A Pozsonyban élő Pecze Károly neve nem ismeretlen a magyar labarúgásban, hiszen az 1989–1990-es évadban dolgozott már nálunk, mégpedig Szániel János akkori elnök invitálására a Rába ETO csapatát irányította. Noha közmegelégedésre dolgozott, a győri futballrendszerváltás előbb elsöpörte Szániel Jánost, majd Pecze Károlynak is mennie kellett. Azóta a szakember több országban is megfordult. Dolgozott hazájában a Bajnokok Ligájában is szereplő 1. FC Kosicénél (akkoriban Kassán légióskodott Telek András is), majd Lengyelország, s aztán öt év Törökország következett, ahol bár középcsapatoknál – Genclerbirligi, Rizespor – edzősködött, a munkájával elégedettek voltak. Ezt bizonyítja, hogy a török szövetség javaslatára Pecze Károly is tagja lehetett a 2002es világbajnokságra kiutazó küldöttségnek. Törökország után Görögország következett, jelenleg azonban csapat nélküli az angolul, németül, törökül, szlovákul és magyarul kiválóan beszélő 62 éves edző.
„Szlovákiai magyarként mindig is figyelemmel kísértem az anyaország labdarúgását – mondta érdeklődésünkre Pecze Károly. – Még dunaszerdahelyi edzősködésem idején csábított az ETO, és noha egy ideig ellenálltam, 1989ben mégis elfogadtam Szániel János invitálását. S bár kurtára sikeredett a győri munka, mégis szép emlékeket őrzök a zöldfehérekről, a magyar futballról. Sok helyen megfordultam már pályafutásom során, s noha mostanság is kapok Törökországból ajánlatot, hatvanon túl már nem kívánom magamnak a nagy távolságot, dolgozni viszont szeretnék, így aztán természetesen érdekel a ZTE invitálása. Nem véletlenül jártam Zalaegerszegen, Nagy Ferenc elnök hívott, nézzem meg a REAC elleni mérkőzést, s kérte, tárgyaljunk az esetleges közös munkáról.”
Pecze Károly tehát túl van az első randevún, s úgy tűnik, újabb követi, aztán talán a frigy is megköttetik. Addig azonban még van idő, s úgy tudni, a szlovákiai szakemberre más magyar csapatok is felfigyeltek.
„Mindenképpen Pozsonyhoz közel szeretnék dolgozni, természetesen a vonzáskörzetbe belefér Budapest, Győr és Zalaegerszeg is, hiszen egyik város sincs messze lakhelyemtől – folytatta Pecze Károly. – Érdekel a magyar futball, mert hasonló gondok gyötrik, mint a szlovákot, így aztán a tapasztalatommal, hozzáértésemmel valamit segíthetnék, feltéve, ha egyáltalán szükség van rám. Habár a REAC elleni meccs sok tanulsággal nem szolgált, azért látható, hogy a támadójáték megy a ZTE-nek, a labdaszerzéssel azonban gondok vannak. Hogy miként alakul a sorsom, nem tudom, egy biztos, szabad és nyitott vagyok, fogékony minden ajánlatra.”