Berki Krisztián egyszerre dühös, csalódott és szomorú. Én is az lennék, ha kétszeres Európa-bajnokként, vb-ezüstérmesként, a világranglista vezetőjeként azt a hírt kapnám, hogy nem indulhatok el a pekingi olimpián. Nem indulhat Berki, mert az indulási jogot, hivatalosabban kvótát (amelyet egyébként saját jogán nem vívott ki) osztó testület úgy döntött, hogy a tornászok egyetlen szabad kártyáját bizonyos Nasvan al-Harazi kapja. Nem a Berkihez hasonlóan szintén kontinenselső holland Yuri van Gelder vagy a szlovén Aljaz Pegan, hanem AlHazari.
Hogy még nem tetszettek hallani ezt a nevet? Nagy valószínűséggel a kvótát osztó testület tagjai sem nagyon hallottak róla, amíg a lehetséges pekingi indulók neveit tartalmazó papír elébük nem került.
A testület azonban döntött. A tagok biztosan tudják, miért úgy, ahogy. Gondolom azért, mert az illető „tornász” jemeni. Tudniillik az olimpia már nem csupán coubertini eszmék szerinti, „a népeket egymásba fűző szép szalag”. Hanem üzlet. Mocskos nagy üzlet. S jemeni sportoló neve pillanatnyilag talán nem csak nekem nem jut az eszembe, az egyetlen Nasheem Hamedet kivéve – ő azonban brit színekben lett az ökölvívás „Hercege”.
Márpedig, ha nincs jemeni sportoló az olimpián, akkor egy országgal kevesebben látják a versenyeket, és – ami üzleti szempontból még fontosabb – a szponzorok reklámjait. Írott szabály nincs arra, melyik sportágban ki s főleg miért kapja a kvótát, a testület pedig úgy dönthetett, hogy az üzlet a fontos. Berki Krisztián dühös lehet. Egyrészt magára („A stuttgarti vb-döntő után sokkal nehezebb volt, mert tudtam, rajtam is múlott”), másrészt a magyar szövetség illetékeseire, akik anno (2006, aarhusi vb) úgy döntöttek, hogy a lólengés Európa-bajnoka ne készüljön a csapatversenyre, harmadrészt sporttársaira, akik között nem akadt még öt, akik bejuttathatták volna a csapatot az olimpiára – kvótáról döntő testületi határozat nélkül. S foghatjuk a fejünket, mert ennyire gyenge alapokon áll a magyar sport, a magyar testnevelés: tornában már csupán a döntéshozók jóindulatában bízhatunk. Pedig a torna alapsportág...