játékosok jönnek, játékosok mennek, a ferencvárosiak várják az angol befektető millióit (milliárdjait…), brit, afrikai és akár jamaicai futballisták érkezhetnek az Üllői útra – de mi van Lisztes Krisztiánnal? Az őszi szezon közben a 2004 májusában térdsérülést szenvedő futballista feltűnt a nevelőegyesületénél, a Ferencvárosnál. Lapunk is megírta: tárgyalnak arról, hogy Lisztes Krisztián visszatér, és a tavasszal ő is a feljutásért küzdő csapatban harcolhat.

Ehhez képest Lisztes Krisztián az idén még nem edzett együtt Csank János csapatával.

A tavasszal ferencvárosi mezben játszik majd?

Egyelőre nem tudom – mondta Lisztes Krisztián. – Még zajlanak a tárgyalások.

Nehéz önnel megállapodni?

Ezt miért kérdi?

Csak mert az ősszel már úgy látszott, bizonyos, hogy visszatér az Üllői útra.

Sohasem titkoltam, hogy szívesen játszanék újra a Fradi mezében.

Akkor mi a baj? Miért nem edz most a csapattal? Tárgyalunk.

Ennyi? Szokatlanul szűkszavú…

Azt gondolom, nem rajtam, de semmiképpen sem csak rajtam múlik a megállapodás. Találkoztam Berki Krisztiánnal, a Ferencvárost üzemeltető zrt. igazgatójával, ő még tavaly megnyugtatott, hogy olyan szerződést kínálnának, amely méltó a nevemhez, az eredményeimhez. Ez nagyon hízelgő volt, de akkor azért vártunk, mert nem lehetett tudni, miképpen zárul a tender elbírálása. Amikor kiderült, hogy a lehetséges angol befektető pályázata érvényes, azt hittem, felgyorsulnak az események.

Azt mondja, tárgyalnak.

Nos, igen. Az első ajánlatot megkaptam, de szinte azonnal vissza is adtam.

Méltánytalannak érezte?

Nem mondtam ilyet.

Megalázónak érezte?

Nem akarom minősíteni. Hiszem, hogy megegyezünk.

Mégis milyen szerződésajánlat volt ez?

Úgy éreztem, mintha az gondolnák, nekem egyáltalán nincs szükségem a pénzre… Pontosan tudom, milyen helyzetben van a klub, de azt is, milyenbe kerülhet már heteken, de mondjuk hónapokon belül. Ne értsen félre, nem akarom túlértékelni önmagam, de talán már nem vagyok tizennyolc éves kezdő.

Nem tudom, milyen ajánlatot kapott, de ne felejtsük el: kétezer-négy májusában súlyosan megsérült, azóta alig játszott tétmérkőzést, és senki sem tudhatja, mire lehet képes.

Ezzel én is tisztában vagyok, nincs is baj vele, Berki Krisztián is azzal kezdte, úgy állapodjunk meg, ha bármi bajom lenne a lábammal, azonnal felbonthassuk a szerződést. Tudom, sokat hagytam ki, azt is, hogy kockázatos lehet velem szerződést kötni, de azért… Az nem esik jól, ha rögtön ezzel nyitunk. Most úgy érzem, tudnék segíteni a csapaton, persze a csapat is rajtam, hiszen jó lenne újra a pályán küzdeni a győzelemért.

Ez rendben van, de miért nem edz a többiekkel?

Sokat dolgozom, karbantartom magam, bár nem tagadom, a csapattal történő edzés hiányzik. Amikor hazajöttem, rögtön azt mondtam, szívesen jövök a Fradiba, segítek, ha tudok, és számítanak rám. Azzal, hogy ide jöttem tréningezni, azt hiszem, nyilvánvalóvá tettem a szándékomat. Sőt: az sem titok, más klubok is érdeklődtek irántam, volt német ajánlatom is, de mindenkit visszautasítottam azzal, hogy először az Üllői úton szeretnék tárgyalni, más csak akkor jöhet szóba, ha nem leszek újra Fradi-játékos. Azt mondtam Berki Krisztiánnak, akkor csatlakozom a kerethez, ha megállapodunk. Nekem a Ferencváros nagyon fontos része az életemnek, nem felejtem el, mi mindent kaptam ettől a klubtól, bár talán én is igyekeztem segíteni az együttest annak idején. Remélem, valamennyire én is fontos lehetek még a Ferencváros számára.