A sztáredző is segítene

Gratulálok, Svennis, úgy hallottam, magyar szövetségi kapitány is lehettél volna…Gratulálok, Svennis, úgy hallottam, magyar szövetségi kapitány is lehettél volna…

Imre, arra még várni kell – felelt nevetve Sven-Göran Eriksson. (A szerzőt több évtizedes barátság fűzi az interjúalanyhoz, hiszen Sven-Göran Eriksson hajdan a játékosa volt a Karlskogánál.) – Három évre szóló szerződésem van a Manchester Cityvel, szeretném kitölteni.

Benny Lennartssonnal jól járt volna az MLSZ

Pedig pontosan tudom, hogy tavaly nyáron kapcsolatba kerültél a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével, Kisteleki Istvánnal, és már akkor szóba került köztetek a kapitánykérdés.

Való igaz, hogy még tavaly május elején volt egy egyeztetés, és elgondolkodtam a felkínált lehetőségen, de júniusban aláírtam a Manchester Cityhez. Azonban az elnök úrnak ajánlottam egy remek szakembert, Benny Lennartssont…

…amiből kisebb vihar kerekedett, hiszen senki sem tudta, hogyan kerül képbe a Magyarországon kevéssé ismert, ám kitűnő ajánlólevéllel büszkélkedő svéd szakember.

Benny Lennartsson a szakmáját a lehető legprofibban művelő edző: egyaránt bizonyított Svédországban, Dániában és Norvégiában, jelenleg a svéd válogatott szaktanácsadója, úgyhogy vele a magyarok nem jártak volna rosszul, illetve ő az, aki hozzáértését kamatoztatva biztosan tudna segíteni, ha arra adott esetben igényt tartanának Budapesten.

Akik fociforradalmat csináltak északon

Miért gondolod úgy, hogy egy ajánlással vagy bármi más módon érdemes lenne segíteni a magyar futballon?

Elsősorban a magyar futball dicsőséges múltja miatt és azért is, mert hiszek abban, hogy újra sikeres lehet. Ráadásul a svéd labdarúgás forradalma magyar edzők nevéhez fűződik, az ő segítségükkel lehetett a mi futballunk naggyá. Dolgozott nálunk ugyebár Schlosser Imre, Tóth III Mihály, Czeizler Lajos, Markos Imre, Vampetics István. Később Várszegi Vilmos, Dombos Ottó – aki ráadásul felfedezte a svéd futball egyik legnagyobb egyéniségét, Ralf Edströmöt –, és közéjük tartozol te is. Úgyhogy valóban van kötődésem a magyar futballhoz, ezért is gondolok arra, hogy valamilyen módon – még ha csupán edző ajánlásával is – segíthetek.

Angliában a saját bőrödön tapasztalhattad, milyen a külföldről érkező kapitány élete. Mit gondolsz, érdemes lenne svéd edzőnek Magyarországon próbálkoznia?

Mindenképpen! Az az öt év, amelyet kapitányként Angliában eltölthettem, fantasztikus élményt, szakmai feltöltődést jelentett a számomra, és úgy érzem, velem sem járt rosszul a szövetség, a válogatott. Azonban van egy fontos szempont, amelyet szem előtt kell tartania a választott külföldi edzőnek, illetve a magyar szövetség vezetőinek is, ha netán az országon kívülről érkező kapitányt választanak. Közvetlen stábom tagjai mindig svéd edzők voltak, ami azért volt hasznos és kifizetődő, mert így válhatott teljessé a taktikai vezérfonal, amelyet csapataimnál, Olaszországban, Portugáliában vagy éppen Angliában meghonosítottam. Egymagamban, magányos edzőként idegenben kevés lettem volna. S még egy észrevétel: csakis úgy lehet jó szellemű válogatottat kialakítani, ha a csapat stábja szabad kezet kap a szakmai munkában.

Mi a véleményed a magyar játékosok képességeiről?

Kétezer-hatban még az angol válogatott kapitányaként testközelből láttam játszani a magyarokat, Manchesterben rendkívül kulturált futballt mutattak be, ráadásul szép gólt szereztek. Három egyes győzelmünk ellenére is azt mondtam, jó képességű, tehetséges labdarúgókat felvonultató csapat ellen küzdöttünk. Azonban a magyar futballistákkal kapcsolatosan a külföldi edzőnek roppant kevés, sőt szinte a nullával egyenlő az élményanyaga. Úgy gondolom – meglehet, rosszul –, hogy kis túlzással egy irányba menedzselik légiósnak szánt labdarúgóikat. Korábban Belgium, Németország, mostanában pedig szinte csak Anglia felé irányítják a tehetségeket, pedig jobb lenne kiterjeszteni a kört, mégpedig azért, hogy Európában még jobban megismerjék a magyar futballban rejlő lehetőségeket, hiszen tehetségeik igenis vannak. Csak egy példa: a figyelmemet még tavaly nyáron felhívták a Dinamo Kijev kötelékébe tartozó Farkas Balázsra. Megígértem, figyelem a fiú fejlődését, de ő sajnos nem kapott elegendő lehetőséget az erős játékerőt képviselő ukránoknál, úgyhogy decemberben – amikor a megállapodás értelmében visszatértünk a témára – végül nemet kellett mondanom esetleges szerződtetésére.

Ha meghívnák, szívesen tartana előadást

Fejezzük be azzal, amivel elkezdtük a beszélgetést: van-e remény arra, hogy egyszer kapcsolatba kerülj a magyar futballal?

Hogyne lenne remény! Nagyon szívesen megyek Magyarországra, és ha időpontot egyeztetünk, örömmel találkozom a magyar edzőkkel, sőt, ha a szövetség igényt tart rá, szervezett beszélgetés keretében elmondom, amit jómagam gondolok a futballról.