Szégyen

Attól most tekintsünk el, hogy miután pénteken megjelent a hírekben, Erwin Koeman szövetségi kapitány „kisebb sérülés” miatt nem számolhat Hajnal Tamás belfasti szerepeltetésével, szombaton Hajnal Tamás szerzett egy gólt, és adott mellé három gólpasszt.

Ne menjünk bele, mi lehet ez a kisebb sérülés, és hogy egészségesen mikor láthatunk tőle hasonlót (de nem is: elég lenne csak a töredéke, mondjuk hogy adjon egy gólpasszt) címeres mezben, tétmérkőzésen – együtt örülünk az irányítóval, hogy ennyire szárnyal.

Hogyan játszott volna, ha nem fáj semmije?! Ám ha jobban belegondolok, nem az az érdekes, hogy a picurkát sérült Hajnal Tamás pályára lépett Dortmundban, hanem az, hogy Edouard Ndjodo stoplisa hasította a győri gyepet.

Biztosan tudják, ő az a légiós, aki egy hétközi edzésen úgy felkapta a vizet, hogy belefejelt csapattársa, László András arcába – orrcsonttörés volt a diagnózis. Kiderült, nem volt rasszista előzménye az esetnek, bár a védő „anyázott”.

Csúnya dolog. Miképp orrot törni is. Aligha kétséges: a világ legtöbb táján, legtöbb munkahelyén ezért azonnali kirúgás járt volna. Mit gondol, ön maradhatna a helyén, ha kollégájával való nézeteltérésének csonttörés a vége? Persze ki rúgta volna ki? Nemes Ferenc klubelnök (MLSZ-alelnök…) már-már eltávolította Détári Lajos edzőt, el is engedte egy gálára a győri bajnokival egy időben, aztán mégsem rúgta ki.

Az edző vagy az őt helyettesítő Keszei Ferenc meg nem érezte, hogy ezzel a bólintással Edouard Ndjodo érdemtelenné vált volna a siófoki mez viselésére – pedig a csatárnak ezután a magyar futballban sincs helye. A futballista győri szerepeltetése azt sugallja: nem létezik rend, morális szabály a balatoniaknál, ahol ilyen megtörténhet, ott bármi előfordulhat, a kapus is ütheti a szélsőt, az orvos is felpofozhatja a gyúrót, a portás a takarítót, senkinek nem kell semmitől tartania. A csapat katasztrofálisan teljesít az ősszel, nem lenne meglepő, ha kiesne az élvonalból.

Ám Edouard Ndjodo szerepeltetése a siófoki futball igazi szégyene.