Athén aranyérmesei Pekingben is bizonyítanák, hogy verhetetlenek

Máig felejthetetlen a kép… Athén, olimpia, női kajak párosok döntője. A hajóban két szőke lány: Kovács Katalin és Janics Natasa. Mögöttük fájó és örömteli pillanatok (ki melyik oldalon élte át), előttük közös álmok, alig több mint másfél percnyi ütközet…

És… remek a németek rajtja, ám kapaszkodik, „tapad” a magyar hajó, amely kétszázötven méter után szinte állva hagyja Birgit Fischeréket. A két magyar lány hatalmas elánnal, óriási győzni akarással menetel az olimpiai cím felé. Közel s távol senki. Senki!

Csak a cél, amelyen győztesként halad át egységük. Kovács előreborul a hajóban, Janics hátulról fröcsköli: „Megvan, Kati!” Igen! Megvan! Megszületett az álompáros.

2005 és 2006. A nagy menetelés évei. A Kovács, Janics páros fergeteges, szenzációs, utolérhetetlen. Minden távon, minden világversenyen. Jó érzés visszalapozni az újságokat, újra átböngészni a híreket, újra átélni a nagy diadalokat.

Aztán Janics Natasának a szegedi világbajnokság sikere utáni félmondatán megakad a tekintet.

„Győzelemkor mindig sok barátja van az embernek, de nem ez a mérvadó. Élete mélypontján tapasztalja meg az ember, kire számíthat.”

Az élet mélypontja nem is sokat váratott magára: 2007-ben Janics egy edzésen összevitatkozott edzőjével, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, amelynek szakítás lett a vége. Ez a válás azt is eredményezte, hogy felbomlott a világverő páros. Kovács kényszerűségből csak egyesben és a négyes tagjaként járta sikeresen tovább az útját, míg a történtek után érthetően sokáig indiszponált Janicsnak a válogatók után maradt a 200 egyes világ- és Európa-bajnoki címe…

Ennyi? Így kell ennek lenni? Így múlik el a „világ dicsősége”? A válaszra egészen 2008 tavaszáig kellett várni. A történet ezerszer „lerágott”, ám a lényeg: egyeztetések, viták, csaták, szópárbajok után az idén tavasszal Szolnokon ismét vízre bocsátotta hajóját a Kovács, Janics páros.

„Élete mélypontján tapasztalja meg az ember, hogy kire számíthat” – mondta két évvel korábban Janics, aki mellé a szövetség közbenjárásának köszönhetően letette voksát Kovács Katalin. S nem nosztalgikusan, a közösen megélt csaták emléke miatt, nem pusztán baráti alapon, hanem a sikeres jövő érdekében.

„Sosem voltam híve annak, hogy baráti érzések alapján álljon össze az egység. Sosem preferáltam mint társat csak azért valakit, mert jóban voltam vele. A sportban mindig az eredményesség az elsőrendű szempont a számomra, ezt vallottam akkor is, amikor azért küzdöttem, hogy Natasával ismét egy hajóba ülhessek” – mondta Kovács Katalin, aki ugyanakkor elismeri: az Athén előtti feszültség már a múlté, az egykori ellentétek már réges-régen elsimultak közöttük.

Igazi, megbízható társai lettek egymásnak a hajóban. Mondhatjuk azt is, az elmúlt egy esztendő szópárbajai során, a profizmus jegyében állt ki Kovács Katalin Janics Natasa mellett. Ám ez a kiállás, no és az azt követő feszültségek idővel odáig vezettek, hogy Kovács elhagyta edzőjét, Fábiánné Rozsnyói Katalint, s korábbi csoportját. Tette mindezt annak érdekében, hogy nyugodt körülmények között, Sári Nándor irányításával immáron párosban is megfelelő szakmai felügyelet mellett készülhessen fel a válogatókra, s azt követően a pekingi olimpiára.

S itt ki is tennénk a pontot. Ennyit a múltról, jöjjön a jelen s a jövő, amely a páros számára akár olyan fényes is lehet, mint 2004, 2005 és 2006 volt.

