Legutóbbi nyolc versenyéről éremmel tért haza a tatabányai dzsúdós

Kevesebb mint egy hónappal az olimpia előtt a Sportkórházban találkozunk Csernoviczki Évával. Erre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy biztató. Mint azt Évi édesapjától és egyben edzőjétől, Csernoviczki Csabától megtudjuk, a 48 kilós versenyző a hüvelykujját fájlalja, az ujjpercéből törött le egy darab. Amíg a röntgenvizsgálaton áteső lányára várunk, a megoldási lehetőségekről beszélünk. Egyértelmű, műtétről szó sem lehet, így Hidas Péter doktorra vár(t) a feladat, hogy kifundálja, miként lehet Pekingig meggyógyítani, összedrótozni Csernoviczkit.

„A múlt heti, castelldefelsi edzőtáborban küzdelem közben sérültem meg – idézi fel a történteket Csernoviczki Éva. – Nem gondoltam, hogy annyira súlyos, de kiderült, a bal hüvelykujjam ujjpercéből letörött egy darab. Ha ráfognak, fáj, márpedig ez a fogásbontásoknál igen gyakori. Hidas Péter rögzítette az ujjamat, pihentetni kell, és a letörött rész majd visszamegy a helyére. Emellett két hét pihenőt javasolt, persze ennyit most nem lehet kihagyni. Műanyag rögzítő sínt is kaptam, ebben edzeni is tudok, csak a versenyre kell majd levennem.”

Fájós ujja ellenére Csernoviczki Éva Braunschweigből is éremmel tért haza (harmadik lett) – akárcsak az azt megelőző hét versenyéről. A remek sorozatot kisebb kudarc előzte meg. Már ha egy világbajnoki hetedik helyet annak lehet nevezni. Rossz érzés inkább amiatt lehetett a magyar dzsudokában, hogy már csak egy meccset kellett volna nyernie a kvótaszerzéshez a tavalyi Rio de Janeiró-i vb-n, azonban a francia Frédérique Jossinet jobbnak bizonyult nála. A vereség nem szegte kedvét, sőt előrevetítette, hogy Csernoviczki felveszi a versenyt a súlycsoport legjobbjaival.

Mit sem törődve az utazás fáradalmaival, az időzónákkal, a 21 éves versenyző a vb után egy héttel már megnyerte a tallinni Világkupa-viadalt – ez volt az első Vk-aranya felnőttként. Ugyancsak 2007-ben a rotterdami Szuper-A és a minszki „normál” Vk-versenyen lett ezüstérmes, majd ugyancsak a dobogó második fokára állhatott fel a salzburgi U23-as Európa-bajnokságon. Idei szófiai sikere után a szakemberek már rendkívül elismerően beszéltek róla, több külföldi edző előre gratulált az akkor még nem biztos, de valószínűnek tűnő kvótához. Az aranyat ezúttal három harmadik hely követte, azaz Csernoviczki zsinórban nyolc versenyen szerzett érmet.

„Érthetően most már azt szeretném, hogy ne szakadjon meg a sorozat – utalt az áhított olimpiai éremre. – Ha Peking után lenne vége, az már nem lenne olyan nagy baj. A folyamatos jó teljesítményhez mentálisan is rendben kell lenni. Mindig úgy gondolkozom, hogy nem akarok egymeccses lenni, de például Braunschweigben már azt éreztem, hogy érmet szeretnék nyerni. Pedig tudtam, hogy ezen a versenyen nem számít az eredmény, mégis dobogóra akartam állni. A súlycsoportban fizikailag a legerősebbek közé tartozom, de emellett gondolkodásban is a topon kell lenni. Fejlődni mindig lehet: taktikailag, fizikailag és a koncentráció terén egyaránt.”

Nem lehet egyszerű még erősebbé válni, hiszen csak sok edzéssel erősödhet az ember, ám eközben nagy valószínűséggel a súlya is gyarapodik – márpedig a 48 kilós felső határt be kell tartani. Ezért Csernoviczki Csaba szerint meg kell találni azokat a gyakorlatokat, amelyek úgy fejlesztik az erőt, hogy közben nem növekszik a versenyző súlya. Évitől megtudtuk, felvetődött már benne a későbbi súlycsoportváltás lehetősége, de az 52 kilóban versenyzők 56 körül mozognak a mindennapokban, míg ő akkor volt 52, amikor nagyon elengedte magát – így valószínűleg marad a legkisebbek között.

Most azonban nem foglalkozik ezzel – már minden gondolata a játékok körül forog.

„Érdekes, a kvalifikációs időszak alatt kevesebbet gondoltam az olimpiára. Mióta elkezdődött a közvetlen pekingi felkészülés, mindennap eszembe jut, de próbálok mással is foglalkozni” – mondja Csernoviczki.

Például az ellenfelekkel, akik közül csak a kínai, japán, román, francia négyest nem sikerült még legyőznie, azonban az ő fölényük sem olyan egyértelmű.

„A japán Tani Tamura Riokót nagyon rejtegetik, vele nem is találkoztam a táborokban – kezdi az ellenféllajstromot. – A kínaiak sem utaznak túl sokat, viszont amikor együtt táboroztunk, nem engedték, hogy küzdjek a versenyzőjükkel. Mindkettőjükről van videónk, tehát ki tudjuk őket elemezni. Frédérique Jossinet-val az Európa-bajnokság óta nem meccseltem, a táborokban többször is felkértem, ám ő rendre nemet mondott, és Alina Dumitruval sem dzsúdóztam.”

Ez azért jó jel. A gyengébbek tisztelik, érezhetően minden küzdelem során bizonyítani akarnak ellene, míg a (most még) jobbak is tudják, kemény ellenféllel állnak szemben, aki veszélyes lehet rájuk.

„Életem első olimpiáján a pontszerzéssel már elégedett lennék – tekint előre Pekingre. – Sok függ attól, milyen lábbal kelek fel, de a sorsolás is meghatározó lesz, mert például a riói világbajnokságon szinte minden esélyes egy ágra került. Akkor Hadfi Dániel bronzérme megadta az alaphangot, most viszont én leszek az első tatamira lépő. Ha minden jól alakul, az éremszerzés sikerülhet, és adott esetben a bronznak jobban örülnék, mert akkor nem vereséggel, elveszített döntővel búcsúzom a versenytől, hanem győztes mérkőzéssel a hátam mögött. A tavalyi három második helyemmel kapcsolatban most is azt gondolom, hogy nem tudok annyira örülni az ezüstéremnek. A vereség miatt.”