Nem unják az ismétlést

Ez az a párharc, amely legyen akár az utolsó fordulóban, legyen bár „tét nélküli” (e kifejezésnek persze – mindjárt meglátjuk – a két csapat esetében nincs értelme), varázsütésre meggyógyítja a sérülteket, regenerálja a fáradt lábakat, és egy irányba tereli a gondolatokat. Győzni mindenáron! A kivételes rivalizálás 1888ban kezdődött: a frissiben alapított Celtic első ellenfélül az akkor már 16 esztendeje létező Rangerst választotta, és nem tisztelvén az „öregebbet”, 5–2-re le is győzte. Azóta közelítenek a négyszázadik randevúhoz, és amint a gazdag futballkultúrájú országok nagy rangadóival általában megesik, a Rangers–Celtic is fontos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, sőt nevet kapott.

Több változat is kering arról, miért lett Old Firm az elnevezés. Az egyik egy 1888-as laptudósításra hivatkozik, amely szerint első meccsükön a két csapat játékosai olyan összeszokottan futballoztak, mintha világ életükben szoros barátságot („old firm friends”) ápoltak volna. Később aztán előtérbe került a „firm” kifejezés üzleti jelentése; e változat szerint a két klub, dacára a nyilvános ellenszenvnek, valamiféle konkrét közös ügyletbe vágott a jobb boldogulás érdekében. A ma hivatalosnak elfogadott magyarázat ehhez az állásponthoz közelít, bár kizárja a szerződéses együttműködést: vagyis az Old Firm képzeletbeli sikeres gazdasági vállalkozásnak tekintendő, amely – a Celtic és a Rangers immár évszázados skóciai dominanciájának, legfőképpen az egymással vívott párharcnak köszönhetően – mindkét klub számára megbízhatóan termeli a pénzt. (Létezik Skóciában New Firm is, a nyolcvanas években a két nagyhoz felzárkózó Aberdeen és Dundee United meccseit emlegetik így.)

Maradván a „régi cégnél”, a közös gazdasági érdek ösztökélte az egymást különösebben nem szívelő, játékosokon „szökőévenként” közösködő két klubot arra, hogy megpróbálják felszámolni a rájuk telepedő, sokakat riasztó vallási fanatizmust. Volt idő, amikor a szurkolóit főleg koronahű protestáns körökből verbuváló Rangers és a katolikus ír bevándorlók kedvence, a Celtic mérkőzései az élet minden területét mérgező brit–ír gyűlölködés „harctereivé” váltak. Amíg hazafias énekek előadásában vetélkedtek a szurkolók, még nem volt baj – amikor viszont már verték, sőt ölték egymást, egyértelművé vált: ideje cselekedni. A Celtic a kilencvenes évektől kampányol a kulturált, toleráns szurkolásért saját drukkerei körében, és néhány éve a Rangers is aktivizálódott a „tisztább patriotizmus” érdekében.

Manapság már „békésebb” szelek fújnak a pályákon is, nem csak Skóciában. Gordon Strachan, a Celtic menedzsere – aki ugyanúgy nem futballozott az Old Firm csapataiban, ahogyan a Rangerst dirigáló Walter Smith sem – régi élményeit felidézve igyekezett ezt bizonyítani. „Emlékszem, annak idején a Wimbledon híres volt arról, hogy ha védői igazán elemükben voltak, fejek, kezek, lábak repkedtek a levegőben. Volt, hogy a kulcsjátékosok épsége érdekében a Manchester United csupa tartalékkal állt fel ellene, és bevallom, én sem bántam, hogy a kispadra szorultam. Mára, hála az új játékvezetői felfogásnak, a brit futball megváltozott. A fizikum már nem elég, lelkierő és tehetség nélkül nem lehet boldogulni” – fejtegette Strachan, utóbbi megállapítását már a szombati meccsre értve. Az ősszel mindenesetre a fizikum nyert, azaz 3–0 oda…

Ally McCoist, a derbi modern kori legeredményesebb Rangers-játékosa egy másik tényezőre, Old Firm-sajátosságra hívta fel a figyelmet. „Lehet mesélni róla, milyen e párharc atmoszférája, de felkészíteni rá az újakat lehetetlenség. Amikor kifut az ember a gyepre, körülbelül olyan hatás éri, mintha egy légkalapáccsal vennék kezelésbe” – jegyezte meg a Celticet egykor 27 góllal keserítő volt válogatott támadó. Mivel ő a „kékek” híve – mellesleg minden skót futballszurkoló elkötelezett e párharcban, legyen első fokon bármely más klub híve –, elsősorban a Rangers télen igazolt embereit, Christian Daillyt és Steven Davist félti az új élménytől.

Mindazonáltal a Rangers az esélyesebb. A közelmúltban megnyerte a Ligakupát, áll a Skót és az UEFA-kupában, a legutóbbi 12 bajnokiján győzött; három pont előnnyel és eggyel kevesebb meccsel várja a derbit, azaz ha nyer, nagy lépést tesz afelé, hogy megakadályozza a Celticet sorozatban harmadik bajnoki címe megszerzésében. Biztosra azért nem mehet, elvégre az elmúlt 11 fordulóban megszerezhető 33 pontból a zöldek is begyűjtöttek 31-et, ráadásul soraikban ott feszít a góllövőlistát 20 találattal vezető Andy McDonald.