A hangjából ítélve felébresztettem. Elnézést!A hangjából ítélve felébresztettem. Elnézést!
Ó, nem zavar, már ébren voltam, bár még tart a csendespihenő, a szobatársam éppenséggel alszik.
Ennyire fárasztó volt a péntek délelőtt?
Nem a délelőtt volt fárasztó, hanem úgy általában a felkészülés, aminek most tartunk a kellős közepén. Vasárnap megyünk vissza Hoffenheimbe, merthogy jelenleg az ausztriai Leogangban vagyunk, ott, ahol az orosz válogatott készült az Európa-bajnokságra. Azon a pályán edzünk, amelyet külön az orosz együttes számára építettek még a kontinensviadal előtt, és mi is játszottunk már edzőmeccseket itt. A héten például az angol élvonalban szereplő Blackburnnel csaptunk össze, és simán, három egyre nyertünk. Az angoloknak még helyzetük sem volt.
Egy azért lehetett…
Helyzetecske volt csak, szöglet után lecsorgó labdát értékesített az ellenfél. Tényleg jól játszottunk, pedig még csak most kezd frissülni a csapat a hosszú és fárasztó terheléses időszak, az erőfejlesztés után.
Ezek szerint megint valami csoda van készülőben? Elvégre az elmúlt két idényben kétszer léptek feljebb: a harmadik vonalból eljutva a Bundesligáig.
Szerintem nem csoda, hogy feljutottunk. Két éve éppen azért igazoltam ide, mert láttam perspektívát a csapatban, meg aztán tulajdonosunk, a dúsgazdag Dietmar Hopp révén finoman szólva is biztosított az anyagi háttér, nem beszélve nagyszerű edzőnkről, Ralf Rangnickról, aki két éve irányítja együttesünket. Ebből akár azt is leszűrhetnénk, hogy ő, illetve én kellettem ahhoz, hogy a Bundesligába jusson a Hoffenheim, nem igaz?
Tombol a futball-láz Hoffenheimben?
Ez csak természetes. Habár az új stadionunk vélhetően csak jövőre készül el – merthogy a mostani, hatezer-nyolcszáz férőhelyestől el kellett búcsúznunk –, és ezért az ötven kilométerre lévő Mannheimben játsszuk majd a meccseinket, a hoffenheimi embereket megfertőzte a futball, immár tizenháromezer bérletesünk van, háromszor annyi, mint két éve.
Többes szám egyes személyt használ, ezek szerint marad a Hoffenheimnél.
Valószínűleg.
Nocsak! Áhítattal beszél klubjáról, és lehet, hogy mégis vált?
Kérem, ne feszegessük ezt a témát, augusztus harmincegyedikéig bármi megtörténhet. Maradjunk annyiban, hogy minden bizonnyal a Hoffenheimnél maradok, és kitöltöm a szerződésemből még hátralévő egy évet. Félreértés ne essék, szeretem a csapatot, szeretek itt lenni, és áldom a sorsot, hogy két éve ide szerződtem, de úgy vélem, ha szakmailag és anyagilag is jól járnék egy esetleges váltással, akkor belevágok. Huszonkilenc éves vagyok, fiatalabb nem leszek, gondolnom kell a jövőre.
A Hoffenheimnek van jövője, ezt a közelmúltja is bizonyítja.
Igen, de nyilván innen is van feljebb. Abban a korban vagyok, amikor még egy utolsó kihívás belefér a futballista életébe. Én vállalnám.
Az augusztus tizenhatodikán kezdődő kaland, a Hoffenheim első Bundesliga-szereplése nem kihívás?
De az, a klub történetének legnagyobb kihívása. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem a feljutást eredményező kétéves menetelésnek, és arra is rendkívül büszke leszek, ha benn maradunk Európa egyik legerősebb bajnokságában. Vélhetően a tabella második felében kell majd harcolnunk, de hiszem, hogy csapatunk képes az újabb bravúrra.
Látja, most is többes számban beszél.
Mert Lőw Zsolt jelenleg a Hoffenheim futballistája.