Nagyon Nagy Sándor

„Én vagyok a legboldogabb huszonkét éves a világon. Mindent meg akarok nyerni, így jövőre a Stanley-kupát is.”

Ezekkel a szavakkal vette át egyik egyéni díjat a másik után a torontói Elgin Theatre színpadán Alekszandr Ovecskin, az NHL legutóbbi idényének kiemelkedő figurája. Konkrétan négy trófeát – mert az ötödiket, a Valerij Harlamov-díjat, az NHLben játszó legjobb orosz hokisnak járót már június elején, Moszkvában megkapta. A mindössze 22 éves fiatalember az első MVP klubja, a Washington Capitals történetében. S 1996 – a legendás Mario Lemieux – óta ő az első hokis, aki egy idényben túllépte a 60 gólos álomhatárt, és az ugyancsak legendás detroiti kapus, a néhai Terry Sawchuk bravúrja (1951 és 1953 között) óta az első korongozó, aki karrierje első három NHL-idényében rendre bekerült az idény álomcsapatába. Az már úgyszólván elhanyagolható apróság – Alex, azaz „Nagy Sándor” nyilván nem így gondolja –, hogy a világ ez idő szerint legjobbnak tartott hokisa oroszlánrészt vállalt az oroszok 1993 után elért újabb világbajnoki címében – a sportág szülőhazájában, Québec Cityben…

A mama és a papa is sportcsillag volt

Az unalomig ismételt klisé, mármint hogy vérbeli sportcsaládba született, Ovecskin esetében színtiszta igazság. A mama, Tatjana Ovecskina (57) – leánykori nevén Kabajeva – minden idők egyik legjobb szovjetorosz kosárlabdázója, a montreali és a moszkvai olimpia bajnoka, egyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok. Sőt a Szport-Ekszpressz szavazásán elsöprő fölénnyel megválasztották minden idők legjobb szovjet-orosz játékmesterének a sportágban. Nos, a zseniális édesanya egész pályafutását a Dinamo Moszkvánál töltötte, visszavonulása után hamarosan a klub elnöke lett – ma is az

–, s ezzel párhuzamosan fiacskája ügynöke!

S a papa? Mihail Ovecskin profi futballista volt, ha ilyesmi egyáltalán létezhetett a jobblétre szenderült Szovjetunióban.

A családi legendárium része még Szergej, Alekszandr bátyja, aki annak idején levitte hokizni a kis Szását. Nos, ezen a ponton tragikusra fordul a történet, mert Szerjózsa később motorbalesetben meghalt…

Alekszandr pályafutásáról már mindent leírtak, így közismert, hogy ő volt a 2004-es NHL-draft egyes számú kiválasztottja – Jevgenyij Malkin a kettes… –, de a lockout miatt csak 2005 októberében mutatkozhatott be. Azóta nincs nála jobb hokis a világon – bár ezzel a kijelentéssel alighanem vitatkoznak a Sidney Crosby-hívők –, a számok azonban nem hazudnak: ebben a három idényben senki sem ütött több gólt (163) és szerzett több pontot (310) Szásánál.

Legenda a kialkudott 124 millió dollárról

Ovecskin nemcsak a legjobb, hanem a legjobban fizetett hokis is a világon. Hogy ezt most leírhatjuk, azt ügynökének – tudjuk: édesanyjának – és a tárgyalásokban ugyancsak kulcsszerepet játszó édesapjának, Mihailnak köszönheti.

Az előzményekről annyit: Ovecskin 2006. november 15-én kirúgta ügynökét, Don Meehant, akivel öt évig dolgozott együtt. (Logikus kérdés: ugyan mi szüksége van egy olyan kaliberű hokisnak, mint Ovecskin, ügynökre?!) Szerepkörét a mama, Tatjana vette át, így legalább a családban maradt a pénz. És láss csodát: az állítólag műveletlen, a szakmában járatlan édesanya a hokitörténelem legnagyobb összegű megállapodását alkudta ki Ted Leonsisnál, a Capitals tulajdonosánál!

Az első három idényre szóló, évi 3.8 millió dolláros újoncszerződés a 2007–2008-as idény végén járt le. A hosszabbításról már tavaly ősszel megkezdődtek a tárgyalások, és amikor Sidney Crosbyval öt további évre szóló, 43.5 milliós (évi 8.7 millió) szerződést kötött a Penguins, Leonsis is előállt egy hasonló, bár valamivel gyengébb (6 évre 45 millió) ajánlattal. Ezt sértésnek vette az Ovecskin-klán, mire Leonsis elkezdett feljebb araszolni. Január tizedikén már hat évre 54 milliónál tartott a tulaj, amire – lévén szó évi kilencmillióról –, már rábólintottak Ovecskinék. Két nappal később azonban Leonsis gondolt egy merészet, és azt mondta: „Tegyünk hozzá még hatvanmilliót és hat évet! Legyen tizenkét évre száztizennégy millió!” Ovecskin mama ekkor már vérszemet kapott, ráérzett, hogy még egyet csavarhat a srófon, és kivágta az adu ászt: „Miért ne legyen plusz hét év, évi tízmillióval számolva?! Tizenhárom év múlva Szása harmincöt éves lesz, és akár vissza is vonulhat.”

Leonsis a mama kezébe csapott, így köttetett meg a tizenhárom évre szóló, 124 millió dolláros „deal”… Amit a klubtulajdonos a következő megjegyzéssel kommentált „örök időkre” bebiztosított játékosának: „Alex, most legalább lesz pénzed arra, hogy pótold a hiányzó metszőfogadat…”

Internetes szerelem a moszkvai „kémmel”

Szása barátunk február 8-a óta boldog párkapcsolatban él. Tudniillik akkor találkozott először „élőben” barátnőjével, Kátyával, hivatalosan Jekatyerinával. Igaz, akkor már fél éve „jártak”, de csak virtuálisan…

Hogy ez miként lehetséges? Úgy, hogy tavaly nyáron futottak össze az orosz iwiwen, az „Odnoklasznyiki” elnevezésű közösségi portálon. Kátya hónapokon keresztül azt hitte, levelezőpartnere csak Ovecskinnek adja ki magát, mígnem egyszer a hokis azt mondta: jó, rendben van, ha nem hiszel nekem, olvasd el a következő interjúmat a Szovjetszkij Szportban! És a cikk az alábbi, az olvasók számára érthetetlen mondattal zárult:

„Végül sokszor csókolom SPY-t!”

SPY, azaz angolul kém volt Kátya internetes kódneve…

A moszkvai tanárképző főiskola végzős hallgatója rögvest kiutazott Washingtonba – ez volt február 8-án –, s azóta lángol a szerelem, hiányzó metszőfog ide vagy oda…

Százhuszonnégymillió dollár, megannyi siker, világbajnoki cím az orosz válogatottal, csodaszép barátnő – mi kell még a tökéletes boldogsághoz?

Szása válasza tömör: „A Stanley-kupa!”