A bajnokság hajrájában újra az Újpest mezében feszíthet Sándor György. A háromszoros válogatott játékost a télen kölcsönadták az angol másodosztályban szereplő Plymouth Argyle-nak, ám ott csak a tartalékegyüttesben szerepelt. A Plymouth már nem juthat fel, és nem is eshet ki a Championshipből, ezért az angolok hazaengedték a középpályást – szerződtetésére azonban opciós joguk van. Mindez azt jelenti, hogy nyáron, a bajnokság végén derül ki, a futballista visszatér-e Angliába.
„Sajnos térdsérülésem nem gyógyult olyan ütemben, ahogy azt vártuk, így csak egy hónapot tudtam edzeni az első csapattal – mondta Sándor György. – A tartalékok között léphettem pályára, és bár ott a színvonal nyilván nem olyan, mint a másodosztályúak bajnokiján, jó iramú meccseket játszanak ott is.”
A labdarúgó elmondta, itthon futballozva sokat olvasott arról, hogy külföldön más körülmények veszik körül a sportágat, a játékosokat – de más olvasni és más tapasztalni…
„Nálunk sokan legyintenek az angol másodosztályra, és sokszor az az érzésem, mi mindenben a hibát keressük – mondta a középpályás. – Ezután nekem a plymouthi csapattársaimmal, Halmosi Péterrel és Tímár Krisztiánnal már az utcán sétálgatni is élmény volt. Ha nem látom, talán én sem hiszem: mintha hollywoodi filmcsillagokat láttak volna a járókelők. Odarohantak hozzájuk, kérlelték őket, hogy csak hadd foghassák meg a kezüket, azt mondták nekik, hogy legendának tekintik őket. Legendának! Autogramot, közös fotót kétpercenként kértek tőlük: nem túlzok, rajonganak értük. Mindezt átélve még én voltam büszke arra, hogy magyar futballista vagyok. Más a közeg, más a kultúra.”
Sándor György a „puha” angol pályákhoz szokva gyorsan megérezte, hogy hazatért: az első újpesti edzésén egy buckán kifordult a bokája. De nem nagy a baj, azaz ha Szentes Lázár vezetőedző is úgy gondolja, a visszatérő labdarúgó már pénteken, a Fehérvár ellen újra lila-fehér szerelésben futballozhat majd.