Élete legemlékezetesebb éve volt

Meglepte a hír, hogy önt választották az év autóversenyzőjének? Meglepte a hír, hogy önt választották az év autóversenyzőjének?

A szövetség elnöke, Szamos Miklós hívott fel először, hogy gratuláljon. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől.

Pedig sokat tett érte. Elég, ha csak azt említjük, hogy az idei naptárában szereplő versenyek száma meghaladta a sokéves átlagot. Már-már teljesíthetetlennek tűnt a program.

A Dakar törlése miatt tűztünk ki ilyen célokat, s ha sokat gondolkodom rajta, valószínűleg bele sem fogok. Így hát nem gondolkodtam, csak tettem a dolgomat.

Ha számvetést kellene készítenie, hogyan foglalná össze az idei szezont?

Életem legemlékezetesebb és legnehezebb éve volt – mindenféle szempontból. Negyvenhat éves vagyok, és most kellett számvetést készítenem, mert az esztendő során egy ponton túl a fent és a lent fogalmát már nem is próbáltam értelmezni. Tizenhét éves voltam, amikor megtanított autót vezetni az édesanyám, és az idén elment... Amikor megtudtam, hogy nagy a baj, éppen versenyben voltam a Közép-Európa-ralin. Azután nem sokkal az anyukám elment... Ha valamit igazán sajnálok, az az, hogy nem tudom elmondani neki: beérett a munkánk gyümölcse az autóversenyzésben.

Az idén azt is megtapasztalta – pedig néhány éve még mennyire távoli cél volt –, hogy milyen érzés közvetlenül a gyári pilóták mögött végezni. Mi a sikere titka?

Hiszek benne, hogy a z autósport csapatsport, és tőlünk az utóbbi években nem távozott senki, úgyhogy összekovácsolódtunk. Szavak nélkül is értjük egymást. Darázsi Gabival pedig már-már művészi harmónia van közöttünk az autóban, már a másik gesztusaiból tudjuk, mire gondol... Tavaly év végén, amikor megépítették az új autónkat, még nem tudtuk, felnőttünk-e a feladathoz. Aztán azzal szembesültünk, hogy az álmunk valóra vált, és már a gyári srácokat sem lepte meg, hogy ott állunk velük a rajton, és ez nagyon jó érzés volt.

Melyik volt az idény legemlékezetesebb pillanata?

Nem is tudom, sok ilyen akadt, de az egyik legjobb talán az, amikor megszereztük a magyar bajnoki címet. Az elmúlt években is voltak jó eredményeink, nemcsak itthon, külföldön is, de valahogy úgy alakult, hogy nem mentünk teljes szezont itthon. Az idén ezt a célt tűztük ki, no meg azt, hogy a lehető legjobban szerepeljünk. Azután amikor a Hungarian Baján célba értünk az utolsó gyorsaságin, ami még beleszámított a magyar értékelésbe, és már biztos volt, hogy miénk a bajnoki cím, elképesztő érzés lett úrrá rajtam. A nemzetközi megméretésből még hátravolt két szakasz, és azokon minden addiginál felszabadultabban autóztam. Bevallom, kissé kockázatos volt. Gabi meg is kérdezte a célban, hogy ennek mi értelme volt? Mondtam, semmi, de végre egyszer taktika nélkül autózhattunk. Csodálatos, felszabadult délelőtt volt.

Palik László magyar bajnok. Mit jelent ez önnek?

Ízlelgetem a szavakat, ahányszor csak kimondom őket – és a mai napig melegséggel tölt el, ha ezt hallom. A vitrinemben előkelő helyet foglal majd el ez a kupa, mint ahogy az év autóversenyzőjének járó serleg is, mert arra nem számítottam. Hogy a szakma is elismert. Még nem volt időm feldolgozni, de élvezem a helyzetet.