Bika hozta a hangulatot

Kiskunmajsa térségében szakad le az ég, ahogy azt a rádió két órával korábban előre jelezte. Jégmogyorók kopognak az autó tetején, de mire beérünk Szegedre, előbújik a nap, a Tisza hídján molinó hirdeti, hogy „Szeged Napja” a mai, borfesztivállal, hídi vásárral.

Ilyen jeles napon nem kaphat ki a Pick-Szeged, vagy ha igen, akkor elmarad a fesztivál…

Odabenn, a csarnokban két órával a kezdés előtt Nagy Lászlóba, a Barcelona és a magyar válogatott szegedi illetőségű átlövőjébe botlunk: „Pénteken értem haza Katalóniából, s lám, mibe csöppentem! Ilyen feszült légkörű döntőre nem számítottam. Ez is mutatja, mekkora a tét – mondja az óriás fejét húzva. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet a fordítás a Szegednek, az esetleges ötödik meccset nagyon nehéz lesz megnyerni Veszprémben.” Majd a logikus kérdésre, hogy nem veri-e be a fejét az ajtófélfába, mosolyogva válaszolja: „Ugyan, rutinos vagyok már. Akkor is behúzom a nyakam, ha öt méter belmagasságú teremben járok…”

Lassan érkeznek az esti előadás szereplői – a bika mindenképpen az, hiszen fontos szerepe van a szegediek kabalaállatának a hangulatkeltésben. (Kéretik a szót ezúttal pozitív értelmében venni!)

Az állat persze maskarába bújt fiatalember, aki a kellőképpen lüke kérdésekre hasonló színvonalon válaszol: „Nincs meleged ebben a cuccban?” „Szerinted?!” „Miért éppen bika a Pick-Szeged kabalaállata?” „Miért, mi legyen? Téliszalámi?!”

Később a hangulatkeltés átvitt értelemben vett változatából is kapunk egy kis ízelítőt, amikor a sajtószobában ismertté válik a tény, hogy a veszprémi Ilyés Ferenccel együtt a szegedi Danijel Andjelkovicsot is eltiltotta a fegyelmi bizottság. „A kezdés előtt bemondatom a hangosbeszélővel, miért nem játszik Andjelkovics. A többiért nem vállalom a felelősséget…” – tárja szét kezét a hír hallatán Pistrui László, a hazaiak főtulajdonosa, sokunknak pedig felrémlik lelki szemeink előtt, milyen az, amikor háromezer fanatikus szurkoló egy emberként megindul a lelátóról a játéktér felé…

Hét óra felé jár, dugig tömve a csarnok, a pálya közepén a gyerekek kifeszítik a megszokott szalagot: „Budapest Bank Liga, Fair Play a kézilabdapályán és a lelátón. Térjünk a lényegre!” Hanem a nézőtéren is ott egy transzparens, némiképp eltérő szöveggel, az ismert televíziós reklámszlogen parafrázisával: „Köszönjük, Sinka Emese, térjünk a lényegre!”

Sinka „Emese”, azaz László, a szövetség megszólított főtitkára – akit a közönség Andjelkovics eltiltása meg egyáltalán a PickSzeged elleni állítólagos kampány mögött sejdít – e pillanatban Bécsben tartózkodik, miközben idehaza ég a ház…

Szerencsére – megint csak – átvitt értelemben.

A Pick-Szeged vezetői virágcsokorral köszöntik néhány játékosukat, a csapat multinacionális jellegének megfelelően a reklámcsíkon magyarul és szerbül is olvasható a felirat: „Köszönjük, fiúk! Zahvaljujemo, momci!”

Három perc és kilenc másodperc telik el a meccsből, simán vezet a Szeged, amikor Marko Vujin, a Veszprém átlövője fetrengve elterül a parketten. Nagynak tűnik a baj, az is, a szünetben megtudjuk, kapott egy hatalmasat a szemöldökére, nem tud már visszatérni. Aztán a második félidő 13. percéig viszonylag békés a légkör, akkor Djurkovicsot kétszer két percre kiállítják a Pérez Carlos elleni durvaságért. Tüntetni kezd a publikum, papírgalacsinok repkednek, de helyreáll a rend.

Azért igazán csak akkor nyugodnak meg a rendfenntartók – s talán a fegyelmi bizottság tagjai is… –, amikor Krivokapics Milorad bebombázza az utolsó hétméterest.

Jobb nem gondolni rá, mi lett volna, ha már kedden bajnokot avatnak.

Szegeden…