Rejtély

Azt mondta egy tanárom: kisfiam, hazudni lehet igennel, nemmel és statisztikával. A duma jó, talán még igaz is lehet, de nem lennék meglepve, ha az őszi idény számadatait, osztályzatait, rangsorait, statisztikáit böngészve egy győri futballkedvelő vagy éppen klubvezető értetlenül vakargatná a fejét.

Nézzük csak: az évek óta magas színvonalon teljesítő Szasa Sztevanovics mindössze kevesebb mérkőzésszáma miatt lett második, amúgy ugyanúgy hatos az átlaga, mint az ősz legjobb kapusának, a kecskeméti Romeo Mitrovicnak – holtversenyben elsőnek is tekinthető.

A mezőnyjátékosok között Böőr Zoltán, az egyik legintelligensebben futballozó, kreatív középpályás lett a legjobb, míg fél távnál a góllövőlistát szintén egy ETO-játékos, a tizenegy találatos Bajzát Péter vezeti.

Ha idevesszük, hogy a korábban az év edzőjének választott, a legképzettebb szakvezetők közé sorolandó Egervári Sándor a tréner, hogy az ország legjobb körülményei között éppen az ETO készülhet a bajnoki meccsekre, a klubnak elszánt tulajdonosa van Tarsoly Csaba személyében, gyönyörű a stadion, nyugalom veszi körül az egyesületet – akkor mit keres a Győri ETO FC a 13. helyen?

Az ETO, amely tavasszal ragyogóan szerepelt, bronzérmes lett, még Stuttgartban is helytállt egy Bundesliga-csapat otthonában (bár itthon szétesett a VfB ellen), a gólerős újpesti Kovács Zoltánt is megszerezte – aligha kétséges, ilyen jó egyéni mutatókkal (kapus, mezőnyjátékos, gólkirályjelölt, edző, tulajdonos…) ilyen gyengén nem szerepelt még csapat.

Válasz lehet a kérdésre, hogy a győriek többi játékosa jó esetben is csak az őszi rangsor közepén, vagy végén szerénykedik. Miként az is, hogy hosszú távon a jól működő, egységes csapat lehet sikeres.

Egy biztos: a Győr a honi futballősz nagy rejtélye. A tavasz mutatja majd meg, a gyatra szereplés által felvetett kérdésekre megtalálták-e a választ.