Bedák Pár érett bokszoló lett, és már nem az esélyekkel foglalkozik

A hét eleje a jól megérdemelt pihenésé volt az imponáló fölénnyel megnyert lengyelországi Európai Unió-bajnokság után. Bedák Pálnak ez már a második aranyérme az Európai Unió legjobb ökölvívóinak seregszemléjén, s a győzelem értékét növeli, hogy két olimpiai kvótás bokszoló, a lengyel Lukasz Maszczyk és az ír Paddy Barnes tanulhatta meg, milyen kemény a magyar világklasszis ökle.

Nem akarjuk elkiabálni, de nagyon úgy fest, minden menetrend szerint halad a felkészülés során, a finomhangolás utolsó hónapjában csúcsformába kerülhet az utóbbi évek legjobb magyar amatőr bunyósa.

„Jó érzés, hogy meg tudtam védeni a címemet Cetniewóban. A két olimpikon elleni győzelemmel fel tudtam mérni, hol tartok a felkészülésben, és annak is örültem, hogy egy héten át gond nélkül hoztam a súlyomat, a döntő előtt például mindössze negyven dekát kellett fogyasztanom, ami – én ezt igazán tudom – szinte semmi. Mindkét mérkőzésemen be tudtam mutatni azt, amit Szántó Öcsi bácsi kért tőlem, s ez is jó érzéssel tölt el. Az erőnlétemen ugyan még akad javítanivaló, de hiszem, hogy a pekingi elutazásig hátralévő idő elég lesz a csúcsformába kerülésre. Sok futás és hosszú kesztyűzések: ez a jó kondi receptje” – magyarázta a világbajnoki ezüstérmes.

Aki ismeri Bedák Pált, tudja, hogy ő mindig, minden versenyen a végső győzelemért lép szorítóba. Éppen ezért nem kerülhető meg a kérdés: megverhető-e, és ha igen, milyen taktikával a kétszeres világbajnok kínai Cou Si-ming és az Európa-bajnok orosz David Ajrapetjan?

„Öcsi bácsi arra készít fel, hogy ne kelljen a sorsolással foglalkoznom, hanem bárki is az ellenfelem, eséllyel léphessek ellene a ringbe. A kínai ökölvívóval három éve, a mienjangi vébédöntő óta nem találkoztam. Úgy gondolom, ha magamra tudom csalni, akkor a másodszándékú támadásokkal legyőzhetem. Az orosz bokszolót a folyamatos bunyóval hozhatom zavarba, a kombinációkkal, azzal, hogy állandóan nyomás alatt tartom.”

Az athéni olimpián még meg kellett fizetnie „Pimpának” a tanulópénzt, de ma már érett, tapasztalt ökölvívó. „Szinte gyerekfejjel, nem egészen tizenkilenc évesen utaztam ki az olimpiára, talán önmagammal szemben is túlzott elvárásokat támasztottam. Azóta jóval tudatosabb lettem, úgy érzem, tudom, mit akarok a szorítóban. Meg is mondom, hogy mit: teljessé tenni éremgyűjteményem. Minden korosztályban szereztem már érmeket, többnyire aranyat, a felnőttek között van vébéezüstöm és Eb-bronzom, igazából már csak az olimpiai medália hiányzik. Úgy akarok beállni az Universum Box-Promotionhöz – ahová már előszerződés köt –, hogy nincs foghíj az eredménylistámon.”

Egy időben állandó gondot okozott Bedáknak a 48 kilós súlyhatár elérése, de mára mintha fegyelmezettebben étkezne, s Cetniewóban is simán mérlegelt. „Még az athéni olimpia után megígértem magamnak, hogy nem hagyom elszaladni a súlyomat. Önmagamnak tartozom annyival, hogy tartsam a szavamat.”

Mi ez, ha nem a profizmus ismérve? Ami az amatőrök táborában is szükséges tulajdonság.

Szántó Imre, Bedák mestere nem a fantáziálás híve, szereti a tényekre alapozni prognózisát. „Az olimpiáról haza is kell jönni, s akkor az ember kénytelen szembesülni korábbi jóslataival, ezért mondom azt szerényen, hogy Pali pontszerzésre esélyes. A boksz szakadatlan tanulás és gyakorlás, keményen ki kell használni a felkészülés minden percét, s Bedáknak úgy kell szorítóba lépnie Pekingben, hogy senki ellen se legyen esélytelen. Az ilyen szólamokban – mint a pozitív kisugárzás, meg hogy mentálisan rendben kell lenni – nem hiszek, egy olimpián csak az elvégzett munka adhat jogos önbizalmat. Ami tény: Pimpa súlycsoportjában a legjobbak közé tartozik, az elmúlt időszakban lengyel, ír, üzbég, mongol, kazah, marokkói ellenfelét legyőzte, az orosz Ajrapetjantól viszont háromszor – az Európa-bajnokságon, a vébén és a pescarai olimpiai selejtezőn – kikapott, miként a kínai világbajnoktól is Mienjangban. Mára megszerezte a kellő rutint, négy éve még juniorként bokszolt Athénban, nem csoda, hogy megbénította a felelősség. Talán az volt a baj, hogy ő is elhitte, reális lehetősége van a jó szereplésre… Nem az esélyekkel kell foglalkozni, hanem bokszolni kell. Szerencsére kezd harmonikus lenni a mozgása, rendezett a bunyója, most már, huszonharmadik születésnapja felé közeledve igazi ökölvívónak számít. Ismétlem, arra készítem fel, hogy Cou Si-minget és Ajrapetjant is legyőzze, hogy ez sikerül-e neki, azt nem tudom megmondani. De ha mindent kiad magából, akkor az eredménytől függetlenül emelt fővel jöhetünk haza.”