Pazar hajrá, Pool-siker

Szombaton ott hagyták abba (1–1), ahol a múlt szerdán is abbahagyták (1–1), és érdemben szinte ugyanúgy kezdték a keddi visszavágót, ahogyan a múlt heti első mérkőzést, azaz az egymásba gabalyodó két csapat egy héten belüli harmadik összecsapásán az Arsenal szerezte meg a vezetést. Pedig a kedd estének éppenséggel illett volna másképp indulnia, hiszen Rafa Benítez némi meglepetésre egy helyett két vérbeli csatárral küldte pályára csapatát, Fernando Torres mellé Peter Crouchot is a kezdőbe jelölte.

Ehhez képest távolról sem kezdődött hazai rohamokkal az anfieldi mérkőzés, a „vörösök” támadósorának erőssége helyett védelmük megilletődöttségével szembesülhettünk. Az első tíz percben három könnyelmű labdaeladást jegyezhettünk fel a liverpooli 16-os előterében, az első szöglet is a hazai kapu elé tekeredett – nem csoda, hogy hamarosan jött az a bizonyos gól is. A 13. percben Emmanuel Adebayor kapott labdát a 16-os bal oldalán, labdája Reináról kipattant, Xabi Alonso felszabadított, de röviden, így az Arsenal folytathatta az akciót a másik oldalon. Lapos összjáték után Alekszandr Hleb nagyszerűen passzolt az üres területre berobbanó Abou Diabyhoz, aki egy igazítás után jobbal, mintegy nyolc méterről, az ötös jobb sarka közeléből a rövid sarokba bombázott – Reina rosszul zárta a szöget.

Úgy tűnt, az Arsenal nem elégszik meg ennyivel, lendületes támadásaiban megbújni látszott a második gól, egyszer Adebayor alig maradt le egy beadásról a kapu torkában. Ha kellett, az „ágyúsok” a rájuk jellemző pontos passzokkal okosan tartották a labdát, miközben az idegesen játszó Liverpool az első szögletéig is csak a 30. percben jutott el – na de akkor! Steven Gerrard ívelte be jobbról a labdát, középen Sami Hyypiä addig táncolt, amíg Philippe Senderos elveszítette a nyomát, és a magára maradó finn nagyszerű fejest küldött a bal felső sarokba. A semmiből jött gól a várt hatást fejtette ki, a szünetig már inkább a Liverpool irányított, és a második játékrész első jelentős momentuma is a hazaiaké volt; a védők között tornyosuló Crouch finom dekázgatás után 14 méterről lőtt, nem túl erős labdáját Almunia vetődve megfogta. Az 59. percben Hleb maradt üresen egy pillanatra a 16os bal oldalán, de mire lőtt, már megérkezett a blokkoló ember. A mérkőzésnek eme szakaszára már egyébként is ez volt a jellemző; a lendület elillant, a két csapat az óvatosságot tartotta szem előtt – ekkor látszott csak igazán, miféle erődrendszert képes húzni a két középpályássor a védelmek elé.

Vihar előtti csend? Igen! Először az egyik erőd remegett meg. Hosszú előreívelés végén érkezett a labda az Arsenal 16-osának előterébe, Crouch a büntetőterületre csúsztatta, az addig kapura nem veszélyes társa, Fernando Torres levette, megforgatta Senderost, majd a bal felső sarokba lőtt. Az Arsenal kettős cserével élesítette támadójátékát, és Theo Walcott „maradonás” szólója végén a labdát középen megkapó Adebayor egyenlített. De még nem volt vége! Babel tizenegyest harcolt ki Touréval szemben, és Gerrard kíméletlen ítéletvégrehajtónak bizonyult: a felső sarokba lőtt! Az Arsenal megpróbálkozott a lehetetlennel, de nem járt sikerrel, sőt Babel szólóból megadta neki a kegyelemdöfést.