Platini, Platini, Platini

Nem sok híja volt, hogy a fran ciák nagy futballtörténete már az 1982-es világbajnokságon elérje csúcspontját. Michel Hidalgo hosszú éveken át építgetett csapata bejutott a spanyolországi vb elődöntőjébe, ám ott hiába vezetett 3–1-re az NSZK ellen a hosszabbításban, végül tizenegyesekkel alulmaradt, és be kellett érnie azzal, hogy résztvevője volt minden idők egyik legpazarabb világbajnoki mérkőzésének.

A saját rendezésű Euro 84en, Hidalgo kapitányi korszakának utolsó állomásán egyértelmű volt a cél: érem, lehetőség szerint minél fényesebb. Mindazonáltal még Jacques Ferran, a tekintélyes France Football vezércikkírója is úgy vélekedett a tornát útjára bocsátó lapszámban: „A francia diadal igazán emlékezetessé tenné e történelmi napokat, de a lényeg mégiscsak az, hogy az európai csúcstalálkozó méltó legyen a rendező országhoz, a torna megálmodóihoz és azokhoz, akik mindig hittek az Európabajnokság létjogosultságában.”

Még a nyolcvanas évek első felében is sokan állították: az Európa-bajnokság lebonyolítási rendje nem jó. Például Hermann Neuberger, a nyugatnémet szövetség befolyásos elnöke – aki 17 éven át vezette a német futballt – azt javasolta, töröljék el a sorozatot lezáró tornát, és ugyanúgy egyenes kieséses rendszerben vívjanak meg a válogatottak, ahogyan a klubok a nagy sikerű BEK-ben, KEK-ben, UEFA-kupában. A kevés gólt hozó és kevés nézőt vonzó 1980-as olaszországi Eb után nem maradt több hibázási lehetőség, ez világos volt, Artemio Franchi, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke sok-sok háttérbeszélgetés és tárgyalás után mégis az újabb nyolcas finálé mellett tette le a voksát. Állítólag a következőket mondta a rendezésre kiszemelt Francia Labdarúgó-szövetség elnökének, Fernand Sastrenak: „Mi, olaszok megszenvedtünk a gyermekbetegségekkel, önök viszont, ha tanulnak a hibáinkból, a sikeres érettségiig is elvezethetik az ifjút.”

Franchi 1983-ban autóbalesetben életét vesztette, így sajnos nem érhette meg a jelessel abszolvált vizsgát. Az UEFA az elődöntő intézményének viszszaállításával csökkentette a gyakorlatilag tét nélküli mecscsek számát, a többi a franciákra maradt. Sastre nagy munkát végezve maga mellé állította az ország politikusait, állami támogatással felújították a stadionokat, az átgondolt jegyértékesítés révén az arénák megteltek, és ami nem kevésbé fontos, a részt vevő válogatottak játéka méltó volt a miliőhöz. Pedig a rajt előtt, látván az angolok, az olaszok és az Eb-ken hagyományosan jól teljesítő szovjetek selejtezőbeli kiesését, „tenorok nélküli operáról” cikkezett a szaksajtó borúlátó része. Ki hitte volna, hogy oly nagyszerűek lesznek a „beugrók”, különösképp a nagy tornákra hosszú idő után visszatérő dánok és portugálok?!

A továbbjutásukat többek között az angolok wembleybeli legyőzésével megalapozó dánok egy ötöst hintettek a jugoszlávoknak, s a Morten Olsent, Frank Arnesent, Preben Elkjaer-Larsent, a tinédzserkorból éppen kinövő Michael Laudrupot felvonultató csapatuk az elődöntőig jutott. Akárcsak a Chalana mozgatta portugál együttes – hol volt már a selejtezőben a szovjetektől elszenvedett 5–0-s zakó… Kitettek magukért a spanyolok is, akik Antonio Maceda 90. percben fejelt góljával elütötték a dobogótól a címvédő, 1972 óta mindig érmes NSZK-t, majd egészen kiválóan játszottak a fináléban is – ahol pechükre Luis Arconada minden idők egyik legnagyobb kapushibájával szertefoszlatta aranyálmaikat. A torna főszereplői – a végkifejlet tagadhatatlanul szerencsés mivolta ellenére – mégiscsak a franciák voltak. Szerencsés mellett kiütéses, sima és hátrányból kiharcolt győzelmük egyaránt akadt – döntetlen vagy vereség véletlenül sem. A nevezetes „carré magique”, a szinte tökéletes középpályásjátékot megtestesítő „mágikus négyszög” minden ellenfél számára leküzdhetetlennek bizonyult. Michel Platini, Luis Fernandez, Alain Giresse és Jean Tigana tudása külön-külön is átlagon felüli volt – összeadódva világszám. A csapatkapitány Platinié önmagában is az.

Egyéni teljesítmény még sohasem határozta meg ennyire egy Európa-bajnokság kimenetelét. Ilyen sok gólt (9) senki más nem szerzett Eb-döntőn. „Platini, Platini, Platini” – két kontinensbajnoki mérkőzés jegyzőkönyvében is ez állt a gólszerzők rovatában. „Platini, Platini, Platini” – olvasható nem meglepő módon a korszak (1983–85) aranylabdásainak névsorában. A France Football Eb-győzelemről tudósító számában 23 fotót áldoztak Michel Platininek. Ezeket látván sok-sok francia kisfiú jutott végleges elhatározásra: labdarúgó lesz belőle. A marseille-i Vélodrome egyik labdaszedője, Zinedine Yazid Zidane is így tett – erre még visszatérünk.