A francia Fabrice Jeannet elleni, elődöntőbeli vereség annyira megviselte Boczkó Gábort, hogy utána a bronzmeccset is elbukta a spanyol José Luis Abajo ellen a „hirtelen halálban”.
Kulcsár Győző szövetségi kapitány a tőle megszokott joviális hangnemben, Boczkónál lényegesen nyugodtabban értékelte a látottakat.„Csalódott vagyok, mert éremre számítottam, de ne felejtsük el, hogy 1996, Imre Géza atlantai bronzérme óta olimpián párbajtőr egyéniben nem voltunk a legjobb négy között. Szóval, nem tragédia ez a negyedik hely, csak éppen jobb lett volna egy harmadik… Nehéz nap volt, speciális verseny, hiszen a látszólag könnyedén menetelő Boczkónak is a sydneyi egyéni olimpiai bajnokot, az olasz Rotát kellett megvernie az első körben, majd a világranglista éllovasát, a venezuelai Fernándezt. Abajót egyébként tízből kilencszer felül szokta múlni – most lett volna a legfontosabb, de nem sikerült.Amúgy nincs Gáborral semmi baj, példamutatóan dolgozik, majdnem mindent alárendel a vívásnak… Sajnos, a Jeannet elleni vereségét nem volt képes feldolgozni, arra ment rá a bronzcsörtéje. A napról általában annyit, hogy Krisztián, az unokaöcsém tényleg gyengén vívott, s Imre Gézáról sem mondhatok sokkal jobbakat. Sajnos, valahogy mindent túlbonyolítunk mi, magyarok, akkor is bele akarunk tenni még egy matyóhímzést, amikor a sima, egyenes támadás célravezetőbb lenne. Ahogyan például Jeannet vívott…”