„Nos, csak hogy lássák, valóban nem adjuk fel az utolsó pillanatig!” – mondta a megkönnyebbült Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere csapata meglehetősen kalandos boltoni vendégjátéka végeztével. Szó, mi szó, jó ideig úgy festett, a londoniak estéje ugyanolyan szomorú lesz, amilyen az időjárás volt Közép-Angliában ezen a szombaton. A szakadó esőben a Bolton kétgólos előnyt szerzett a szünetig, és mivel a 31. percben Abou Diaby piros lapot kapott, amiért csúnyán rátartott Gretar Steinsson lábára, eldőlni látszott a mérkőzés – egyben az, hogy a szétesően játszó „ágyúsok” a Manchester, Chelsea kettősre hagyják az aranyharcot.
Wenger azonban lapot kért tizenkilencre: fél órával a lefújás előtt pályára küldte Emmanuel Adebayort és Theo Walcottot, egyiküket egy védő helyére. Hogy a támadósor megerősítése mellé meglegyen a szükséges lelki töltés is, arról William Gallas gondoskodott, amikor Cesc Fabregas szöglete után közelről a hálóba pofozta a labdát, megszerezve a szépítő gólt. A bennmaradásért küzdő boltoniak láthatóan megrettentek, emberelőnyükből immár semmi sem érződött, és a felpörgő Arsenal kiegyenlített: Robin van Persie higgadtan értékesítette az Alekszandr Hleb által kiharcolt tizenegyest. Dramaturgiai szempontból nem is lehetett más a vége, mint újabb Arsenal-gól – ráadásul a hazai szíveket az átlagosnál is jobban fájdító gól. Fabregas közeli perdítése után a labda két boltoni védőt is érintett, mielőtt a kapu közepébe vánszorgott…
„Ez vérbeli lelki próbatétel volt. Kétgólos hátrány, tízen tizenegy ellen és félórányi játékidő… – idézte fel a csapatátszervezés pillanatát Wenger, aki egy héttel korábban, a Chelsea elleni derbin éppenséggel kárvallottja volt kollégája, Avram Grant Chelsea-tréner jókor alkalmazott cseréinek. – Kettő kettőnél sem álltunk le, mert az egy ponttal nem mentünk volna sokra. Most hetven van, meglátjuk, mire lesz elég. Nagyon büszke vagyok a csapatomra ezért a produkciójáért!” Az Arsenal öt mérkőzés után nyert újra bajnokit, és ha pontszámban nem is került közelebb az éllovashoz, e győzelemmel legalábbis érzékeltette „jelenlétét”. S hogy miért nem csökkent a londoniak hátránya, arról Cristiano Ronaldo mesélhetne a legtöbbet. A manchesteriek szélsője csapata mind a négy góljában benne volt az Aston Villa elleni, igencsak egyoldalú mérkőzésen. Az elsőt maga szerezte, rá jellemző varázslatos rögtönzéssel: a kapu előterében felé guruló labdát egyből, sarokkal, az egyik védő lába között (!) küldte a hálóba. Nem sokkal később a levegőben úszó Carlos Tévez fejelt a kapuba a portugál jobb oldali beadásából, majd a fordulás után Wayne Rooneynak osztott ki két gólpasszt – az egyiket, a változatosság kedvéért, ösztönös sarokmozdulattal… Rooney jubilált, első gólja egyben az ötvenedik manchesteri bajnoki találata volt.
„Ugyanazt tudom mondani, amit egy héttel ezelőtt, a Liverpool legyőzésekor. Játékosaim hihetetlen profi módon tették a dolgukat, úgy teljesítenek, mint akik a csúcson vannak. Pedig ma elég rossz idő volt odakint” – dicsérte embereit Sir Alex Ferguson, az MU menedzsere.
Végül említsük meg, hogy matematikailag is eldőlt: a Derby County a második vonalban kezdi a következő évadot.