„Tudom, hogy képesek vagyunk a jó eredményre – magyarázta Kovács. – Már az első pillanatban éreztem. Akkor, amikor durván kétéves kihagyás után Szolnokon vízre tettük a hajónkat. Ismerős volt az érzés, ismerősek voltak a mozdulatok. Pontosan erre volt szükségem, és az sem szegte kedvemet, hogy kikaptunk a szegedi Világkupán. Ennyi kihagyás után, néhány közös edzést követően érthetően nem az volt életünk versenye.”

Hogy Pekingben az következik? A lányok hisznek benne, hogy igen. Mi másért forszírozták volna, hogy ismét együtt küzdjenek?!

Az elmúlt hetek edzéseredményei pedig azt bizonyítják, jó úton haladnak, az idény elején a harmadik számú egyes versenyzőnek számító Janics Natasa rengeteget erősödött, amire szükség is volt, hiszen annak idején Athénban két bombaformában lévő versenyző repítette a célba a magyar hajót.

„Elmúlt négy esztendő, de igazából nem sok változott, már ami a párossal kapcsolatos érzéseimet illeti. Soha senkivel nem passzoltam annyira, mint Katival, úgy érzem, tökéletesen kiegészítjük egymást, összeillik a stílusunk a hajóban. Tény, hogy fizikailag erősödnöm kellett, de Sári Nándor edzésmunkájának köszönhetően visszanyertem régi önmagamat. Éppen most volt egy felmérés, amely alapján kiderült, én vagyok a legizmosabb a csoportban, ám ennek én nem az állóképességben, hanem a gyorsaságban veszem a hasznát” – nevetett önfeledten Janics Natasa.

Végre önfeledten. Hiszen néhány hónappal ezelőtt még az is a levegőben lógott, hogy kétszeres olimpiai bajnokként egyáltalán nem jut ki a pekingi olimpiára.

„A lelkem mélyén nem féltem, bíztam benne, hogy meglesz a munkám gyümölcse – emlékezett vissza Janics. – És abban is biztos voltam, hogy Kati a két szép szememért nem tart ki mellettem, jól kell mennem ahhoz, hogy legyen esélye a párosunknak.”

A válogatók eredményei megadták a választ a páros létjogosultságára, s a kétszeres olimpiai bajnok nem tűnt el a süllyesztőben. Sőt jelenleg nagyon élvezi a munkát a lányokkal, feldobja a tét, és főként az a látványos fejlődés, amelyen keresztülmegy ő és a csoportja.

„Most éppen szárnyalok, hiszen fél órával ezelőtt olyan időt mentünk Katival, mint az athéni olimpián – lelkendezett Janics. – Úgy érzem, minden összeállt, és ez nagyon bizakodóvá tesz bennünket. Túljutottunk egy nehéz időszakon, amely össze is kovácsolta a csapatunkat, szóval csak azt tudom üzenni a német lányoknak innen, hogy reszkessenek!”

A lányok keze még nem remeg. Ahogy mondják, biztosan eljön ez a pillanat is, de még egészen más dolgok: a forma időzítése és a technikai csiszolása köti le a figyelmüket. Két és fél hét múlva utazás, és a számukra valós (augusztus 18-án kezdik meg a küzdelmeket a kajak-kenusok) pekingi rajtig is szeretnék a lehető legjobb körülmények között eltölteni ezt az időszakot.

„Sokan faggatnak minket, miként viseljük az esélyesség terhét, miként birkózunk meg az olimpiai lázzal – mondja Kovács Katalin. – Egyelőre még nem foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, bőven ráérünk majd Pekingben vagy az előfutamok napján ezekkel a gondolatokkal foglalkozni.”

Kovács Katalin és Janics Natasa. Az életben tűz és víz a két lány, ám a hajóban hihetetlen erővé kapcsolják össze az „elemeket”. Athén bajnokaira Pekingben újabb nagy csata vár.